A sharing economy, a megosztásra épülő üzleti modell sikertörténete

Mit jelent a megosztásra épülő gazdaság, és mely cégek a zászlóvivői? Mekkora szeletet hasítanak ki maguknak a világgazdaságból? Miért tiltották be Berlinben az Airbnb-t, mikor Szöul polgármestere szerint a sahring economy egy csodálatos dolog? Vajon csak egy divatos trendről van szó, vagy a hosszú távú siker a közösségi startupok kezében van? Cikkünkben körbejárjuk a sharing economyt érintő legfontosabb tényeket és információkat, létrejöttének gazdasági hátterét és várható kifutását. A megvilágításban három szakértő segítségét kértük: Berkovics Dalma, sharing economy szakértő, az OuiShare alapítója és képviselője. Dr. Parragh Bianka a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem és az Óbudai Egyetem adjunktusa, jogi szakokleveles közgazdász. Ságvári Bence szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, főbb kutatási területei az ifjúság, az információs társadalom és a társadalmi hálózatok.

Hova tart a sharing economy?

A sahring economy még nem érte el a felfutás csúcsát, és a folyamatos technikai megújulás és az egyre izgalmasabb innovációs megoldások következtében azt is nehéz megítélni, hogy milyen hosszú távú prognózis várható. A PricewaterhouseCoopers elemzése szerint 2025-re 570 milliárd euróra, vagyis közel hússzorosára emelkedhet az új gazdasági modell legjelentősebb ágazatainak forgalma Európában. Elemzésük szerint kilenc uniós államban eddig 275 sharing economy típusú szervezet működik, a leggyorsabb növekedés pedig a háztartási szolgáltatások területén várható: itt 2025-re közel 50 százalékos lesz a várható jövedelemnövekedés.

 

 

 

 

 

Dr. Parragh Bianka szerint a prognózist a kereslet függvényében lehetne hosszabb távon megállapítani. Ehhez fontos ismerni azokat a motivációkat, amelyek a keresletet generálják, vagyis a felhasználói oldalon jelentkező igényeket.” Amíg a fogyasztó számára ez egy kiszámítható rendszer, addig keresni fogja a szolgáltatásokat.  Ha az adóelkerülés nehézzé válik és a digitális platform szolgáltatót is bevonják a közteherviselésbe, akkor elkezdenek kiegyenlítődni a különbségek. A rendszer addig lesz fenntartható, ameddig a fogyasztónak számottevő előnye származik egy adott szolgáltatásból. Ráadásul egy olyan korosztály, aki már digitális írástudó és az online térben szocializálódott, könnyebben megtalálja a megfelelő szolgáltatást.”

2015-ben az USA lakosságának 44%-a ismeri a sharing economyt és 19%-uk használta már korábban valamely szolgáltatását.

2013-ban az Egyesült Királyság felnőtt lakosságának 64%-a, 32,4 millió ember vett részt a sharing economyhoz kötődő tranzakciókban. 36%-uk használt autómegosztó szolgáltatást, valamint további 39%-uk jelezte, hogy a jövőben ki szeretné próbálni.

A nagyobb vállalatok felismerték a sharing economyban rejlő üzleti lehetőséget és megpróbálják előnyükre fordítani ezt a gazdasági trenddé fejlődött modellt. A BMW bevezette a DriveNow-t, a Daimler pedig car2go autómegosztó szolgáltatást, az utóbbinak már egy milliónál is több felhasználója van.

A cikk előző része itt, következő, befejező része pedig itt olvasható!

(Forrás: potfolio.hu; Kalóz Eszter: A közösségi gazdaság: elméleti megfontolások és a gyakorlat jellemzői, PricewaterhouseCoopers, sharingeconomy.hu)