Az utóbbi időben vált csak igazán érdekessé a Felház nevű keresztény mozgalom, hiszen vezetői – köztük a miniszterelnök fia – a közelmúltban több interjút is adtak. Kapva kaptunk az alkalmon, hogy mi is feltegyük számos kérdésünket az új vallási kezdeményezéssel kapcsolatban, amelyre Orbán Gáspár és Ember Illés válaszolt.

„Nem szeretnénk furák lenni, nem szeretnénk nyomulósak lenni, csak szeretnénk, ha a Te szeretetedet megismerhetnék az emberek. Jézus, a Te nevedben imádkozunk.” – a beszélgetést Orbán Gáspár és Ember Illés egy közös imádsággal kezdték, hiszen, ahogy mondták, aznap még nem imádkoztak együtt.

Miért pont Felház?
Ember Illés: Amikor elkezdtünk közösen imádkozni, még nem volt neve ezeknek az összejöveteleknek. A Felház nevet Donát (Prekopa Donát – a szerk.), harmadik vezetőtársunk vetette fel. Az első pünkösdi eseményekkor, amikor Jézus Krisztus Szent Szelleme kiáradt a tanítványaira, egy emeleti, felső szobában, felházban voltak együtt.

 

 

 

 

 

Az utolsó vacsora is egy ilyen helyen történt.
EI: A felház többször is fontos eseményeknek adott helyet az ige szerint. Mi azért nevezzük Felháznak az alkalmainkat, mert amikor összejövünk, akkor együtt keressük Istent, és várjuk tőle, hogy bizonyságot tegyen magáról, mint ahogyan ez az első pünkösdkor is történt.
Orbán Gáspár: Sok mindenre máshogy emlékszünk, amely egy dinamikus mozgalomban jól van így. Nekem úgy rémlik, hogy már kezdettől fogva Felháznak nevezzük, így hivatkoztunk rá. Amit tudunk, hogy Donát egyszer csak kiállt ezzel a névvel, amely Istentől jött.

Azért kérdeztem, mert több gyülekezet van, amelynek a nevében szerepel ez a szó. Nem okozott ez gondot?
EI: Igen, tudjuk, és nagyon szeretjük őket, Isten áldja a munkásságukat. Mi, amikor elneveztük Felháznak a mozgalmat, nem tudtunk az ő működésükről. Amikor megcsináltuk a Facebook-oldalt – jóval a kezdetek után –, akkor szembesültünk ezzel, de nem gondoljuk, hogy bármilyen összeütközés lenne ebből.
OG: Legyen minél több Felház Magyarországon.
EI: Így van.

Olvastam rólatok olyat, hogy hipszter-keresztények vagytok. Ti hogy látjátok ezt?
OG: Fogalmam sincs, hogy mit jelent ez. Régóta gondolkozom azon, hogy egyáltalán a hipszter kifejezés mit takarhat. (nevet)
EI: Alapvetően egyetemistáknak szervezzük az alkalmakat, akik olyan stílusjegyeket viselnek magukon, amilyeneket viselnek, és olyan kulturális, szubkulturális viszonyulásuk van az öltözködéshez vagy bármihez, amilyen van. Mi őket célozzuk, az ő hangjukon szólunk, ez olyan képet fest, amelyre rá lehet mondani, hogy hipszter. Viszont, hogy ez szellemiségben vagy bármi másban jelent-e bármit is, azt nem tudom.
A közelmúltig nem nyilatkoztatok a „világi” sajtónak. Stratégiai lépés volt, hogy nyittok a nagy nyilvánosság felé?
OG: Úgy éreztük, Isten arra vezet minket, hogy tegyünk így. Ugyanakkor, amennyire nem nyilatkoztunk nem keresztény sajtónak, még annyira sem nyilatkoztunk keresztény sajtónak. Ezt szeretnénk szem előtt tartani, hogy alapvetően világi jellegű felületeken szeretnénk megjelenni, Istenről beszélni.

Nem szeretnétek, hogy csak a keresztények értesüljenek rólatok?
OG: Nem, nem szeretnénk, sőt, ha egy ilyen orgánum keres meg minket, akkor általában csak az egyikünk nyilatkozik, ellenkező esetben pedig többen szoktunk.

Van arra protokoll, hogy kiknek nyilatkoztok? Mi viszonylag könnyen eljutottunk hozzátok.
OG: Amikor megérkezett a Business Class Magazin felkérése, akkor imádkoztunk. Számomra gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ennek eleget teszünk.
EI: Az, hogy ki milyen gyorsan ér el minket, az általában a vizsgaidőszak és a zh-k függvénye, nem az ignorálásé.

A Felház sajtóreferense arra kért, hogy mielőtt nyomtatásba kerül az interjú, szeretnétek látni, mert „nem vagytok maradéktalanul megelégedve azzal, ami megjelent rólatok”. Mire gondolt?
OG: A 24.hu-n a közelmúltban megjelent cikk például minden várakozásunkat felülmúlta. Ez inkább a korábbi tapasztalatokra vonatkozik, amikor még nagyon naivak voltunk. Előfordult, hogy megírtak olyan dolgokat, amelyekről nem tudtunk, és kényelmetlen helyzetbe kerültünk.

Korábban mikor?
OG: Olyan esetben történt, amikor egy újságíró jelezte, hogy szeretne eljönni egy Felházra. Mi megválaszoltuk, hogy ott nincs interjúra lehetőség, ebből kérdések lettek… Az egész nem alakult jól, de szerintem ez nem annyira fajsúlyos dolog. Mi is tanuljuk, hogy tisztán tudjuk képviselni az Urat, szeretnénk megteremteni az ehhez szükséges körülményeket.

Volt olyan, hogy másképp ábrázoltak titeket?
EI: Én nem kívánom, hogy valaki úgy írja le a mozgalmat, minket vagy akár egy estét, ahogyan ő azt nem látja. Ugyanakkor írtak rólunk olyat, amely idegen számunkra, nem tudunk vele azonosulni, se alátámasztani, se képviselni azt.
OG: Én találkoztam támadó jellegű cikkekkel, de ezek mögött többnyire politikai motiváció volt. Az is előfordult, hogy Istennel szembeni érzés köszönt vissza egy anyagban. Engem ezek nem sértenek, és megértem az összes indítékot.

A Felházat akarva akaratlanul nagyon sokan a Hit Gyülekezetével hozzák párhuzamba. Ti ezt hogy látjátok?
EI: A Felház arra van, hogy a gyülekezeteket Budapesten és vidéken megépítse. Ily módon mindenféle hasonlítás sántít, ilyen kontextusban nem értelmezhető, tekintve, hogy a Felház soha nem lesz, és nem is akar egy olyan gyülekezeti szervezet lenni, mint amilyen a Hit Gyülekezete is.

Elsősorban nem a felépítés, hanem a médiában való megjelenés tekintetében gondoltam az összehasonlítást.
EI: Örülök neki, ha létezik ilyen párhuzam a megjelenésben, ugyanakkor a Hit Gyülekezete istentiszteleteit élőben lehet nézni a televízióban, nekünk pedig még honlapunk sincs.
OG: Nekem erről az jut eszembe, hogy várom a különböző gyülekezetek, felekezetek minél aktívabb médiajelenlétét, hogy közvetítsék Jézus Krisztus jelenlétét.

Egy fiatal lelkész úgy írta le a pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek viszonyát, hogy az egyik oldalon áll a Hit Gyülekezete, mint a Fidesz a jobboldalon, a másik oldalon pedig töredezett, mint a baloldal, kis különbségekkel. A Hit Gyülekezetének sajtóosztálya erre azt reagálta, hogy a Felház „nincs a túloldalon” és nem „ellenfél”. Ti mit szóltok ehhez?
OG: A lelkész által használt hasonlat egy fals megfogalmazás.

Tehát nem értetek egyet.
EI: Izgalmas allegória, de távol áll Isten királyságának lefestésétől.
OG: Ez egy butaság. Isten királyságában egy térfél van.

Mit szóltok a reakcióhoz?
EI: Mi örülünk ennek, nagyon szeretetteljes gesztus, nagy örömmel olvastuk. Jézus Krisztus követése arról szól, hogy a tanítványai szeressék egymást.
OG: Hiszem, hogy Jézus tanítványai egyre inkább testvérközösségbe kerülnek, felekezettől függetlenül. Egy Atyánk van és nekünk ugyanaz a feladatunk, hogy az Ő szeretetét hirdessük. Örülök, hogy ez megjelent a sajtóban, mert megláthatta a világ, hogy a keresztények szeretik egymást.

Akkor miért mondott ilyet a lelkész?
OG: Ez egy hamis kép, ezzel nekünk nincs dolgunk, ez nem egyezik Isten Királyságának képével.

Azt is lehetett olvasni, hogy a Hit Gyülekezete kezdetben nem örült a Felház megjelenésének, aztán megbékéltek.
OG: Ezek félreviszik a figyelmet, pedig nem fontos dolgok. Azt elmondhatjuk, hogy a Hit Gyülekezetétől érkezett intés, amellyel felhívták a figyelmünket egy problémára, ahogyan tették ezt egyébként más felekezetek is. Mi ezt nagyon jó néven vesszük, kiváltképp, hogy ők idősebbek, bölcsebbek és régebb óta ismerik az Urat.

Tehát ilyen értelemben felnéztek rájuk?
OG: Nem csak rájuk, hanem minden idősebb testvérünkre az Eklézsiában, és nem csak a koruknál fogva. A mi kapcsolódásunk az Egyházhoz, hogy szolgáljuk az Gyülekezeteket.
EI: A Felház révén nagyon sok közösséggel érintkezünk, viszont nincs közöttünk jól működő kommunikáció. Ezen szeretnénk javítani, ezért is szervezünk egy pásztori vacsorát a napokban, hogy fórumot teremtsünk a párbeszédre.

Mi a véleményetek arról, hogy vannak motivációs előadók, akik közhelyes üzenetekkel – amelyek elsősorban az emberek egóját erősítik – termeket, sok esetben sportcsarnokokat töltenek meg?
EI: Sosem vettem részt ilyen előadáson, így nehéz véleményt formálni. Azt viszont biztosan tudom, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs más út, amely az ember dilemmáira, kérdéseire válaszként szolgálhat. Biztos vannak nagyon jó technikák a test és a lélek építésére, de végső soron ezek is csak halálba futnak. A Jézus Krisztusból fakadó életet nem lehet pótolni.
OG: Amikor a Facebook-oldalunkat alakítgattuk, nézelődtem, hogy ki hogyan van fent az interneten. Megnéztem egy ilyen motivációs előadó oldalát is, és az első dolog, ami megfogalmazódott bennem, hogy nagyon szívesen várjuk egy Felházra. Ha eljönne, és találkozna az élő Istennel és az Ő motivációjával, a szeretettel, akkor teljesen megváltozna az élete. Biztos vagyok benne, hogy a tevékenységét egy teljesen más szintre emelné, „ahol az élet és igazság fakad”. Az ember folyamatosan keresi a választ az életében rejlő kihívásokra, és ez nem valósulhat meg Isten nélkül. A odavezető út pedig Jézus, akit, ha megtalál valaki, akkor teljességre és szabadságra lel. Várom, hogy a motivációs trénerek eljöjjenek a Felházra, hogy megtalálják az ultimátumszerű igazságot, és azt is izgatottan várom, hogy a Papp László Sportarénában rendszeresek legyenek a teltházas keresztény összejövetelek, mint ahogy évente néhány meg is valósul. Ez el fog jönni Magyarországon, sőt ennél még nagyobb helyek is meg fognak telni Isten dicsőítésével.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin UTÓDOK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!