Home»First Class»A zöldülés hajnalán vagyunk

A zöldülés hajnalán vagyunk

1
Shares
Pinterest Google+

Az embereken múlik, hogy a multinacionális vállalatokat és a kormányokat mekkora nyomás alá helyezik, ma már a fenntarthatóság komoly elvárás, állítja Schmidt Hajnalka, a Greenpeace Magyarország ügyvezetője. A szakemberrel a Stop Sorosról, a labdarúgó-világbajnokság következtében legyilkolt kutyatömegekről, a kávékapszulák feleslegességéről, valamint a szervezet eredményeiről beszélgettünk.

Szereti a labdarúgást?
Nagyon ritkán nézem.

De azért van kedvenc csapata?
Nem tudok ilyet mondani, csak akkor megyek meccset nézni, ha a barátaim rávesznek.

Akkor az oroszok játékát sem ismeri átfogóbban.
Ebben teljesen tudatlan vagyok, bevallom.

Oroszország a labdarúgáson túl űz egy kegyetlen „játékot”, méghozzá azt, hogy a 14 részt vevő város kóbor kutyáit – ez körülbelül kétmillió ebet jelent – befogja, majd elaltatja, mindezt a szebb városkép jegyében. Lehet erre mondani bármit is?
Ez alapvetően nem környezetvédelmi téma, de ha már rákérdezett, akkor elmondom, hogy igazából az itt a kérdés, hogy hogyan lehet ennyi kóbor kutya? Egy jól működő városban, ahol jó színvonalon van az állatvédelem, ott ez nem fordulhat elő. Budapesten és Magyarországon is bőven lenne ezen a téren tennivaló, viszont annyiban nagyot fejlődtünk, hogy a tulajdonosok chippel látják el az állatokat. Ez az a módszer, amellyel meg lehet előzni egy ilyen mészárlást, illetve számos ország egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy ne szülessen ennyi kutya. És ha már itt tartunk, itt vonnék egy párhuzamot a környezetvédelemmel, amelynek a legfontosabb feladata a megelőzés.

Az állatügy nem környezetvédelmi téma?
Az igaz, hogy a kettőt nem lehet egymástól teljesen elkülöníteni. Mi környezet- és természetvédelmi körben azt valljuk, hogy egy nagy, összefüggő rendszernek a részei vagyunk. Ebbe az emberek ugyanúgy beletartoznak, mint a vadon élő, a tenyész- és háziállatok és a különböző növényfajok. Viszont az egyes szervezeteknek meg kell határozniuk azt, hogy mely témakörre akarnak specializálódni. Magyarországon az állatvédelem nem tartozik a Greenpeace tevékenységei közé, mi kimondottan a természet- és környezetvédelem azon területével foglalkozunk, amelynek a középpontjában a vadon élő állatok és növényfajok védelme áll, illetve az emberi tevékenység hatása a környezetünkre.

Visszatérve még egy kérdés erejéig a foci-világbajnokságra. Egy ilyen rendezvénynek mekkora a környezetkárosító hatása? Hiszen nemcsak a rendező országban, hanem az egész világon megsokszorozza a fogyasztást.
Az ilyen nagy rendezvényeknek mindig óriási környezeti terhük van az infrastruktúra kiépítésétől kezdve a versenyzők, szurkolók és a média utaztatásán át a rendezvény időtartama alatti teljes energiafelhasználásig. Emellett sajnálatos módon minden egyes nagy tömegrendezvényen rengeteg műanyag hulladékot is termelünk. Elképesztően negatív ennek a környezetvédelmi hatása, amelyhez kapcsolódóan mi is elindítottunk egy petíciót Magyarországon, amelyben arra kérjük a kormányt, hogy az egyszer használatos műanyag szatyrokat tiltsa be. Hozzátenném, az emberek már annyira tudatában vannak ennek a problémának, hogy ezt a petíciót közel egy hét alatt 37 ezren írták alá (az interjú 2018. június 18-án készült – a szerk.). Az egyik legnagyobb probléma, hogy a műanyagok előállításához kőolajra van szükség. Nagyon sajnálatos az a tény is, hogy egy szatyrot, amelynek a lebomlási ideje 40 év, körülbelül 20 percig használunk, majd megy a szemétbe.

Említette a tudatosságot. A közelmúltban készítettem egy interjút egy olasz környezetvédelmi aktivistával, aki azt mondta, hogy a műanyagszennyezés 80 százalékáért a mikroműanyagok felelősek. Tehát a látható problémán túl van egy még veszedelmesebb. A hazai polgárok mennyire vannak ezzel tisztában?
Ezek az elemek – amelyeknek a jelenlétét már a hazai vizekben is kimutatták – két úton kerülnek a környezetbe: különböző kozmetikai termékeken, például fogkrémeken, testradírokon keresztül, valamint a szokásos úton, vagyis ha eldobjuk őket. Tehát például amikor egy PET-palack bekerül a vízbe, akkor az UV sugárzás miatt szétesik kisebb darabokra. Még nem tudjuk, hogy ezeknek milyen hatásuk van az emberre – feltehetőleg nem kedvező –, ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, még sokat kell kutatnunk. Sajnálatos felfedezés volt, hogy az ásványvizeinkben is találtak mikroműanyagokat, amelyek valószínűleg azért kerülnek bele, mert amikor kinyitjuk a palackot, a kupakok, ahogyan súrlódnak, „lereszelnek” ilyen darabokat. A kulcs a fogyasztás csökkentésében rejlik. Egyébként jó hír, hogy már 60 ország kijelentette, hogy komolyan csökkentik a műanyagtermelésüket.

Ebben benne van Magyarország?
Reméljük, hogy benne leszünk. Készül egy nagyon fontos új európai uniós szabályozás, amelyet várhatóan be kell építeni a magyar jogrendbe is. Mi azt várjuk a magyar kormánytól, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt. Amióta megemelték a vastagabb, többször használatos műanyag zacskók termékdíját, azóta fizetni kell értük, és kimutatható, hogy így kevesebb is fogy belőlük. Azt gondolom, például ez egy jó irány.

Niklós László, a Coca-Cola Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója az ezt megelőző számunkban azt nyilatkozta, hogy a társaság globálisan 1,9 milliárd tételt értékesít egy nap. Ez csak egy multi a sok közül. Ilyen számok tükrében tudunk környezetvédelemről beszélni?
Szerintem ez kétirányú. Nagyon fontos eljuttatni az üzeneteket a fogyasztókhoz, annak érdekében, hogy kialakuljon egy vásárlói nyomás az olyan óriásvállalatokon, amelyek méretükből kifolyólag nagy szennyezők – de épp ezért sokat is tudnak tenni a tisztább környezetért, ha változtatnak a működésükön. A vállalatok akkor fognak váltani, ha érzik a vásárlói oldalról érkező nyomást. Másfelől viszont velük is kommunikálnunk kell, hogy megmutassuk nekik a helyes utat. A földünk nagyon rossz állapotban van, és a multik is felismerték, hogy kénytelenek energia- és erőforrás-takarékosan működni, mert fogynak a természetes erőforrások.

Ha egyszer valaki elkezdi, akkor jön utána a többi is
Schmidt Hajnalka nagy örömmel mesélte, hogy a múlt héten a Samsung bejelentette, hogy 2020-ra az Egyesült Államokban, Európában és Kínában teljesen átáll a megújuló energiaforrások használatára. Ez Magyarországra is vonatkozik, hiszen a társaságnak itt is van egy üzeme. A kezdeményezést megelőzte, hogy az Apple hasonlót vállalt, amiből látszik, hogy ha az egyik nagy társaság belefog egy ilyen pozitív változtatásba, akkor a többinek is idomulnia kell hozzá. „Nem tehetik meg, hogy nem mennek el ebbe az irányba, mert ez egy valós fogyasztói elvárás” – tette hozzá.

A zöldülés hajnalán vagyunk?
Talán inkább az a kérdés, melyik órában. Rengeteg nagyon jó folyamat indult már be, és látszik, ha elég sok ember akar változást, környezettudatosabbá tehetőek kormányok és cégek egyaránt. Egy példa: a Greenpeace rájött a 2010-es évek elején, hogy az édesvízszennyezés jelentős részéért a ruhaipar a felelős. A gyártók átvitték az üzemeiket azokba a térségekbe – például Délkelet-Ázsiába, Dél-Amerikába –, ahol az uniós szabályokhoz képest sokkal lazább előírások vannak. Megengedték maguknak, hogy hormonkárosító anyagokkal kezeljék a textíliákat, így azokból a termékekből, amelyeket Magyarországon is forgalmaznak, ezek a mérgek bekerültek a vizeinkbe. Elindítottunk egy globális kampányt, hogy a gyártók és a beszállítóik vonják ki ezeket a vegyi anyagokat a gyártásból. Megvettük a különböző cégek – például a Zara és a H&M – termékeit, és elküldtük őket a központi laborba kivizsgálásra. Ezt minden országban, valamely látványos akció keretében nyilvánosságra hoztuk, és a cégeket célkeresztbe állító petíciót indítottunk, amihez rengetegen csatlakoztak a világ minden pontjáról. A kampányt addig csináltuk, amíg 80 vezető ruhamárka vállalta, hogy kivonja a használatból az említett anyagokat.

Ha választania kellene a három közül, melyikre mondaná azt, hogy a legjobban le vagyunk benne maradva: megújuló energia, hulladékgazdálkodás vagy lég-, illetve vízszennyezés?
Muszáj választanom? (nevet)


Akkor csak elemezzen.
A megújuló energia kérdése csalóka, mert vállaltuk, hogy energiafogyasztásunk közel 15 százaléka megújulókból származzon. Ezt a számot körülbelül el is értük, de ennek oka leginkább nem a nap- és szélenergia-termelés drasztikus megnövekedése, hanem egy olyan kreatív kalkuláció eredménye, amely az ismeretlen eredetű tűzifát és a kommunális hulladékot – amelyet házilag elégetni egyébként tilos – is biomasszának ismeri el, azaz megújuló energiaforrásnak. Ennél sokkal többet is lehetne tenni, főleg ha az európai és világméretű trendeket nézzük, és hazánk megújulós adottságait (napenergia, geotermikus energia). Ami a légszennyezettséget illeti, jelenleg kötelezettségszegési eljárás folyik hazánk ellen a szálló por uniós határértékének folyamatos átlépése miatt. Egyre több ország dönt továbbá a régi, szennyező dízelautók kitiltásáról – ha mi nem hozunk hasonló szabályozást, ezek az autók itt fognak tovább szennyezni. Pedig már most is elég rossz a helyzet: a légszennyezettségre visszavezethető elhalálozások aránya közel olyan rossz nálunk, mint Kínában. Ebben persze közrejátszik az is, hogy egy medenceország vagyunk, így sok szennyeződés kívülről is érkezik, tehát ez egy összetett kérdés, szorosan együtt kell dolgoznunk más kormányokkal és hatóságokkal.

A tudatossággal kezdtük, engedje meg, hogy egy ide illő idézetet hozzak, így a vége felé. Chikán Attila, az ALTEO Csoport ügyvezetője azt mondta nekem – némi szkepszissel –, hogy a sok kicsiből sok kicsi lesz, tehát önmagában a társadalmi felelősségvállalás nem elég. Ön mit gondol erről?
Ha nem hinnék abban, hogy el tudunk érni változásokat az emberekkel közösen, akkor nem dolgoznék itt. Svájcban 400 nagymama beperelte a kormányt: azt mondták, hogy az egészséges klímában való élet alapvető emberi jog, és mivel már idősebbek, ők komolyabban ki vannak téve a hőmérséklet-változásnak, és egyébként is, felelősek az unokáikért. Hollandiában 900 állampolgár perelte be a kormányt azért, mert úgy érezték, nem védi meg őket a klímaváltozástól. De mondhatnám azt is, hogy a petíciónkhoz csatlakozó 8 millió ember meg tudta akadályozni, hogy a Shell olajat fúrjon az Északi-sarkon.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin ZÖLDÜGYEINK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

Betekintés, milyen autóval járnak a világ legbefolyásosabb cégvezetői

Következő cikk

Megújuló technológia a mezőgazdaságban