A streamingszolgáltatások a tengerentúlon már a zeneeladások kétharmadát teszik ki, és a fejlődés lendülete nem lankad. Egyre többen érzik úgy, hogy megér havi tíz dollárt a világ szinte összes zenéje, és lassan az előadók is megbékélnek az új rendszerrel.

 Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (Recording Industry Association of America, RIAA) adatai szerint 1999 óta tavaly fordult elő először, hogy az amerikai zenei bevételek két egymást követő évben is nőttek. A 2017-es 8,7 milliárd dollár még mindig 40 százalékkal alatta marad a valaha mért legmagasabb értéknek, de a streamingszolgáltatásoknak köszönhetően fejlődés tapasztalható. A szegmens fontosságát nem csupán az jelzi, hogy a növekedés szinte teljes egészében innen származott, hanem az is, hogy 2017-ben már a zenei összbevétel 65 százalékát a streamingszolgáltatások adták, amihez a fizikai hordozók eladása 17, a letöltések 15 százalékot tettek hozzá. (Érdekesség, hogy ma már a letöltések gyorsabb ütemben esnek vissza, mint a lemezeladások, így 2011 után először a mintegy 88 millió CD-ből és 16 millió bakelitből származó bevételek megelőzték a letöltésekre költött összegeket.)
A streamingen belül az előfizetői díjak jelentik a legfontosabb bevételi forrást: tavaly ebből 4,1 milliárd dollár származott, míg a reklámozók 659 millió dollárt költöttek ezeken a felületeken. Az előfizetési bevételek többségét a teljes árú vagy prémium szolgáltatások adják: a limitált opciókra csupán 592 millió dollárt költöttek a felhasználók.

Megszoknak vagy megszöknek

 A 2010-es évek első felében számos zenész felemelte a szavát a streamingszolgáltatókkal szemben. Nem segített a frissen született iparágnak, hogy az illegális letöltések és a gazdasági válság miatt a zeneipar bevételei 2009-re 6,9 milliárd dollárra estek a tíz évvel korábbi 14,6 milliárd dolláros csúcsról, és a pánikhangulatban mindenki célponttá vált, a streaming megítélése pedig alig volt jobb a kalózkodásénál. A Pink Floyd tagjai 2013-ban, Taylor Swift 2014-ben jelentette ki, hogy a streamingszolgáltatók alulértékelik a zeneműveket, ezért utóbbi ki is vonult a Spotifyról. Hasonló döntést hozott a Radiohead frontembere, Thom Yorke, a King Crimson és a Tool metálzenekar is. Prince 2015-ben töröltette a számait a Tidal kivételével minden szolgáltatónál. Neil Young a hangminőségre panaszkodva mondott nemet a streamingre. A Coldplay a 2014-es albumát nem engedte át az online szolgáltatóknak, így a Billboard magazin fizikai eladásokat mérő listáján az első helyre tudott kerülni. A független zenészek a hírek szerint még rosszabb helyzetben voltak a pénzek elosztásánál (mivel a nagy kiadók a streamingben is előnyösebb szerződéseket tudtak kötni), számukra viszont a szolgáltatások biztosította nyilvánosság részben kompenzálta ezt a hátrányt. (2017-es becslések szerint egy-egy lejátszás a Spotifyon, a Deezeren, az Apple Musicon vagy a Google Playen 0,004–0,006 dollár bevételt jelentett az előadónak, míg a YouTube ennél egy nagyságrenddel alacsonyabb összeget, a Tidal viszont a dupláját fizette.)

 

 

 

 

 

Idővel a legtöbb mainstream előadónak is meg kell majd békélnie a kialakult helyzettel – miközben az emelkedő bevételekből talán nekik és az őket támogató szakembereknek is többet tudnak majd visszaosztani a szolgáltatók. Egyelőre megoldást jelenthetnek az olyan exkluzív megállapodások, mint amilyet a The Beatles vagy Taylor Swift kötött az Apple Musickal; nem beszélve a Tidalről, amely Jay-Z és barátai tulajdonában áll, emiatt olyan előadók dalai, mint Beyoncé, Rihanna, Madonna, Alicia Keys vagy Usher csak itt hozzáférhetőek.

Az RIAA mindenesetre halad a korral, és már a streaminget is figyelembe veszi az aranylemezek kiadásakor. Kanye West albuma, a The Life of Pablo lett az első platinalemez kizárólag online hallgatásokkal: ezt világszerte több mint 3 milliárd alkalommal játszották le.

 Zsúfolt játszótér

A streamingszolgáltatások alapképlete viszonylag egyszerű: havi tíz dollár körüli összegért korlátlanul hozzáférhetünk 30–40 millió zeneszámhoz a számítógépünkön vagy a mobilunkon. Az egyes szereplők ezen belül próbálják egymásétól megkülönböztetni az ajánlataikat.

A szektor piacvezetője a Spotify. Jelenleg 65 piacon 170 millió havi aktív felhasználóval és 75 millió előfizetővel dicsekedhet, a könyvtárában több mint 35 millió dal található.

A Spotify nagy előnye, hogy ingyenes, reklámokkal támogatott változatban is elérhető, ekkor azonban gyengébb hangminőséget kapunk, nem használhatjuk smart home eszközökön, és a dalokat sem tölthetjük le. A Spotify a tesztek szerint is stabil, megbízható, ugyanakkor folyamatosan újításokkal jelentkezik – új funkciók, együttműködések satöbbi –, így nem kényelmesedik el a piacvezető pozícióban.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin POPSZAKMA című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!