Balázs József zongorista egyedülálló érzékkel ötvözi a roma zenei hagyományokat a kortárs jazz műfajával. De vajon a tehetség elég a sikerhez, vagy legalább a hétköznapok boldogulásához egy olyan világban, ahol ennek a műfajnak a befogadója egy nagyon vékony rétegű közönség? Egyáltalán hogyan egyeztethető össze a zenélés a magánélettel? Bársony Katalin első egész estés dokumentumfilmje, a Csillagfény távolság ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ az őszinte és szerethető karaktereivel. Elérhető az HBO GO-n.

Tíz év munkája

A film rendezője Bársony Katalin szociológus, a Romédia Alapítvány vezetője, a Baxt Films alapítója és dokumentumfilm-készítő, akit különösen érdekel az emberi sorsok bemutatása. A Mundi Romani – A világ a romák szemével című dokumentumfilm-sorozatát 2008-ban jelölték a monte-carlói televíziós fesztiválon, 2010-ben pedig UNESCO-díjjal ismerték el a munkáját. A hazai helyszínek mellett Ukrajnától Koszovón át Andalúziáig utaztak, hogy bemutassák Európa legjelentősebb számú kisebbségének az életét. „Nagyon feszes gyártási rendben kellett dolgoznunk, ezért fontos minél többet tudnunk a forgatások előtt a közösségről, annak nyelvéről, szokásairól, és hogy mennyire tudtuk megérteni őket, és megértetni magunkat” – mondja a filmrendező. A sorozatból 42 rész készült el öt év alatt. Ez után kisfilmeket készített, többek között az Uprooted – Kitaszítottak című alkotást, amelyet egyedüli magyar résztvevőként az al-Dzsazíra nemzetközi dokumentumfilm-fesztiváljának legjobb három filmje közé is beválasztottak 2012-ben, majd Washingtonban és Magyarországon is volt belőle vetítéssorozat.

„A Baxt Films hat évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy olyan nem mindennapi roma karaktereket mutasson be Európa közönségének, akikre büszkék lehetünk, és akiknek a történetét érdemes meghallgatni” – tudjuk meg Bársony Katalintól. A Csillagfény távolság ennek a filmgyártónak és egyben a rendezőnek is az első egész estés dokumentumfilmje, amely az East Gipsy Band zongoristájának történetét mutatja be, a forgatás nyolc évét 68 percbe sűrítve. Végigkövethetjük egy album készítésével és egy csapat egyben tartásával járó áldozatos munkát, és hogy hogyan figyel fel Tim Ries, a nemzetközileg elismert zenész, a Rolling Stones szaxofonosa a visszahúzódó zongoristára, Balázs Józsefre, aki egyedülálló tehetséggel ötvözi a roma zenei hagyományokat a kortárs jazz műfajával. „Józsi szólóban zenélt az akkori Múzeum utcai Kossuth Klubban, és annyira érzelmesen tudta megjeleníteni az improvizatív roma stílusú jazz-zenét, hogy az rögtön megragadott. Utána megmondtam neki, hogy szeretnék egy filmet készíteni róla. Ennek már tíz éve” – emlékezik vissza a rendező. A koncert utáni beszélgetésből hamar kiderült, hogy az elmúlt években Bársony Katalin a filmsorozatában József számos szerzeményét felhasználta. „Volt egyfajta stílusbeli kötődés az előtt is, hogy valóban megismertük egymást” – teszi hozzá.
Évek alatt kezdték el fejleszteni a filmet, kezdetben egy 2 perc 12 másodperces előzetes készült el, amelyhez fesztiválanyagokat készítettek, és megpróbálták a nemzetközi filmes szakmának terjeszteni a filmet. A fejlesztés során először a FIPA-n, az Audiovizuális Programok Nemzetközi Fesztiválján pitchelték a filmet, majd a ZagrebDox fesztiválon, végül a One Word dokumentumfilm-fesztiválon Prágában, és ezek után köteleződtek el az HBO-val.

„Az élet történései viszik előre a filmet”

„Voltak nehéz pillanatok. Amikor az ember nem szívesen engedne be egy kis stábot sem az életébe, mi akkor is ott voltunk” – mondja Bársony Katalin, akinek nagyon sokat segített a forgatások alatt, hogy kialakult egy őszinte bizalom közte és József között. „Élmény volt végigkísérni az élete fontos pontjait: amikor a kisfia született, amikor élete nagy koncertlehetősége megfogalmazódott, vagy amikor összetört az egészsége, majd újra talpra állt” – fejti ki. A film olyan érdekes művészi folyamatokat mutat meg belülről, hogy a zenészek hogyan szereznek együtt zenét, mennyi annak az írott része, és mennyi az improvizáció.
A dokumentumfilm az a világ, ahol nem lehet tökéletesen előre megtervezni, hogy mi történik – „az élet epizódjai és történései viszik előre a filmet. Különböző lehetőségeket teremtettünk a stábbal azért, hogy a szereplők megmutathassák a karakterüket bizonyos helyzetekben”, de ebben a műfajban nem lehet szituációkat megrendezni. A rendező elismeri, hogy a megvalósult film sokban eltér az eredeti koncepciótól. „Évekkel ezelőtt, egy kicsit fiatalabban optimistábban láttuk, hogy a lehetőségek merre vezethetnek, és nem minden teljesült.” Szerinte a zenei producereknek mindig van egy előre kiszámíthatatlan, sajátos döntési hullámuk, és annak mentén fűzik fel az érveiket. Józsefnek végül meg kellett tanulnia, hogy a sikert ne az álmok elérésében mérje, hanem a kitűzött célok felé vezető út élményeivel – az önmegvalósítás legyen a fő szempont, ne egy New York-i producerrel kötött szerződés.

 

 

 

 

 

A film nem is József zenei fejlődését helyezi előtérbe, hanem a szokatlanul őszinte mindennapjait. Szemtanúi vagyunk az abból fakadó küzdelmének, hogy meg kell találnia az egyensúlyt a zeneszerzés, a magánélet és a pénzkeresés (oktatás az iskolában) között. Látjuk, amikor le akarják foglalni a régi zongoráját a be nem fizetett számlái miatt, a boldog és a feszült pillanatokat közte és a felesége között, vagy a kapcsolatot az újszülött kisfiával. Józsi szerénysége, alázata és zeneszeretete, a szenvedély, ahogy mesél a családjáról, akik több generáció óta zenészek, a betekintés a szülőfalujában a közös zenélésbe-éneklésbe-táncba a maga egyszerűségében mind-mind a hiteltelen valóságshow-k hatására a romákról kialakult, sztereotip kép felülvizsgálatára ösztönöz.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin ÍRÁSTUDÓK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!