Bejegyzések innen:

Kult

A kétszeres Fonogram-díjas zenész, zeneszerző legújabban arról vált ismertté, hogy a világ minden tájáról, területéről zenéket gyűjt. A terepmunka egyik fő helyszíne Ukrajna, ahova Both Miklós és csapata idén már negyedszerre látogatott el, hogy dalokat és zenéket vegyen fel, interjúkat készítsen, történeteket hallgasson meg, és megőrizzen egyfajta kulturális örökséget. A „gitárprímásként” is emlegetett művésznek az Ördögkatlan Fesztiválon saját udvara van, ahol az ukrán asszonyok énekelnek, és mindig valami különleges programmal készülnek (főzés, esküvő, rituálék). Emellett Both Miklósnak két aktív zenekara is van, a Napra és a Folkside. Idén pedig harmadik alkalommal ült ott A Dal című műsor zsűrijében. A sokoldalú művésszel többek között az ukrajnai körutakról, a népzene iránti érdeklődésről és a mainstream zene jelenlegi helyzetéről is beszélgettünk.

Rost Andrea nevét alighanem mindenki ismeri – a Kossuth-díjas, világhírű magyar operaénekesnő énekelt már a bécsi Staatsoperben, a milánói Scalában, és gyakori vendége a New York-i Metropolitannek is. A művésznő – habár éppen szintén egy New York-i fellépésre készül, ahol maga Plácido Domingo fog vezényelni – most mégis leginkább az itthoni fellépéseire koncentrál. A gyermekei kirepültek a fészekből, ő maga pedig valamiféle kiteljesedést, megnyugvást érez – ami új szerepének is köszönhető, Andrea ugyanis jelenleg a Semmelweis Egyetem Pető András Karának Jószolgálati Nagyköveteként is tevékenykedik; célja, hogy a Pető-módszert minél többen megismerjék, és hogy az itt tanuló és gyógyuló gyerekek minél többször élhessék át a zenélés és az éneklés örömét. A Rost Andrea Művészeti Alapítvány december 19-én jótékonysági koncertet szervez a Pesti Vigadóban, ahol a művésznő neves zenésztársaival lép fel. Az operaénekessel az itthonlét öröméről, a kivételes életpályáról és a legújabb szerepéről, a társadalmi felelősségvállalásról, valamint a buddhizmusról is beszélgettünk.

Nemrég itthon is bemutattak egy nagyon bátor dokumentumfilmet, amely már a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon és a Szarajevói Filmfesztiválon is nagy sikert aratott. A Könnyű leckék a menekültkérdést sokkal inkább személyes identitásválságként, kemény döntési helyzetek sorozataként és egy kultúra fájdalmas elhagyásaként mutatja be, mintsem politikai üzenetet szolgálna. A szomáliai menekült lány, Kafiya két éve, tizenöt évesen érkezett a fóti gyermekotthonba. A filmben az ő útját követhetjük végig, ahogy az otthona után szépen lassan elhagyja a kultúráját is, és több-kevesebb sikerrel próbál beilleszkedni a magyar közegbe. A rendkívül intelligens, érzékeny, gyönyörű és bátor lánynak a nézők éppúgy szurkolnak, mint a környezetében élők. A Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programjának dokumentumfilm-szekcióját elsőként megnyerő Zurbó Dorottya dokumentumfilm-rendezővel beszélgettünk.

Závorszky Anna immár öt éve az HBO Magyarország gyártási producere, pedig szinte véletlenül került a társasághoz. Az Aranyélet első percétől bábáskodott a sorozat fölött, de emellett kiemelkedő érdemei vannak a csatorna dokumentumfilmjeinek létrejöttében is. Azt vallja, hogy az emberek, vagy még inkább a nézők szemében a gyártás soha nem lesz annyira izgalmas, mint például a rendező munkája, de szerinte ez inkább pozitívum. Az Aranyélet egy nagy maraton volt, de marad az egy sorozat per év gyártása idehaza. PC-ről, reformokról, dokumentumfilm-készítésről és vállalati döntésekről beszélgettünk Závorszky Annával, aki elsősorban azért felel, hogy minden rendben legyen.

Magyarországon nem kapnak európai szintű fizetést a filmes alkotók, ezért kénytelenek mindent elvállalni, ettől viszont szétoszlik a figyelmük – állítja a szakember. Nem tart a Netflixtől, mindennek örül, ami színesíti a piacot, ugyanakkor meglepődne azon, ha a szolgáltató pár éven belül hazai gyártásba fogna. Nem szereti azt a fajta humort, amikor a kisembereken nevetünk, arra gondosan ügyelnek a folyamatok során, hogy náluk ez ne forduljon elő. Az Aranyéletnek nincs direkt politikai üzenete, objektíven mutatja be az országot. Az említetteken túl többek között forgatókönyvírásról, utánpótlás-nevelésről és szinkronizálásról beszélgettünk.

A hazai forgatókönyvírás kiemelkedő alakja Tasnádi István József Attila- és Balázs Béla-díjas drámaíró, rendező, aki az Aranyélet mellett a Terápia magyar adaptációját is vezető íróként jegyzi. Ez alkalommal mégsem vele, hanem a harmadik évadra szó szerint hazaérkező két forgatókönyvíró-társával, Vancsik Péterrel és Vanicsek Olivérrel beszélgettünk, akik a névhasonlóság ellenére nem rokonok. Ugyanakkor roppant kalandos és izgalmas úton kerültek egy asztalhoz a sorozat befejező évadára. Hogy mindez hogyan történt, mivel járt, és egyáltalán, hogyan látja egy Németországban élő, komoly szakmai múltú és egy Amerikát megjárt pályakezdő, de igen ígéretes tehetség a hazai forgatókönyvírás helyzetét – erről beszélgettünk egy izgalmasat.

Once in a lifetime – ezt jelentette Mátyássy Áron és Dyga Zsombor rendezőknek, valamint Marosi Gábor vezető operatőrnek elkészíteni az Aranyélet évadait. A befejezés után a forgatás nehézségeiről, társadalomkritikáról, sorozatgyártásról, kedvenc pillanatokról beszélgettünk, és arról, hogy a sorozat milyen szerepet töltött be az életükben. Mint egy giga nagy karácsonyi ajándék – ilyen volt az Aranyélet belülről.

Az Aranyélet harmadik évadában nagyon sok további karakter kap fontos szerepet. Ezek az alakok az eddigieknél jobban befolyásolják a Miklósi család történetét és életét. Gáll Feri (Végh Zsolt) ott van Attila mellett, és kiderül, hogy még több titkot rejteget, mint gondoltuk. Bianka, a lánya immár Márk vagány, ravasz és magabiztos barátnőjeként jelenik meg (a harmadik évadban a szerepet Staub Viktória vette át). Zebegényi Géza (Rajkai Zoltán), az ügyész Mirával nyomoz a család titkai, ügyei után, és ki tudja, hogy mi lesz ennek a kapcsolatnak a vége. Jakab Erika főhadnagy (Danis Lídia) is folyamatos kapcsolatban van Mirával – a szigorú, olykor szadistának tűnő rendőrnő alakja érzékeny színezetet kap, amikor fény derül egy titkára. Fontos szerep jut a Janka mögött álló, „klasszikus korrupt” Boros Zsuzsa államtitkárnak (Fullajtár Andrea), akinek gyászoló anyaként szintén megmutatkozik az emberi oldala. Feltűnik több teljesen új szereplő is, az egyik ilyen az igazságért harcoló, szentvázsonyi főszerkesztő, Barbara (Bakonyi Csilla), aki érdekes kapcsolatba kerül Attilával. Az Aranyélet színészei meséltek nekünk.

Ha az Aranyélet harmadik évadát a Miklósi család viszonylatában vizsgáljuk, általánosságban mondhatjuk azt, hogy a család mindegyik tagja megérett. A szereplők külön-külön, de családként is biztosabb lábakon állnak. Különböző életkorban és -szakaszban, de mindenki végigjárja a felnőtté válás kálváriáját. A gyerekeknél ez inkább az elszakadásban, függetlenedésben mutatkozik meg (Mira önálló akciói, összeköltözése Zebegényi Gézával; Márk saját vállalkozása, Biankával való kapcsolata). A szülőknél az érési folyamatot a külső tényezők befolyásolják – egyszerűen elkerülhetetlen, hogy döntéseiket jobban átgondolják, hiszen Jankából polgármester, Attilából pedig nagyvállalkozó lesz. Ám ez a „menőség” nemcsak Miklósiékat, hanem az őket alakító színészeket is jellemzi. Két évad alatt hatalmas népszerűségre tettek szert, és talán nem túlzás úgy emlegetni őket, mint: Thuróczy Szabolcs, Ónodi Eszter, Olasz Renátó, Döbrösi Laura – az Aranyélet sztárjai. De mit szólnak ehhez ők? Hogyan élték meg a harmadik évadot és a karakterük fejlődését? Milyen a személyes viszonyuk a szerepükhöz, és az mennyire került közel hozzájuk? Az Aranyélet-család mesélt nekünk.

Már gyerekkorom meghatározó élménye volt egy figura, aki fehér öltönyben és kalapban ugrál egy színpadon, körülötte fúvósok és más muzsikusok, akik olyan lüktetésű zenét játszanak, amelytől egyből táncolni támad kedvem. Akkor még nem tudtam, hogy az illető KRSA, azaz Tóth Kristóf, a Pannonia Allstars Ska Orchestra (röviden PASO) frontembere. A korábban több zenekarban is dobosként játszó MC-énekes egyik célkitűzése az volt, hogy a jamaicai ska műfajt megismertesse az itthoni közönséggel. Az idén tizenöt éves PASO sikere magáért beszél – ősszel egy big banddel lépnek színpadra, és a gyerekműsorprojektjük is beindulni látszik. Más kérdés, hogy a ska mennyire vált népszerűvé itthon – sok minden más mellett erről is beszélgettünk KRSA-val, aki ezúttal „civilben” jelent meg, a fehér szett nélkül.