Home»Lifestyle»„A legjobb marketing, ha a táskáink az utcán vannak és büszkén hordják őket az emberek” – interjú Kovács Borisszal és Komaság Lénával, a Tenshibag táskamárka alapítóival

„A legjobb marketing, ha a táskáink az utcán vannak és büszkén hordják őket az emberek” – interjú Kovács Borisszal és Komaság Lénával, a Tenshibag táskamárka alapítóival

1
Shares
Pinterest Google+

A mosókonyhából indult kétszemélyes szerelemprojekt, amely manufaktúrajellegével és családias munkafolyamatával a vásárlókat is bevonja a táskatervezésbe, már hat éve stabil résztvevője az egyre telítettebb dizájnerpiacnak. A minőségen túl milyen irányelveket és üzletpolitikát pakolnak bele a hátizsákokba a siker érdekében? Elmesélik.

Hogyan indultatok? Hogyan jött az ötlet, hogy saját táskamárkát alapítsatok?
Komaság Léna: Bringafanatikusok vagyunk. Kapcsolatunk kezdetén folyamatosan törtük a fejünket, hogyan tudnánk megoldani a kezdeti kétlaki életet egy hátizsákkal, hogy az kényelmes legyen és minden szükséges holmink beleférjen. Borisz női ruhamodellezőnek tanult, de az nem elégítette ki a fantáziáját, úgyhogy elkezdte átképezni magát táskavarróvá. Ekkor jöttek az első futártáska-prototípusok. Elkezdtük tesztelgetni, és mindig az adott élethelyzetünkhöz mérten fejlesztettük a táskákat, majd szépen lassan egyre több és több modellünk lett. Szerettük a meglévő munkáinkat, de mindkettőnknek hiányzott belőle a kreatív kihívás. A családtagok és a barátok részéről nagyon sok pozitív, biztató visszajelzés érkezett a táskáink minőségével és kinézetével kapcsolatban, így hamar jött az ötlet, hogy alapítsunk egy saját táskamárkát. Egyik nap nekiültünk, létrehoztunk egy Facebook-profilt, feltöltöttük az első termékeket, és vártuk, hogy mi lesz a reakció. Mindig azt mondjuk, hogy ez volt az első szerelemgyerekünk. Azóta már összeházasodtunk és született igazi szerelemgyerekünk is.

Mennyire nehéz ma Magyarországon kezdőtőke nélkül, nulláról beindítani egy márkát, egy vállalkozást? Milyen segítségnyújtó platformok léteznek? Gondolok itt pályázatokra, inkubátorprogramokra stb.
Kovács Borisz: Nagyon nehéz, és általában a legtöbben egy év után fel is adják. Mi csak elkezdtük, nem is gondoltunk bele, hogy ez ennyire kinőheti magát. Nem volt kezdőtőkénk, nem volt üzleti tervünk, nem volt semmink, csak a táskáink. Kezdetben csak fizetéskiegészítésként tekintettünk a márkára, tulajdonképpen csak egy hobbi volt. Most jutottunk el oda, hogy mind a ketten főállásban ezzel szeretnénk foglalkozni, ebből akarunk megélni, ahhoz viszont üzletileg magasabb szintre kell fejlődnünk.
K. L.: Próbálunk élni ezekkel a támogatói lehetőségekkel, de nem könnyű nyerni, mert sok táskatervező van a piacon. Ugyanakkor nagyon jó pályázatok vannak, amelyek elkezdtek foglalkozni a fiatal vállalkozók támogatásával. Folyamatosan követjük ezeket a lehetőségeket, hogy minél előbb kezdőtőkéhez jussunk, ahhoz, hogy a jelenlegi munkákat hosszú távon is kamatoztatni tudjuk.

Milyen terveitek vannak tőkebevonásra?
K. B.: Az a célunk, hogy továbbra is minden nálunk készüljön, ehhez marketing- és varrodai területen is szükség van egy Tenshi-teamre. Egy olyan családias légkört szeretnénk megteremteni, ahol szívesen dolgoznak az emberek, és inspirálva tudunk együtt előre haladni.
K. L.: Folyamatosan figyeljük a pályázatokat, elindultunk egy startupversenyen is, aminek most várjuk az eredményét. Próbálunk startupvonalon mozgolódni, mert nagyon felkapott jelenséggé vált, sok lehetőség van benne, amiket próbálunk kiaknázni, és ezekből lendületet merítve, összeszedni egy kis kezdőtőkét, hogy továbbvigyük azokat az ötleteinket, amiket hosszú távon szeretnénk megvalósítani.

Nem érzitek azt, hogy hátrányból indultok a technológiai innováción alapuló startupokhoz képest? Mekkora az érdeklődés a dizájntermékek iránt ezeken a pályázatokon?
K. L.: Közel egy éve bevontunk egy külsős marketingszakembert a márkaépítésbe, aki startupmentorálással is foglalkozik, ő otthonosan mozog a területen, ezért nagyon jó támogatást és hátszelet tud biztosítani nekünk, de persze valamennyire hátrányból indulunk, mert most a stratupok a technológia és a dizájn ötvözetére vannak kihegyezve, viszont erre mi is nyitottak vagyunk. Szívesen részt vennénk olyan együttműködésekben, ahol mi adnánk a dizájnt, egy másik vállalkozás a technológiát, és a kettő a fúziójából születne meg a késztermék. Ha nem is részesülünk támogatásban, kapcsolatépítés szempontjából mindenképp hasznosak ezek a programok. Nyilván nem ezekre alapozunk, nem remélünk óriási eredményeket első körben, de nincs vesztenivalónk. Lépésről lépésre haladunk.

Az biztos pozitívum a befektetők számára, hogy az évek során kiépítettetek egy stabil portfóliót, nem?
K. L.: Mindig ezen mosolygunk, hogy nincs még egy olyan kétfős vállalkozás, aki hat éve megtalálható a piacon és még mindig ezen a vonalon képviselteti magát. Már nem a nullán vagyunk, stabil lábakon állunk, de az ugródeszka szélén libegünk, és vagy ugrunk, és merünk nagyot vállalni; vagy visszasétálunk, és csináljuk ugyanígy, de akkor lehet, évek elteltével is ugyanitt fogunk tartani, ahol most. De nekünk nem ez a célunk. Szeretnénk pár éven belül előrelépni, csapatot építeni és másoknak is munkát adni.

Hogyan osztjátok szét a vállalkozást érintő teendőket? Megvannak a fix feladatköreitek?
K. L.: Én az üzleti folyamatokkal és a marketinggel foglalkozom, mert ehhez több érzékem van, testhezállóbb és ezen a területen dolgoztam korábban. Borisz végzi a tervezést, kivitelezést és a bolti árusítást. Volt róla szó, hogy én is megtanulok varrni, hogy a gyártásban is besegítsek, de a kapcsolatunk szempontjából is jobbnak láttuk, ha külön utakon mozgunk a márkán belül.
K. B.: Van egy minőségi mércénk, amit minden táskának hoznia kell. Ha én varrom, akkor annak minden egyes négyzetcentimétere olyan, amilyennek lennie kell. Ettől függetlenül szükségünk van a segítségre, hiszen nem tudom most már egyedül lefedni a gyártást. Jelenleg együtt dolgozunk egy nagyon ügyes varrónővel, aki kisebb részfeladatok gyártásánál segít. Egyelőre a komplett táskákat minden esetben én állítom össze. Természetesen, hosszú távon szeretnék egy olyan csapatot magam mellé, akiknek átadhatom azt a tudást és precizitást, amit én is beleteszek a táskák összeállításakor a munkámba.

Ha jól vettem észre, akkor néhány éve elindult egy dizájnerhullám, amikor nagyon sok hozzátok hasonló vállalkozás megalakult. Ez a lendület azóta is kitart, mert gombamód jelennek meg az újabb márkák. Mennyire nehéz érvényesülnötök a piacon? Miben tudtok különlegesek lenni?
K. L.: Igen ez így igaz, elég telített jelenleg a piac. De ezzel nincs is gond, hiszen azt látjuk, hogy a márkák elférnek egymás mellett. Mivel mi még a dizájnerhullám előtt kezdtük az indulást, ezért már van egy kialakult vevőkörünk, amit bővíteni tudunk. Nem érezzük magunkat hátrányban, bár tény, hogy sokkal több figyelmet kell fordítani a reklámra és a marketingre, hogy a márka megtartsa magát a köztudatban. Mi egy love brand vagyunk. A nulláról indultunk, Borisz a mosókonyhában, egy régi varrógépen kezdte a táskákat varrni az apukájától kapott anyagokból. Szépen, apránként fejlődtünk, de a mai napig annak örülünk, amink van. A munka szeretet és türelem, amivel eljutottunk idáig – úgy gondolom, hogy ez az, ami miatt még mindig jelen vagyunk a piacon. Másik nagyon fontos szempontunk, hogy igyekszünk különleges kapcsolatot kialakítani a vevőinkkel. Nagyon sok márkánál webshopon keresztül, közvetlenül megrendelhetőek a táskák. Mi is elindítottuk a webshopot, de azt tapasztaltuk, hogy a vásárlók jobban szeretnek bejönni az üzletbe. Kíváncsiak a táskák mögött lévő arcokra, ráadásul sokszor imponál nekik, hogy beszélnek Borisszal, ő szolgálja ki őket, aki saját kezűleg csinálja majd meg a megálmodott hátizsákot.

Ez egy kuriózum, hogy idejönnek, eltöltenek nálunk egy órát, isznak egy kávét, megnézik a kiállított termékeinket, elbeszélgetnek velünk, és közben együtt megtervezzük a táskájukat. Ez egyedi a hazai piacon.

Fontos számunkra, hogy megismerjük a vevőinket. Nálunk az egész munkafolyamatnak egyfajta intimitása van, amit mi nagyon szeretünk. A hosszú távú növekedési, bővülési terveink során is szeretnénk megőrizni ezt a bensőséges alkotói atmoszférát.
K. B.: A vásárlói kapcsolattartáson túl, persze a termékeink minőségére is nagyon odafigyelünk. Próbáljuk a dolgok nehezebb, különlegesebb oldalát megragadni, ezért megfizethető, egyedi, időtálló darabokat készítünk. Alapvetően biciklis táskákkal indultunk, de egyre inkább nyitunk a street fashion vonala felé. Olyan hátizsákokat gyártunk, amikkel kényelmesen lehet tekerni, megvannak a kerékpáros funkciói, de ugyanakkor egy elegánsabb öltözethez is teljesen jól passzolnak. Az árérzékenységre is nagyon odafigyelünk. Ismerjük a vevőinket, tudjuk, kiknek gyártunk, és ezt az árszabásnál figyelembe vesszük, illetve legtöbbször magunkból indulunk ki, hogy mi az az összeg, amit még mi is szívesen kifizetnénk egy adott táskáért. Az a filozófiánk, hogy a dizájn is megfizethető lehet.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin PLAKÁTVAGÁNYOK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!
  

Előző cikk

Aki elhozta a mozit a magyar nappalikba – Interjú Szász Attila filmrendezővel

Következő cikk

A divatvilág legbefolyásosabb asszonyai – 2. rész