fbpx

Romlások és javulások, gyerekesség és felnőtté válás, lecsúszás és talpra állás, korrupció és becsület – és a folyamatos lavírozás a tisztességtelen és a tisztességes lét között. Csak néhány ellentétpár azok közül, amelyek köré csoportosítható az Aranyélet. Az HBO saját gyártású sorozata október 14-én harmadik, egyben befejező évadához ért. Sokat sejtet az évad szlogenje: „Az örökség utolér”. Ónodi Eszter ezt úgy fordítja, hogy „mindenki megkapja azt, ami jár neki”. De mi mindenen kell ehhez keresztülmenniük a karaktereknek? Hogyan változnak? És vajon mi lehet a sorozat sikerének a kulcsa?

Mi történne, ha a közönség határozhatná meg a koncertek időpontjait és helyszíneit? A GigThat zenei alkalmazás alapítói úgy vélik, a szervezők, a menedzserek, az együttesek és a közönség is csak nyerne vele. Az alkalmazás egyik kulcsalapítójával, Kovács Miklóssal beszélgettünk az ötletről, amelynek béta verziója jövőre várható.

„Mi nem hanghordozókat, hanem hangulathordozókat árulunk”, „előfordul, hogy az összekötő szövegek fontosabbak, mint maguk a dalok”, „vastag könyvet lehetne írni azokról a szaftos titkokról, amiket tudok”, „ha bejön ide egy előadó, és nem látom rajta azt, hogy kicsit őrült, kicsit dinka, akkor nem tudok vele mit kezdeni, mert könyvelőnk az van”. Ilyen és ehhez hasonló aranyköpések hangzottak el a Joós Istvánnal készült interjúnk során, akinek a keze alatt olyan könnyűzenei sztárok, zenekarok fordultak meg, mint például Majka, a Rapülők, az Edda, Zséda, Zámbó Jimmy, a Magna Cum Laude és a Wellhello. Szóba került a cenzúra, az alkohol- és drogproblémák, valamint a sztárgázsik is.

A gasztronómiában és a filmiparban hazánk megtalálta az elmúlt években a helyét, viszont a könnyűzenében van még hova fejlődni, pedig vannak ígéretes előadók – véli Bajnai, aki bízik abban, hogy az új kulturális államtitkár sokat tesz majd ezért a területért is. Számunkban Joós István, a Magneoton kiadó vezérigazgatója elmondja a véleményét a tavalyi év legmegosztóbb NKA-támogatásáról, a kollégiumvezetőt erről is kérdeztük. Szóba került még a fesztiválszezon, a retró zene „jövője”, illetve hogy miért fontos elmennünk lottózni.

Gerendai Károly vállalkozó nevét az egész országban ismerik, és ami talán még fontosabb, személyét egyöntetűen el is ismerik. Nem véletlenül, az üzletember– kis túlzással – amihez nyúlt, az arannyá vált: elég csak a Sziget Fesztiválra, a Michelin-csillagos Costes éttermekre, vagy éppen a legújabb vállalkozására, a karibi hangulatot Budakalászra varázsoló, Lupa-tavi strandberuházására gondolni. Az egyébként meglehetősen szerény és közvetlen üzletember elárulta, hogy nincs nála a bölcsek köve, de hisz a kemény munkában, a jó csapatban, igyekszik mindig valami újat alkotni, hiszen szerinte egy vállalkozónak ez a jófajta stressz- és adrenalinkoktél a hajtómotorja, és hogy nem hisz a kompromisszumokban. Színes beszélgetés következik fesztiválról, függetlenségről, turizmusról, gasztronómiai beruházásokról és a honi strandolási szokásokról.

Az autógyártás rendkívül anyagigényes iparág, ami azt is jelenti, hogy a leselejtezett személyautók – méretüktől függően – egy-két tonna hulladékot jelentenek. Ráadásul néha olyan anyagokból, amelyekre a laikusok nem is feltétlenül gondolnak. Szerencsére egyre több ezek közül már újrahasznosítható!

Nem új keletű mondás, hogy a divat állandóan változik. Ám a vele járó pénzköltés, a vég nélküli vásárlás, a ruházati és kozmetikai termékek felhalmozása napjainkban már a mértéktelenség fogalmát is kimeríti. Ez ma a trend, a társadalmi elvárás, vagy csupán az emberi gyengeség egyik formája? Miért dőlünk be a legújabb reklámok és hirdetések soha vissza nem térő lehetőségeinek és az ezzel együtt megvásárolható, magával ragadó életérzésnek? A tényleges bajt nem is a shoppingolás, hanem a megvásárolt termék előállítása, az ezzel járó környezetszennyezés, illetve a csomagolások nem megfelelő újrahasznosítása okozza. A divatipar – a fast fashion és a high fashion is – próbál fenntartható ágazattá válni, ám ez hatalmas kihívást jelent a kisebb és nagyobb márkáknak egyaránt. A következő összeállításban a fenntarthatóságot vizsgálva bepillantunk a vezető divatházak tudatos jövőképeibe.

Egyre több ember számára válik fontos üggyé a hétköznapok szintjén is a ruhaipar által okozott környezetkárosítás. Gondolhatunk itt a fast fashion folyamat visszaszorítására vagy a környezetbarát márkák és ruhadarabok vásárlására. A magyar Touch Me Not nevű márka a minősített textilalapanyag használatával egy kiváló alternatíva lehet az ilyen szemléletű vásárlók számára. Bilau Deával, a márka egyik alapítójával beszélgettünk.

Az egészségmegőrzés területén alkotott egészen újat dr. Békási Sándor és dr. Oláh Dániel, akik kitalálták a Fitpuli alkalmazást, amely egyszerre kezeli az orvosi és az életmódbeli paramétereket. Az elsősorban munkáltatóknak és munkavállalóiknak szánt app ősszel lép a piacra, az ide vezető útról és a Fitpuli újszerűségéről az alapítókat kérdeztük.

Magazinunk fennállása óta több alkalommal írtunk már az élelmiszeripar kérdéseiről, szóba került például, hogy vajon meddig lesz elegendő élelme az egyre csak növekvő lakosságnak, mivel pótolható majd a fehérje, ha egyszer elfogy a hús az asztalunkról, és hogyan hat az ipari élelmiszer-előállítás a földünkre és az egyre nehezebben fenntartható környezeti egyensúlyra. Felkerestük a hazai négy legnagyobb áruházlánc képviselőit, hogy az élelmiszer-pazarlásról és a társadalmi felelősségvállalási programjukról kérdezzük őket, közülük a Lidl nem kívánt élni a lehetőséggel. Ugyanakkor kiderült, hogy az Aldi, a Tesco és a SPAR is sokat tesz az ökológiai lábnyomának csökkentésért. De vajon elég lesz-e ennyi erőfeszítés? 
SHARE

Hírek