A június elsejétől kinevezett szakember több mint 15 éve került a vállalathoz, első megbízatása egy üzleti modell összeállítása volt egy távközlési szolgáltatónak, onnan küzdötte fel magát a nemzetközi státuszig. Véleménye szerint sok esetben a cégek biztonságos működése – GDPR ide vagy oda – a szerencse függvénye volt, továbbá úgy véli, hogy nyolcévnyi átlagfizetésünket kellene félretennünk ahhoz, hogy egy 70 négyzetméteres lakást vegyünk magunknak, valamint a CSOK önmagában nem elég arra, hogy minden társadalmi réteg lakásnehézségét megoldja.

Emlékszik még arra, hogy milyen volt, amikor 2004-ben csatlakozott a Deloitte-hoz?
Amikor végeztem az egyetemen, egy dolgot tudtam biztosan, hogy vállalati pénzügyekkel akarok foglalkozni. Tudni kell, hogy már abban az időben is a Deloitte volt a „Corporate Finance M&A House” (vállalati pénzügyek akvizíciós háza– a szerk.). Így természetesen lelkes voltam, és büszkeséggel töltött el, hogy be tudtam kerülni Simor András és Seres Béla pénzügyi tanácsadó csapatába. A csoport már akkor is a legjobbnak számított a piacon, a szakértők a legizgalmasabb, legnagyobb ügyletekben vehettek részt. Azóta eltelt 14 év, és nagyon sokat tanultam nemcsak a szakmáról, hanem az emberek menedzseléséről és magamról is. Az, hogy június elsejével engem bíztak meg ennek a nagy tapasztalattal rendelkező tanácsadói gárdának a vezetésével, új célok megfogalmazására sarkallt. Ma már azon dolgozom, hogy mások is olyan elszántan akarjanak csatlakozni a Deloitte általam vezetett pénzügyi csapatához, ahogy akkoriban én szerettem volna Seres Béláéhoz.

Milyen feladatokat kapott kezdetben?
Az első munkám egy nagy üzleti modell összerakása volt egy távközlési szolgáltatónak. Emlékszem, a modell nagyon komplex volt, több gép kellett hozzá, hogy egyszerre fusson. A második feladatom egy bevásárlóközpont átvilágítása volt. Ekkor láttam életemben először főkönyvet, és meglepődve tapasztaltam, hogy minden bevétel negatív előjellel szerepel benne, és minden költség pozitívval. Aztán a főnököm a maga egyszerűségével nagyon gyorsan elmagyarázta az alapokat. 2006-tól már vállalati tőketranzakciókkal kezdtem foglalkozni. Először a fogyasztói ágazat, majd a pénzintézeti szektor területén dolgoztam, 2008-ban kezdtem el kiépíteni a régióban az értékelési és portfóliókezelési-tanácsadási csapatot, amely ma Közép-Kelet-Európában piacvezető a banki hitelportfóliók értékesítése terén. Emellett ugyanerre a szakértői gárdára épül jelenleg a banki és biztosítási értékelésekkel, átvilágításokkal és tranzakciókkal foglalkozó csapat is, amelyet Budapestről irányítunk.

 

 

 

 

 

2015-ben szerzett partneri kinevezést. Előtte milyen pozíciót, pozíciókat töltött be a Deloitte-nál?
A partneri kinevezésemig klasszikus értelemben végigjártam a ranglétrát. Egyre több ismeretet szereztem a magyarországi cégértékesítési és -felvásárlási piacról, és szépen lassan a régiós körforgásba is bekerültem. Így történhetett meg, hogy 2015-ben beválasztottak a Deloitte közép-európai régiójának vezetői közé.

Jelenleg a magyarországi és a régiós pénzügyi tanácsadási csapat irányításáért felel, és egyben a régióban a PLAS (Portfolio Lead Advisory Service) vezetője. Hogyan jut minden feladatra ideje?
Mondhatnám, hogy nehezen, de igazából a csapatom sok terhet levesz a vállamról, félszavakból is értjük már egymást. Szerencsére olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, akik a rájuk bízott feladatokat maximális precizitással és odaadással végzik. A hatékonyságunkhoz természetesen hozzájárul a közvetlen baráti hangulat és kollegialitás is, amelyeket személy szerint nagyon fontosnak tartok.

A nemzetközi pozíció milyen kötelezettségekkel jár?
Rengeteg utazással és egyeztetéssel. A legnagyobb kihívás számomra ebben az, hogy míg eddig tipikusan nálam juniorabb kollégákat irányítottam, most egy tizenkilenc országból álló vezetői hálózat koordinálása és vezetése a feladatom, amely nálam szeniorabb és az üzleti életben több időt eltöltött partnerekből áll.

Hogyan kezeli a nyomást? Ki tud kapcsolódni?
Elég hatékonyan, szerencsére, ugyanis fölösleges időt nem szeretek semmire sem fordítani. Ha nem dolgozom, akkor arra törekszem, hogy olyat csináljak, amit élvezek. Szerencsés vagyok, mert például a két lányom és az egész család is ugyanúgy imád vitorlázni, ahogy én.

Mi az, amibe legutóbb befektetett, és mi az, amibe ha tehetné, akkor befektetne
A legutóbbi emlékezetes befektetésem az arany volt. Pontosan egy nap alatt egy autó árát buktam el az akciómmal. Most pedig éppen azon gondolkozom, hogy veszek magamnak egy pár bitcoinrészvényt azért, mert érdekel, hogy hogyan működik. Azt gondolom, hogy amíg valakinek nincs kriptovalutája, és nem a saját bőrén tapasztalja meg, az addig nem is értheti a fintechvilágot.

Ha már szóba kerültek a kriptovaluták, mit gondol róluk: lufi vagy valóság?
A kriptovalutáknak – hasonlóan a többi valutához – kettős szerepük van: mint fizetőeszközökben kevésbé hiszek bennük, mert szerintem technológiailag még nem elég kiforrottak. A spekulatív céllal történő vásárlástól – tehát a valuta felértékelődésében reménykedve – pedig azért tartom magamat távol, mert a nemzeti valutáktól eltérően a makrogazdasági fundamentális, illetve monetáris politikai folyamatok nem érvényesek rájuk, ezáltal nagy a volatilitásuk, és ebben túl nagy a szerepe a spekulatív céllal tartott állomány arányának. Ugyanakkor mint technológiai újdonságokra fogékony magánembert foglalkoztat ez a fintechcsoda és magának a tranzakciós folyamatnak a megtapasztalása.

Említette, hogy amíg valakinek nincs kriptovalutája, addig az nem is értheti a fintechvilágot. Az átlag magyar mennyire tudatos pénzügyileg?
Az idén lesz tízéves a Deloitte-Scale Bankindex, a magyar ügyfelek bankolási szokásait elemző, széles spektrumú felmérésünk, amelyből átfogó képet kapunk a hazai népesség pénzügyi szokásairól tízéves, historikus időtávlatban. Egyfajta kettősséget tapasztalunk a bankokkal kapcsolatos attitűdöt illetően. Egyrészről van a pénzintézetekkel szemben egy általános szkepticizmus: a magyar ügyfelek 35 százaléka szerint nincs különbség a bankok között, mindegy, hogy melyiknek az ügyfele az ember. Másrészről viszont a pénzügyeket illetően továbbra is a bankszektor kredibilitása a legnagyobb: az open bankinggel kinyíló, új pénzügyi ökoszisztémában továbbra is a hitelintézetekben bíznak az ügyfelek a legjobban, míg a globális BigTech-szereplők pénzügyi megoldásaiban a legkevésbé.
A banki értékajánlatokkal kapcsolatban megkérdezettjeink közel fele nyilatkozott úgy, hogy a pénzügyi szolgáltatások esetén nemcsak a kamat, hanem a szolgáltatás minősége is fontos tényező. Tudatosság szempontjából az ügyfelek közel 11 százaléka figyeli rendszeresen az újdonságokat a bankok kínálatában; közel 63 százalékuk azonban saját bevallása szerint nehezen igazodik ki a pénzintézeti termékek világában.

Az utóbbi években a magyarok mindennapi költéseinek dinamikája stabil volt, viszont mind a hitelfelvételi, mind pedig a megtakarítási kedv növekedett. Érdekes még, hogy a többség továbbra is havonta jár postára befizetni, és a sárga/fehér csekkek dominanciáját a kártyás tranzakciók növekvő volumene még mindig csak alulról közelíti. A digitális banki szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek aránya mérsékelten növekvő, amiben áttörést hozhat a PSD2 (második fizetési szolgáltatási direktíva – a szerk.) bevezetésével liberalizálódó online fizetési ökoszisztéma.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin VEZETŐK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!