Sharing economy – a megosztásra épülő üzleti modell sikertörténete

Mit jelent a megosztásra épülő gazdaság, és mely cégek a zászlóvivői? Mekkora szeletet hasítanak ki maguknak a világgazdaságból? Miért tiltották be Berlinben az Airbnb-t, mikor Szöul polgármestere szerint a sahring economy egy csodálatos dolog? Vajon csak egy divatos trendről van szó, vagy a hosszú távú siker a közösségi startupok kezében van? Cikkünkben körbejárjuk a sharing economyt érintő legfontosabb tényeket és információkat, létrejöttének gazdasági hátterét és várható kifutását. A megvilágításban három szakértő segítségét kértük: Berkovics Dalma, sharing economy szakértő, az OuiShare alapítója és képviselője. Dr. Parragh Bianka a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem és az Óbudai Egyetem adjunktusa, jogi szakokleveles közgazdász. Ságvári Bence szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, főbb kutatási területei az ifjúság, az információs társadalom és a társadalmi hálózatok.

Enyém, tied, övé globális trenddé nőtt a sharing economy

A sharing economy (magyar megnevezése szerint közösségi gazdaság vagy megosztásra épülő gazdaság) a 2000-es években jelent meg, és mára az egyik legfelkapottabb gazdasági trenddé nőtte ki magát. Lényege, hogy az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz egy másokkal megosztott, azaz közösségi hozzáférést tesz lehetővé, a felhasználók pedig akkor vehetik igénybe a forrásokat, amikor éppen arra szükségük van. Számos formában működhet, de működésének hátterét minden esetben valamilyen információs technológia biztosítja. A sharing economy alapgondolata, hogy ha egy kihasználatlan termékről információt osztanak meg, akkor annak értéke mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások, mind pedig a közösség számára megnő. Ez a meglátás pedig arra utal, hogy a sharing economy szempontjából a birtoklás helyett az elérés, a hozzáférhetőség vált elsődleges szemponttá.

A sharing economy modellekben a felhasználók rövidebb vagy hosszabb távon megosztják egymással erőforrásaikat, amely lehet eszköz, információ vagy szolgáltatás.

 

 

 

 

 

A sharing economy az internet és a különböző közösségi technológiák megjelenésével egy időben született, elterjedését pedig részben a túlnépesedésre, és annak következtében a fenntarthatóság kérdéseire keresett válaszadás szolgálta. A sharing economy szükségszerűségére a 2010-ben megjelent Ami az enyém, az a tied című könyvében hívta fel a figyelmet a szerzőpáros, Rachel Botsman és Roo Rogers, de Lisa Gansky 2011-es Mesh vállalkozások – Miért a megosztásra épülő üzleteké a jövő? című szakkönyve is azt a kérdést tárgyalja, miért kínál több választási lehetőséget a fogyasztók számára a közösségi gazdaság.
(Rachel Botsman: Az együttműködő fogyasztásról és Lisa Gansky: Az üzlet jövője a „mesh” címmel tartott Ted előadásáról külön cikkünkben olvashat.)

Az ökoszisztéma megóvása, a fenntarthatóság és a társadalmi hasznok mellett azonban még fontosabb szempont a profitszerzés, amely kisebb adókulccsal, így nagyobb haszonnal jelenik meg a szolgáltatói, és sok esetben a felhasználói oldalon (aki maga is lehet éppen szolgáltató), hiszen a kisebb költség több megtakarítást is jelent.

Tele lett a padlás a túlfogyasztással

A sharing economyt a túlfogyasztás hívta életre. A folyvást növekvő felhalmozási kényszer, az individuális birtoklás idővel olyan többletet hozott létre a legelemibb mikroszinteken is, mint például a családi háztartások, hogy a felhalmozott felesleggel kezdeni kellett valamit. Az újrahasznosítás több formában jelentkezett. Az eladás, továbbadás mellett megjelent a bérbeadás és a közös tulajdonlás is, így a kihasználatlan kapacitások pénzben kifejezhetővé váltak.

Ságvári Bence szociológus szerint bizonyos csoportoknál jelentkezett az a tapasztalat, hogy felesleges mindent birtokolni, hiszen ez egy soha véget nem érő láncolatot eredményez a folytonosan elavuló használati tárgyaknál és az azokat kiváltó, újra és újra frissülő kínálatnak köszönhetően. A szociológus úgy látja, a racionálisan megjelenő igényt társadalmi együttműködésnek kellett követnie ahhoz, hogy az elképzelés megvalósuljon.

A sharing economy leginkább a nagyobb városokban tud terjedni. A népsűrűség nyomán ugyanis csökken az egyes személyek által használható élettér. Az egymás mellett élés logikus következménye, hogy szívesebben használunk közös dolgokat, a recesszió időszakában pedig előtérbe került a tartalékolás a gyors és felesleges túlköltekezés helyett.

Dr. Parragh Bianka úgy véli, a pénzügyi gazdasági válság óvatosságra ösztönözte az embereket. Valamennyi gazdasági szereplőnél megjelent a gazdasági racionalitás, de újraértelmeződött a bizalom és az érték fogalma is a közösségi szinteken. Így az áruba bocsátható felesleg, például egy üresen álló szoba vagy lakás már olyan kihasználatlan ingatlanként jelent meg a piacon, amelynek közösségi haszna van, emiatt értéket képvisel. Ilyen módon közösség alakító és formáló erővel bír, hiszen összekapcsolja az embereket, keresletet és a kínálatot egymással. „Az így formálódó közösség tagjai bizalommal viseltetnek az online felületet biztosító platform szolgáltató felé, ahol olyan közösség tagjaként tudják a szükségleteiket kielégíteni, melyben az eszközök birtokolása helyett sokkal inkább azok használata, funkciója jelenik meg fogyasztói preferenciaként. Ezért funkció alapú megközelítésnek tekinthetjük.”

A jelszó tehát a közös fogyasztás, aminek alapja a tömeg, a kihasználatlan kapacitás, a közösségben való hit és az idegenek iránti bizalom. A nagyvállalatok marketingstratégiája is éppen ennek a bizalomnak a kiépítésén dolgozik, vagyis a fogyasztó adott termékbe vetett hitét, márkahűségét igyekszik megerősíteni és még szorosabbra fűzni. Ez azonban magában hordozza azt a fajta autoriter szemléletet, hogy az adott vállalatok már nem csak az adott termék vagy szolgáltatás, de a tudás és a tőke kizárólagos birtokosai is egyben. Ezzel szemben a sharing economy céljai sokkal demokratikusabbnak tűnnek az egymás mellett működő, és egymásnak szolgáltató peer-to-peer elv mentén.

Berkovics Dalma szerint kétféle magyarázatot is találunk, ha a sharing economy létrejöttét vizsgáljuk. A kicsit idealisztikusabb megközelítésben valóban fellelhető a bolygó megóvásához fűzött aggodalom, vagy éppen a szomszédjaink, szűkebb környezetünk megismerése és az elemibb szintű kapcsolatépítés. A felmérések tanúsága szerint azonban nem ez az elsődleges szempont, amely életre hívta a sharing economyt. Sokkal inkább az olcsó, jól hozzáférhető alternatíva, és az az újfajta élmény, amelyet a sharing economy a felhasználónak kölcsönöz. „A pragmatikusabb magyarázat inkább a hozzáférhetőségről szól: olyan dolgok is elérhetővé váltak, amelyek eddig nem, vagy nem ilyen formában, esetleg nem ennyire kedvező áron, legyen szó tárgyakról, vagy szolgáltatásokról.”

A közösségi gazdaság modelljei a legősibb emberi ösztöneinkből, az együttműködésből, a javak megosztásából, a nagylelkűségből, az egyéni választásból és a rugalmasságból fejlődtek ki. A modellekben megtalálható a kölcsönzés, a cserekereskedelem, a bérbeadás, az ajándékozás, a csere, illetve az olyan közösségi birtoklási formák, mint amilyenek a termelőszövetkezeti struktúrák.
sharingeconomy.hu

Dr. Parragh Bianka szerint a rendszerváltás utáni Magyarországon a piacgazdaságra való áttéréssel megkezdődött a fogyasztói társadalom kiépítése. Az új gazdasági rendszerben egyre inkább az anyagi javakhoz kötődött az egyén boldogság szintje, kielégítése és társadalmi presztízse. Létrejött egy társadalmi szintű árukapcsolás a személy és az általa birtokolt vagy birtokolni vágyott termékek között.

„A 2008–2009-es pénzügyi-gazdasági válság és tömeges eladósodás erőteljesen felszínre hozta a pénzügyi kultúra alacsony szintjének problematikáját is. Társadalmi szintű bizalmi válság alakult ki a banki szektorral, az abban az időszakban regnáló kormánnyal, állami szabályozási környezettel szemben. Ezen túlmenően, a rendszerváltást követő évtizedekben a túltermelés következtében jelentős áru- és kapacitásfelesleg keletkezett. Sokan elveszítették a munkahelyüket, ezért pótlólagos, többletjövedelmet biztosító megoldásokra szorultak. Ennek megvalósítására a sharing economy több lehetőséget kínál. Egyfelől a kihasználatlan javak bérbeadásával, mint például egy szoba, lakás vagy akár egy kanapé bérbeadása is többlet jövedelem szerzését teszi lehetővé. Másfelől pedig egymás közösségi szinten történő, ellentételezés nélküli kisegítése jelenik meg. Ez utóbbi szintén a többletképződés ellen hat. Erősödik a közösségbe vetett hit, az egymás bizalmi alapon történő kisegítése, mely ellentételezéssel vagy anélkül is megvalósulhat ”

A cikk folytatódik! II. rész.

(Forrás: potfolio.hu; Kalóz Eszter: A közösségi gazdaság: elméleti megfontolások és a gyakorlat jellemzői, PricewaterhouseCoopers, sharingeconomy.hu)