A Budapest Honvéd FC tulajdonosa nem kér a kommunista ünnepekből és a németekből, nem emlékszik, hogy bármit is megbánt volna életében, sajnálja, hogy megszűnt a Magyar Nemzet és a Népszabadság, úgy gondolja, hogy amíg nem voltak online streaming szolgáltatók, addig többet szeretkeztek az emberek, valamint, két antipatikus szereplő verekedéséből ki akar maradni – nevezzük őket, akár Videotonnak és Ferencvárosnak, vagy éppen Godzillának és King-Kongnak. A markáns stílusáról ismert szakemberrel többek között politikáról, sportról, médiáról, turizmusról, iparról, filmgyártásról és kereskedelemről beszélgettünk, de szóba került Csurka István, Kádár János, Jancsó Miklós, Vona Gábor, Csányi Sándor, Georges Leekens és még Donald Trump is. Átfogó interjú született.

Hogyan ünnepelte a május elsejét?
Az egy kommunista esemény, nem ünneplem.

A New York Egyetemen diplomázott film- és televízió rendező szakon, végül az üzleti életet választotta, miért?
A diploma megszerzése után elmenetem Hollywoodba, dolgoztam egy évig segédrendezőként. Megtanultam megfőzni a lehető legjobb kávékat, de úgy éreztem, hogy ennél többre vagyok képes. Aztán a New York Egyetemtől kaptam egy szakmai ösztöndíjat, és jogi doktorátust szereztem.

Nem bánja, hogy nem lett filmrendező?
Nem emlékszem, hogy megbántam volna bármit is az életemben.

 

 

 

 

 

Milyen filmeket szeret?
Aranypolgár Orson Wellestől, Az őstehetség, Volt egyszer egy vadnyugat, Volt egyszer egy Amerika, Rio Bravo. Általában azokat a filmeket, amelyek a valódi élettel foglalkoznak. Nem vagyok nagy híve a vígjátékoknak, és soha nem nézem ezeket a „fantasztikus” dolgokat. Az utolsó ilyen, amit láttam, az a Star Wars első része volt.

Akkor a modern filmeket nem is követi?
Dehogynem, nagyon is követem őket. Most néztem meg a Legsötétebb órát, ami Winston Churchillről szól. Fantasztikus volt, nagyon tetszett. Vannak olyan filmek, amik csak első megnézésre tetszenek, ugyanakkor akadnak olyanok, amiket tízszer vagy még többször is látok, és minden alkalommal azt érzem, hogy micsoda zseni volt, aki azt csinálta. Ilyen például a Nagymenők Martin Scorsese-től, akivel együtt jártam a New York Egyetemre.

Mi a véleménye a magyar filmgyártásról?
Több magyar filmet szerettem, kezdve a Hyppolit, a lakájjal, de szerettem a Valahol Európábant is. Óriási videókazetta-gyűjteményem volt otthon, aztán amikor átköltöztem Los Angelesből Las Vegasba már nem vittem magammal. Volt benne 100-120 magyar film is. A tanú, a Körhinta, Ház a sziklák alatt, Mephisto… Sokáig tetszett a magyar film, még a kommunista tömeggyilkosok alatt is készültek jó alkotások. Amikor elindult a Jancsó-féle folyamat, onnantól kezdve mindenből sár és mocsár lett, ott abbahagytam a magyar filmnézést.

Az Andy Vajna-érát hogyan értékeli?
Már kezdenek jobb filmeket csinálni, de még várok egy zsenire. Ugyanakkor például a Kincsem nem a zseni-kategóriába tartozik, de a nézők számára élvezhető, szerethető, nézhető. Jancsó és az egész generációja saját maguknak készítették a filmeket, nem a közönségnek. Azt gondolták, hogy Van Gogh is magának festett, de ez nem igaz, ő is el akarta adni a festményeit. Ráadásul a film egy olyan műfaj, amit másoknak csinálunk, pont, mint a színház: ha senki sincs ott, akkor nem csináljuk.

Jancsó totálisan tönkretette a magyar filmet és a budapesti értelmiségi közeg ezt hagyta, mert azt gondolták, hogy ezek a filmek mindenféle csodálatos gondolatokat fogalmaznak meg a Kádár-rendszer ellen.

Nem gondolkozott azon, hogy médiavállalkozó legyen?
Tudja, én sok mindenen gondolkoztam, de mindig azt tettem, amit tennem kellett.

Például vlogol.
Soha sem unatkozom. Amikor van rá idő, videóblogolok a Digi TV-n. Továbbá írok újságokba is elég komoly témákban, nemsokára megjelenik egy újabb cikkem. Akkor publikálok, amikor azt látom, hogy a kommunisták, a hungaristák vagy a nácik megjelennek. Amikor felütik a rusnya fejüket, akkor írok arról, hogy ha valamit már egyszer kipróbáltak és nem működik, akkor azt nem szabad újra visszahozni. Vegyük a hungarizmust: 1944 októbere és ’45 eleje előtt megcsinálták, de nem működött. A kommunizmust, szocializmust évtizedekig próbálgatták, de az sem működött.

Ki ütötte most fel a fejét?
Először voltak a rendes, magyar antiszemita hungaristák. Ez a Csurka-féle társaság a 90-es években. Azok ősantiszemiták voltak.

Van olyan, hogy rendes antiszemita?
Hogyne. Vagyis mit értünk ez alatt: antiszemita és jó ember? Mert olyan nincs. Amikor én azt mondom, hogy rendes rasszista, akkor nem arra gondolok, hogy jó ember, hanem hogy belevalóan rasszista. Szóval voltak a Csurka-féle szalonantiszemiták, akik véleményem szerint általában azért lettek azok, akik, mert az apjuk is az volt. Lehet, hogy volt egy zsidó professzor az egyetemen, aki okosabb volt náluk, előrébb jutott, mint ők és ezt megirigyelték. Őket én nem kedveltem, ahogy a Kádár-féle tömeggyilkosokat sem. Visszatérve, 2010 körül jött egy új generáció, akik rasszisták, majd antiszemiták, de leginkább gyűlölködők lettek. Ez a Jobbik-féle társaság, akik teljesen máshogy csinálják a dolgokat. Nem kellenek zsidók az antiszemitizmushoz, ezt láttuk Lengyelországban is, ahol kiirtották az összes zsidót, és mégis óriási az antiszemitizmus. Ebben az esetben ők csak kellékek. A gondolat, a gyűlölködés az belülről jön.

Tehát azt mondja, hogy az antiszemitizmus egy politikai termék?
Hogyne. Vona csak egy rendes opportunista, de akik most vannak itt – Toroczkai, Novák Előd és így tovább, azok mély, meggyőződéses emberek. Ezekből jönnek elő azok, akik beleköpnek a holokauszt-áldozatok emlékének állított cipőkbe a Duna-parton. Hála istennek Magyarországon nem túl veszélyesek, mert a magyar nép sosem megy el extrém irányba, amikor szavaz, mert van vesze. Nem szavaznak kommunista, fasiszta brigádokra nagy tömegben. Amerikában is van 10-15 százalék, akik akárkit megszavaznak, de nem a nép, mert a nép gondolkodik.

Mi a helyzet Donald Trumppal?
Trump az amerikai emberek haragját képviseli a politikai korrektség ellen, minden pozitívumával és negatívumával együtt. Most ott tartunk, hogy ne cselekedjünk semmi olyat, ami esetleg, véletlenül valakit, valahol, valamikor megbánthat. Ez nem működik a világon. Eredetileg nem ördögtől való gondolat volt, hiszen Amerika déli részén négereknek nevezték a feketéket, és akkor azt mondta a fekete ember, hogy „ne nevezz engem négernek, mert megütlek”. Ez a politikai korrektség egy egészséges iránya: ne csinálj olyan dolgokat, amelyek nem helyesek, nevezzük úgy az embert, ahogyan azt ő szeretné. De az, hogy eljutottunk odáig, hogy a transzvesztitát beengedjük az ilyen vagy olyan vécébe, az már baromság.

Ha már szóba került az Egyesült Államok, a 90-es években körülbelül 120 étterme volt a Hemingway Groupnak, sőt megszerezte a KFC és a Pizza Hut licencjogait. Milyennek ítéli meg napjaink gasztro-forradalmát?
Azt kell először elfogadni, hogy Magyarország olyan, mint Disneyland. Csodálatos élmény idejönni Budapestre: nagyon szép város, amelynek lehetőségét nem aknázta ki az ország hosszú évtizedeken keresztül. Kétségkívül egyre jobbak az éttermek, sokkal nagyobb a választék. Ezzel nyilván bejönnek a gyorséttermek is a képbe, de azoknak is megvan a helyük az adott szegmensen belül. Azt sajnálom, hogy a legtöbb magyar ember nem tudja élvezni ezeket a dolgokat, ezért jönnek a külföldiek, és ők élvezik. A globalizáció része ez is és az is, Budapesten lehet egy jó kínai, indiai vacsorát, jó hamburgert és pizzát is enni. Továbbá Magyarországon a szolgáltatásba fektetett egymillió dollár sokkal több munkahelyet teremt, mint az iparba befektetett egymillió dollár.

Mivel állunk jobban: a turizmussal vagy az iparral?
Ha ezt tíz évvel ezelőtt kérdezi, akkor azt feleltem volna, hogy egyikből sem. A magyar ipar összeomlott, és elkezdett átalakulni. Ma a legnagyobb része külföldi kézben van, a kormány nagyon aktív munkát fektetett abba, hogy behozza az országba. Az autógyártásunk itthon modernebb, mint az amerikai vagy a német, mert újabb telepítésűek az üzemeink.

A nagy ipari bázis nem kedvezőtlen a hazai kis- és középvállalkozóknak?
Gondolja, hogy a hazai kis- és középvállalkozások gyártanának kocsikat? Egész biztos, hogy nem. A magyar kis- és középvállalkozókat az sújtja, hogy a kereskedelem a kormány minden intézkedése ellenére külföldi kezekben van. Ezen dolgozni kell még. Egy Aldi be tud zárni, de egy Mercedes gyárat elvinni Kecskemétről nagyon nehéz. Az ipar jó irányba megy, de ennél még több kell. Képezni kell a magyar munkaerőt, egyetemeken és szakiskolákban, mert a kettő nem ugyanaz, nem mindenkinek való ez, és nem mindenkinek való az. Figyelni kell arra, hogy ne képezzünk több pszichológust és művészettörténészt, mint amit az ország elbír.

Most többet képzünk?
Nem vagyok elég kompetens, hogy erről véleményt mondjak.

Térjünk át a labdarúgásra. Hogyan készül a nyári világbajnokságra?
Én inkább az átigazolási szezonra készülök.

Azért követni fogja a sporteseményt?
Megnézem a jobb mérkőzéseket.

Kinek szurkol?
Az Egyesült Államok nem jutott ki és Magyarország sem, úgyhogy senkinek.

Sportszakmailag kik érdekesek?
Spanyolok, brazilok.

Németek?
Ők nem.

Nem kedveli a játékukat?
Amikor fiatal voltam, jó pár hónapot töltöttem Németországban. Ott mindig külföldi marad az ember. Ezután elhatároztam, hogy én semmit sem fogok kedvelni, ami német.

Hogyan értékeli a magyar válogatott új szövetségi kapitányának teljesítményét
Minden bizonnyal egy rendes ember, de a nálunk lévő pénztáros kisasszony is egy rendes ember. Mint szövetségi kapitány nem tudom még értékelni, mert semmit sem csinált. Volt eddig két veresége. Ezt én is meg tudtam volna csinálni kevesebb pénzért. A kérdés az, hogy mit lép ezután.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SPORTSZÍV című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!