Az élethossziglani tanulás, az állandó megújulás képessége ma már gyakori elvárás a munkahelyeken. Mivel a bennünket körülvevő világ és a gazdasági helyzet is annyira gyorsan változik, az alkalmazkodás már a legelemibb szinten, így akár a munkavállalók részéről is egyre gyakoribb elvárás. Nincs már olyan vállalat, ahol ne lennének időközönként tréningek, belső továbbképzések, vagy éppen nyelvtanfolyamok. Az sem példa nélküli, hogy valaki a karrierje csúcsán úgy dönt, hátat fordít addigi munkájának, és új szakmát kezd tanulni, életutat vált, maga mögött hagyva akár a vezetői állását. Répáczki Rita pszichológust, coachot és Kelemen Orsolya, toborzási szakembert kérdeztük.

FOLYAMATOS VÁLTÁS VAGY EGY SZAKMAI ÉLETÚT KITELJESÍTÉSE?

„Ha egy önéletrajzban azt látjuk, hogy valaki nagyon sok különböző területen megfordult, pláne, ha ezek a mozgások nagyon rövid időn belül történtek, akkor ez az elkötelezettség hiányát sugallja, de jelezheti azt is, hogy az illető nem találja igazán a helyét.

Ha egy önéletrajzban egy-egy komolyabb – szakterület váltásával történő – mozgás van, akkor más okokra tippelhetünk: több lábon akar állni az illető, bátran belevágott valami újba, esetleg olyan irányba mozdult, ahol jobban ki tud teljesedni, ahol nagyobb örömöt talál munkájában. A recruiterek (toborzással, kiválasztással foglalkozó szakemberek – a szerk.) sokszor még meglepődnek, ha azt látják, hogy valaki teljesen más irányban folytatja pályafutását, mint ahol elkezdte. Úgy gondolom, hogy manapság nagyon fontos, hogy valaki több lábon álljon, képes legyen a váltásra és a megújulásra, mert felgyorsult a piac, és a gazdasági változások sokkal kevésbé tervezhetőek és racionálisak, mint néhány évvel ezelőtt. Gondoljunk csak az automatizálódásra, a robotizációra – pár éven belül teljesen megváltozik majd a munka világa.” – osztja meg gondolatait Kelemen Orsolya, a Diageo toborzási vezetője.

 

 

 

 

 

Répáczki Rita pszichológus, coach szerint

„jelenlegi környezetünk folyamatosan igényli az új kompetenciák elsajátítását, majd alkalmazását.

Ez nem minden esetben jelent formális tanulást, sokkal inkább a meglévő tudás és tapasztalat transzformálását, azaz új környezetbe, új feltételek mellett történő alkalmazását. A 90-es évek óta alkalmaznak egy mozaikszót erre a megváltozott világra: ez az ún. VUCA-világ, amely a volatility, uncertainty, complexity és az ambiguity (magyarul: illékonyság, bizonytalanság, komplexitás, megfoghatatlanság) szavak kezdőbetűiből áll ösze. Ez a mozaikszó magyarázatot ad arra, miért fontos, hogy folyamatosan készen álljunk a változásra, és arra, hogy valami új dolgot tanuljunk. A VUCA jellemzi mindennapjainkat, és ehhez kell alkalmazkodnunk a tanulás és a karrier menedzselése révén is.” – foglalta össze a szakember.

HOGYAN DÖNTSÜK EL, MI VALÓ IGAZÁN NEKÜNK?

Sajnos itthon nincs nagy hagyománya annak, hogy a középiskolában nagyobb betekintést adjanak a diákoknak arról, mi vár rájuk a felsőoktatásban, illetve milyen szakon milyen képzést kaphatnak. Ez Kelemen Orsolya szerint egy komoly probléma, „hiszen olyan területek iránt kell motiváltnak és elkötelezettnek lenniük, melyről sokszor csak annyit tudnak, milyen tárgyból van a felvételi. Nem könnyű tizennyolc évesen vagy még fiatalabb korban életre szóló döntéseket hozni. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy az álláskeresés során, a kiválasztási folyamatban az egyik elsődleges döntési szempont a pályázó motivációjának, vagyis az adott pozíció és a cég iránti elköteleződésének feltérképezése.”
Ha valaki végül mégsem olyan területen kezd kibontakozni, ami számára a legtesthezállóbb, később válthat, de ehhez erős motiváció, szorgalom és kitartás is kell. „Sokkal kevesebben vannak azok, akik ténylegesen véghez viszik a karrierváltást. A kiégés, a fásultság könnyen vezethet ahhoz, hogy az egyén valami nagyon másra vágyódjon, mint amit addig csinált, ugyanakkor ahhoz, hogy kivitelezzen egy komolyabb karriermódosítást, sokat kell tanulnia, túl kell élnie egy átmeneti időszakot (amikor még a régi karrierjére alapozva él, de már az újat tanulja). Erre kevesebb embernek jut energiája, mint amennyien ilyen típusú váltásra vágynak. Ennek egyébként most nagy divatja van: sok helyről sugallják nekünk, hogy találjuk meg önmagunkat, és végezzünk olyan munkát, ami egyúttal a hobbink is. Hasznos, ha az egyén meg tudja találni az arany középutat a saját érdeklődése és a realitás között. Szerencsére manapság egyre többen vannak ezzel így” – vallja Répáczki Rita coach, pszichológus.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin ÉN-KÉPZÉS című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!