Vajon mi kellene a hazai kkv-szektor felpörgetéséhez? Vajon komoly nemzetgazdasági szereplő Magyarországon a Prezi? Vajon, ha az ember Szegeden újságíró, akkor érdemben hozzá tud szólni az ország folyamataihoz? Pogátsa Zoltán közgazdásszal beszélgettünk egy nemrég napvilágot látott kutatás kapcsán, a „hozzáadott értékben” nem csalódtunk.

Még karácsony előtt közölte az Index.hu a Concorde MB Partners (CMBP) által készített elemzést, amely Magyarország 100 legértékesebb magáncégét listázza. Sok meglepetést nem tartalmazott: a hazai vállalkozások túlnyomórészt a mezőgazdaságból, az élelmiszeriparból, illetve a különböző „összeszerelő” ágazatokból gazdagodtak tovább, de még mielőtt kitérnénk a Pogátsa Zoltánnal történt háttérbeszélgetésre, ismertetünk néhány lényeges információt (a módszertan megértésében keretes írásunk segíthet). A legnagyobb hazai magáncég, a 77 Elektronika Kft. (a Business Class Magazin Gyógyítók című korábbi lapszámában Ági Tamással, a cég marketingigazgatójával készített interjút) összesen 139 milliárd forintot ér, rajtuk kívül összesen két 100 milliárd forint feletti tőkeértékkel bíró magyar magánvállalat van jelenleg Magyarországon (Axiál Kft., Baromfi-Coop Kft.). A CMBP listájára idén 6,5 milliárd forintos cégértékkel lehetett felkerülni, míg tavaly ehhez 5 milliárd is elég volt. Az első 100 cég átlagos értéke 18,6 milliárd forint. A kutatásból kiderült továbbá, hogy a magyar top 100 magáncég értéke 2016-ban több mint 10%-kal több volt, mint 2015-ben. Ez elsőre nem hangzik rosszul, ugyanakkor számos negatív fejlemény is van: a piaci tranzakciók értékelési szintjében hazánkban nincs pozitív elmozdulás. Az M&A (mergers & acquisitions, összeolvadás és akvizíció) tranzakciós piacon alacsonyabbak a szorzók a hasonló méretű és gazdaságú – mint mondjuk, amilyen a cseh is – piacokéhoz képest, a cégek összértékének pozitív változását az EBITDA növekedése hozta. Az Index.hu szerzője találóan úgy fogalmazza meg az aggasztó tényt, amely szerint az összérték 44%-a Közép-magyarországi régióra, tehát Budapestre és Pest megyére jutott, hogy hazánk – ahogy sokszor hivatkozzuk is – „vízfejű”. Összességében elmondható, hogy az elemzés szerint, a tavalyi listához képest, mindösszesen kilenc cég tudta 10%-nál nagyobb mértékben növelni a cégértékét, 60%-a tudta megtartani az EBITDA-szintű eredményét, ugyanakkor 20%-uknak 2%-nál nagyobb romlást kellet elkönyvelniük.

 

 

 

 

 

Hogy áll a szénánk?

„Problémás, hogy mit tekintünk hazai tulajdonnak, mert nagyon sokszor úgy tűnik, hogy egy adott cég külföldi kézben van, de valójában sejtjük, hogy offshore tulajdonláson keresztül hazai személy birtokolja. Eléggé bizonytalanok vagyunk abban a tekintetben, hogy ebben a gazdaságban kinek mije van. Ha valami Mauritiusra, a Seychelle-szigetekre, Szingapúrba, vagy akár csak Svájcba vagy Luxemburgban van bejegyezve, attól még lehet hazai tulajdonú. Oknyomozó újságírók néhány ilyet fel is tártak a közelmúltban.” – szögezte le a témával kapcsolatban Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus. Emlékeztetett az OTP Bank, az MKB Bank, illetve a MOL körüli ügyekre, akik, mint ahogyan elmondta: „meghatározó szereplői a hazai gazdaságnak”.
A szakember úgy véli, hogy ha valaki ma Magyarországon meggazdagszik, akkor az rögtön vesz egy agrárcéget. „A szalámitársaságok, a vágóhidak, illetve a föld, a föld és a föld az, ami ma nagyon megy. Ha egy versenyképes gazdaságot akarunk, akkor ahhoz exportképes végtermékgyártók, illetve magas hozzáadott érték kell.”
Hozzátette, hogy egy kínai nagyvállalkozó hasonló helyzetben (mondhatjuk úgy is, hogy „ha már meggazdagodott”) fintech- vagy internetes céget vesz. „Magyarországon még nem nagyon láttunk ilyet, ugyanakkor a kormány által megsegített iparágak sem ilyenek.”

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin PÉNZFORGATÓK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!