Home»Kult»STEAMPUNKOS SZERELMI KALANDFILM: KINCSEM

STEAMPUNKOS SZERELMI KALANDFILM: KINCSEM

1
Shares
Pinterest Google+

9 év, 2,9 milliárdos költségvetés, 72 forgatási nap, több száz statiszta, 97 ló, másfél év utómunka – és elkészült Herendi Gábor grandiózus látványvilágú, sok kalanddal, fordulattal és humorral fűszerezett kosztümös nagyjátékfilmje. Az 1870-es években játszódó Kincsem Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) és Otto von Oettingen (Gáspár Tibor) rivalizálását meséli el. A magyar nemes a szabadságharc után mindenét elvesztette. Céltalan, kicsapongó életet élt, amíg egy nap megjelent élete nagy lehetősége, Kincsem, a csodaló, akivel minden versenyt megnyert az európai lóversenypályákon, és végre legyőzhette ősi ellenségét. A bonyodalom ott kezdődött, amikor beleszeretett Klára von Oettingenbe (Petrik Andrea), apja gyilkosának lányába. Herendi Gábor rendezővel beszélgettünk az ötlet születéséről, a szereplőválogatásról, a forgatási napok kihívásairól, az utómunkáról és a forgalmazásról. A Kincsem bemutatójának időpontja március 16-a.

Ha mint egy projektet tekintjük következő filmjét, a Kincsemet akkor már több mint öt éve annak, hogy formálódik, alakul a március 16-án mozikba kerülő nagyszabású történelmi kalandfilm. Ezzel együtt az is közismert, hogy Hegedűs Bálint forgatókönyvíró még korábban, 2008-ban kezdett el dolgozni a leghíresebb magyar versenyló történetén. Ebben a közel tízéves folyamatban hogyan és mikor csatlakozott be rendezőként?

A film ötletgazdái Lajos Tamás és az azóta elhunyt Mink Tamás producerek voltak, kezdetben ők dédelgették ezt a projektet, majd rendező után kutatva felkerestek engem, mert úgy gondolták, hogy testhezálló feladat lenne számomra elkészíteni egy ilyen nagyszabású filmet. A forgatókönyvet elolvasva azonnal megtetszett ez az erős történet és a benne rejlő film lehetősége, így igent mondtam. Mivel egy nagy ívű projektről volt szó, és a tagoknak nem volt elég rutinjuk egy ilyen karakterű nagyjátékfilmhez, így gyakorlatilag fölajánlották nekem ezt a produkciót. Fölkerestem Hutlassa Tamást, hogy legyen a film társproducere, mert tudtam, hogy én elsősorban a rendezésre akarok koncentrálni. A Filmalap bizalmat szavazott nekünk, és zöld utat kaptunk. 2015-ben leforgattuk a filmet, és azóta dolgozunk az utómunkálatokon. Kezdetben decemberi bemutatót terveztünk, ám így visszagondolva nagy bajban lettünk volna, ha ehhez kell tartanunk magunkat.

Mennyit változott a forgatókönyv, és egyáltalán maga a sztori azt követően, hogy 2013-tól Ön jegyzi a filmet?

Bálint forgatókönyve nagyon erős volt, feszes dramaturgiával, nagyon jó karakterekkel, csak egy kissé klasszikusnak éreztem, hiányzott belőle az a frissesség és maiság, amitől igazán izgalmas és érdekes lehet mindenki számára. Ezért Bálinttal közösen kezdtünk el dolgozni rajta, és addig csiszoltuk, amíg megszületett az elképzeléseinknek megfelelő, tökéletes forgatókönyv.

Aki ismeri a munkásságát, tisztában van azzal, hogy többnyire vígjátékokat rendez, ha csak a Valami Amerikát vagy a Magyar vándort vesszük alapul. Miért döntött úgy, hogy ezúttal nem a jól bevált klasszikushoz nyúl?

Egy rendező célja, hogy minél több műfajban kipróbálja magát. A felkérés nagyon megtisztelő volt, hiszen látszott, hogy nem sok rendezőre bízták volna ezt a munkát. Nagy kihívás volt egy ekkora stábot megmozgatni, például leforgatni a lóversenyjeleneteket, amelyek különös felkészülést és a mai filmes technika csúcseszközeit igényelték.

Bevallom őszintén, ennyi pénzt elkölteni filmre – erre valószínűleg soha többet nem lesz lehetőségem az életben!

Bizonyára korábban is ismerte Kincsem történetét. Látta benne valaha egy ilyen nagyszabású film lehetőségét?

Kincsem története bármennyire közismert is, attól még önmagában nem működne a vásznon. Hiszen mi az érdekes abban, hogy van egy ló, amelyik 54 versenyen elindult és 54-szer nyert?

Hegedűs Bálint zsenialitásának köszönhetően ebből az egyszerű tényből egy nagyon erős történet született. A szereplők valóban létező személyek, a kor és a történelem is hiteles ábrázolást kap, ám a valóságos elemekből szövődött egy mese. A Kincsem tulajdonképpen egy hiteles hátterű fikció.

Mennyire humoros, közönségfilmes, mennyire herendis film a Kincsem?

Azt hiszem, hogy a Kincsem legnagyobb erénye, hogy egy nagyon friss, kikacsintós, a mai kor igényeinek is megfelelő film lett, sok humorral megfűszerezve. Összefoglalva: egy érzelmes szerelmes film rengeteg kalanddal, fordulattal, feszes, izgalmas tempóban elmesélve. A kosztümös filmről a többség egészen másra asszociál, a Kincsem azonban újszerű. Nem egy poros, avítt és unalmas film lett, hanem egy vagány és szerethető történet.

A főszereplők közül Nagy Ervint ismerheti leginkább a közönség, aki többek között a Kaméleonban vagy a Szezonban játszott korábban. Petrik Andreát Zomborácz Virág Utóélet című filmjéből, vagy a HBO-s gyártású Társas játékból ismerhetik a nézők. Hogyan alakult a casting, milyen szempontok szerint választotta a szereplőket?

Én két dologban hiszek: a forgatókönyvben meg a castingban, onnantól már csak a rendező tudja elrontani a filmet,

éppen ezért nagyon sok színészt megnéztem. Ervin esetében egy nagyon nehéz alakításról beszélünk, hiszen Blaskovich Ernő egy igazi jó pasi, aki amellett, hogy sármos, ügyesen megüli a lovat is. Olyan valakit kerestem, aki egy széles skálát bejárva profin és hitelesen tudja eljátszani ezt a szerepet. A forgatókönyv magában hordozza azt a veszélyt, hogy a színész veretesen, patetikusan kezd játszani, mert a dialógusok – a humoros elemek ellenére – egy ilyen kort idéznek meg. A szereplőválogatáson is sokan rögtön felvették ezt a stílust. Nagy Ervin toronymagasan nyújtotta azt, amit látni szerettem volna. Ugyanakkor

olyan feltétellel szerződtem le vele, hogy a forgatás kezdetéig le kell fogynia 10 kilót,

ő pedig vállalta, és sikeresen teljesítette is a feladatot. Nagyon jó formáját hozza a filmben, és egészen elképesztő alakítást nyújt benne.

„Nem vagyok egy lóra termett ember, ezért két és fél hónapon keresztül minden nap gyakorolnom kellett erre a szerepre. Végül annyira megfogott a lovaglás, hogy a forgatás után fél évvel indultam a Nemzeti Vágtán, néhány napja pedig kinéztem egy telivért magamnak, amit talán meg fogok vásárolni. Visszaadhatatlan élmény, amikor az ember 50 km/h sebességgel süvít az erdőben. A vágta egy olyan adrenalint ad, amitől nehéz szabadulni, olyankor azt érzem, hogy szinte szárnyalok.” – Nagy Ervin.

Petrik Andreával már dolgoztam a Társas játékban, őt nagyon nagy felfedezésnek érzem, rendkívül sokrétű és izgalmas színésznőnek tartom.

Klára szerepében egy tűzrőlpattant színésznőre volt szükségem, Andreának egy nagyon felvilágosult, a korát meghaladó felfogású és emancipált nőt kellett alakítania, és én kiválónak éreztem őt erre a szerepre.

Nagyon szeretem a film szereposztását, utólag sem mondanám, hogy valakit lecserélnék.

„Amikor a korábbiakhoz képest eltérő szerepkörök találnak meg egy színészt, az doppingolja és motiválja őt. Azt gondolom, ez a karakán, céltudatos, emancipált jegyekkel bíró karakter is bennem van, és sok segítséget kaptam Herendi Gábor határozott színészvezetéstől is. Mentálisan és fizikailag is egy igazi élmény volt, meg kellett tanulnom lovagolni, korabeli ruhákat viselni, mindezt pedig gyönyörű, felejthetetlen forgatási helyszíneken.” – Petrik Andrea.

Igaz az a szóbeszéd, hogy Andy Vajna nem Ervinre voksolt?

Ez egy belső dolog, de tudom, Ervin kikotyogta. Andynek más elképzelése volt főszereplőre, de engedte, hogy én döntsek. Így korrekt döntés született, szem előtt tartva, hogy rendezőként felelősséggel tartozom a filmért, így a színészeket érintő döntéseimet figyelembe kell venni.

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a 72 napos forgatás során?

Egyértelműen a lovas jelenetek leforgatása volt a legnagyobb kihívás. Versenyezni csak telivérekkel lehet, akiket bezárnak az indítóboxba, ahonnan aztán ki akarnak törni, és meg sem állnak, amíg végig nem szaladnak a pályán. A versenylovakat nehéz befolyásolni, ha egyikük nyerni akart, akkor hiába húzta vissza a zsoké, az úgyis ment előre. Tehát a befutási sorrend minden alkalommal más volt. Viszont ezek a lovak legfeljebb 2–3 kört bírnak egyszerre lefutni, míg nekünk 12 órás munkarendünk volt, tehát rengeteg lóra volt szükségünk a felvételekhez. Versenyenként 8 ló futott, amit összesen 60–70 lóval vettünk fel.

Annyi felvételt kellett készítenünk, hogy azokból, mint egy puzzle darabjaiból, össze tudjunk rakni egy hiteles versenyt.

Kincsemet is több ló alakítja. Miért?

Egészen pontosan hat, aminek praktikus okai voltak. Egyes jelenetekhez szükség volt a lovak betanítására: volt, amelyiknek meg kellett tanítani, hogy ne féljen a tűztől, egy másiknak, hogy feküdjön le vezényszóra, egy harmadiknak, hogy „játssza” a sértődöttet. Márciusban kaptunk zöld utat, és júliustól forgatni kellett, tehát elképesztő tempóban álltunk neki az előkészületeknek. A kaszkadőrszakértő 8 hónapot kért a betanításra, de csak háromra volt időnk. A vér és a veríték azonban nem látszik a végterméken, izgalmasak lettek a lóversenyek és a lovas jelenetek.

Több száz statiszta koordinálása, külső és belső helyszínek feltérképezése, időhiány és mindvégig a rekordmennyiségű pénzért elvárt teljesítmény nyomása mellett mégis mi volt az, ami a legnagyobb nehézséget jelentette a forgatás alatt?

Átlátni az egészet. A főhős egy nagy utat jár be, a kezdeti könnyed, nőcsábító karakter a film végére szerethető hőssé válik. Ám anyagi okok miatt egy ilyen nagyjátékfilmet egyszerűen nem lehet kronológiai sorrendben leforgatni. Folyamatosan utaztunk a helyszínek között, így darabokból kellett újra és újra fejben összerakni a történetet, szem előtt tartva a karakterfejlődést – mert a színészeknek olykor már fogalmuk nem volt, hogy hol tartanak a szerepükben. Ez a karmesteri feladat nagy kihívása volt ennek a filmnek. Fontos volt, hogy ne csússzunk el, és ne forduljon elő, hogy épp nem a hangulatnak megfelelően játszanak a színészek. Koncentráltan észben kellett tartanom az egész koncepciót, ezt éreztem a legnehezebb feladatnak.

Melyik volt a forgatás legüdítőbb pillanata?

Van egy báljelenet, melynek a nyitótánca olyan látványvilággal bír, amelyre mindenki azt mondja, hogy igazán herendis. Örülök, hogy ilyen egyértelműen látszik a kéznyomom, és hogy tudtunk egy izgalmas képi világot kölcsönözni a filmnek, amelyet átjár ez a steampunkos stílus.

Ahhoz nagyon sok pénzre lett volna szükség, hogy ezt a vonalat végigvigyük az egész filmen, mert csak a főszereplők ruhájának elkészítésére volt anyagi forrásunk, de ez a jelenet lehetőséget adott a stílus kibontakoztatására. Egy installáció is készült a filmhez (mutat rá egy üvegbúra alatti szerkezetre), és ezt imádom.

Kezdetben 8 hónapot szántak az utómunkára, ám a befejezés ennél többet igényelt.

Igen, gyakorlatilag 2015 novemberében fejeztük be a forgatást, és még mindig nincs kész a film, de az egyértelműen látszik, hogy színvonalas és minőségi alkotást készítettünk. Nagyon szerettük volna, ha idehaza készül el a film utómunkája, így azonban 100–150 ember helyett 20–25-en dolgoztak a digitális munkálatokon, ezért az időtartam is nagymértékben megnövekedett. Én sem gondoltam volna, hogy másfél évig a film utómunkálatain fogunk dolgozni, de azt hiszem, megérte.

(Riportunkat a Digital Apes stúdióval a márciusi Business Class Magazinban olvashatja!)

Igaz az, hogy a Csillagok háborúja decemberi bemutatója miatt tolták át márciusra az időpontot?

Igaz, mivel ugyanaz a forgalmazónk (Fórum Hungary – a szerk.), mint a Csillagok háborúja új részének (Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet), az ő tanácsukra halasztottuk el a Kincsem premierjét. Megnéztük, milyen filmek debütálnak márciusban, és megtaláltuk a 16-ai tökéletes időpontot. De talán el sem készültünk volna decemberre, így viszont kicsit visszavehettünk a feszes tempóból. Most már látom a végét, de tényleg nagyon nagy falat volt, hiszen ez egy hollywoodi léptékű produkció, még ha nem is hollywoodi méretű összegből készült. Persze

tudom, hogy mindenkinek megremeg a keze ekkora büdzsé hallatán, mégis azt tudom mondani, hogy ennyi kompromisszumot nem kötöttem még film készítése során.

Kosztümös film a tizenkilencedik századból, amelynek izgalmas és látványos világot kell a néző elé tárnia. Úgy gondolom, ezt sikerült elérnünk, és

állítom, hogy fölvesszük a versenyt az amerikai filmekkel.

Mindemellett úgy vélem, mégsem ez a legnagyobb erénye, hanem az elképesztően jó színészi alakítások. Most a saját filmemet dicsérgetem, de azért vagyok rá ennyire büszke, mert

a Filmalap által követelt tesztvetítésen egy 93%-os tetszési indexet kaptunk, holott korábban nem mértek 80% fölötti eredményt.

Most az a feladat, hogy elérjük a nézőket, mert sajnos ma nincs akkora divatja a kosztümös filmeknek.

Milyen elvárásai vannak a film forgalmazásával kapcsolatban? Milyen számokat vár?

Nem merek tippelni. Szeretném, ha áttörnénk a hazai filmek nézőszámait, amelyet ugyanakkor borzasztóan sajnálok, mert sok jó film elvérzik a moziba kerülés után. Erős marketingre lenne szükség, ám erre már kevés pénzünk maradt, de azért próbáljuk hirdetni.

„Nem meglepő célkitűzés, hogy a filmet nagyon magas nézőszámmal próbáljuk meg párosítani, de nehéz előre kiszámítani a nézők reakcióját. Az eddigi visszajelzések alapján sikerült egy olyan filmet létrehoznunk, amely sokak számára érdekes lehet, ezentúl még annyit tehetünk, hogy a legnagyobb intenzitással dolgozunk azon, hogy minél többen tudjanak róla: március 16-tól minden budapesti és vidéki moziban látható lesz a Kincsem. Elsősorban a magyar bemutatóra koncentrálunk, a nemzetközi forgalmazás egy távolabbi terv, egyelőre nincsenek konkrétumok.” – Hutlassa Tamás.

Egy nagyon szerencsés döntés volt, hogy a trailer bekerült az új Csillagok háborúja film elé, amely közel 700 ezres nézőjével rengeteg emberhez eljuttatta a Kincsemet.

A Rúzsa Magdival készült vége-főcímdalhoz forgatott videoklip is jó visszajelzéseket kapott. Érzem, hogy van a levegőben egy buzz, egyfajta kíváncsiság és jóleső bizsergés. Ugyanakkor megjósolhatatlan, hogy milyen lesz a fogadtatás. Az első hétvégében bízunk, mert a rendszer alapján ilyen esetben szívesen hagyják a mozikban a filmet, míg ha gyengén indul, akkor hamar átveszik a pozíciót a folyamatosan megjelenő amerikai filmek. Tehát

fontos, hogy a kritikus tömeg megnézze a filmet, és terjedni kezdjen. Ez körülbelül 30–40 ezres nézőszámot jelent a megfelelő elstartoláshoz.

Beül a moziba?

Az első héten közönségtalálkozókon veszek részt a megyeszékhelyeken, de majd biztos, hogy be fogok menni, mert szeretem figyelni a közönség reakcióit. Inspiráló volt megfelelni ennek az elvárásnak, amellyel a film elkészítése járt, de az igazi zsűri a néző. Nagyon látványos, szórakoztató film a Kincsem, már csak arra vágyom, hogy minél több emberhez eljusson.

„Ilyen castingon még nem vettem részt, ahol nagyon egyértelmű volt, hogy mit vár a rendező a karakterétől. Nagyon szerettem, hogy a forgatókönyvnek hála nem kliséket – kuruc, labanc, fekete vagy fehér –, hanem pepitákat, embereket kellett játszani. Az én figurám, bár nem feltétlenül pozitív hős, a bonyolódó történetszálaknak köszönhetően egyszerre apa, ellenfél és meggyőződéses, hithű osztrák. Ezek a személyiségjegyek csináltak belőlem díszpinty helyett embert. Örültem, hogy az egyébként is jó munkakörülmények mellett olyan emberekkel dolgozhattam együtt, mint Nagy Ervin vagy Petrik Andi. A forgatás egyik legfantasztikusabb élménye számomra az volt, amikor a 20 évvel fiatalabb énemet alakítom a filmben. Bár eredetileg Nagy Zsolt barátom, kollégám játszotta volna, megbeszéltem Herendi Gábor rendezővel, hogy tegyünk egy próbát, hadd alakítsam én a fiatalkori énemet is a filmben. Példának a Volt egyszer egy vadnyugatot idéztem fel neki, Henry Fondával. Szerencsére működött így a jelenet. Ez számomra fontos volt, hiszen ez a híd az időbeli ugráshoz, és fontos, hogy a néző engem lásson. Nagy élmény volt visszafiatalodni két évtizedet külsőben is – bensőben ez bármikor sikerül. Ez a filmezésnek a nagy csodája.” – Gáspár Tibor.

Előző cikk

AZ ALKOTÓ ROMBOLÁS

Következő cikk

FOLYTONOS MEGÚJULÁS ÉS A KORLÁTOK ELTÖRLÉSE JELLEMZI A TESLÁT