Fúziós ázsiai bisztró a Hunyadi téren
Három gyerekkori barát működteti Budapest legprogresszívebb ázsiai bisztróját, a Zen Eatery, ahol a különböző textúrájú és ízvilágú ételek ismerősek lehetnek, mégis egy teljesen új formában öltenek testet: a sajtburgert tekercsben, a pho levest pedig ramennel eheted. Mindez pedig megfizethető áron, magyar pénztárcára szabva.
„14 éve ismerjük egymást, konkrétan együtt nőttünk fel. Dani az unokaöcsém, Pistivel pedig egy társaságban találkoztunk 12 évvel ezelőtt. Én már 22 évesen főszakács voltam, és mivel egy iskolába jártunk, Pistit is érdekelni kezdte a szakács szakma„ – mutatja be a triót Luu Trong Vinh, vagyis Vini, az egyik tulajdonos. Így alakult, hogy a két jó barát együtt és külön olyan helyeken fordultak meg az elmúlt években, mint a Beszálló, a Vietnámigulyas.hu HK, az OSHO, a Good Morning Vietnam, a Fáma, a Sho, a Caphe by Hai Nam vagy a #Bi. „Danival is dolgoztunk együtt két helyen, majd egyszer csak megszületett bennünk a döntés, hogy a saját lábunkra akarunk állni és miért ne nyithatnánk egy saját éttermet?
Progresszív ázsiai konyha
A döntésük megszületéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy mindhárman rajonganak az ázsiai konyháért – Vini és Dani vietnámi, Pisti pedig egy évet élt Vietnámban – és fájlalták, hogy nincs lehetőségük önállóan saját receptek fejlesztésére. „Nekem fontos a progresszivitás, mindig újat akarok alkotni. Mi az ételeket úgy álmodjuk meg, mint ahogy a ruhák követik a divatot. Hozzájuk hasonlóan mi is szeretnénk visszatérni a 2000-es évekhez. Úgy gondoltuk, már van annyi tapasztalatunk, hogy létrehozzunk egy saját éttermet.” A céljuk az volt, hogy az ételeik kövessék a trendeket, mégis megfizethető áron legyenek, mert a fő célcsoportjuk a potenciális magyar törzsvendégek, nem a turisták. „Elsődleges szempontunk az volt, hogy jó minőséget kínáljunk elfogadható áron. Mostanában mindenki olyan helyeket nyit, ami rendkívül drága és csak kevesen tudják megfizetni, mi árkategóriában a középmezőny legjobbjai szeretnénk lenni” – emeli ki Szelei Pisti.
Mindhárman egyenrangú társtulajdonosok, Dani a vendégek jólétéért és az italokért felel, Pisti ügyvezetőként adminisztrációs feladatokkal is foglalkozik és Vinivel együtt ketten viszik a konyhát, a fontos dolgokban pedig természetesen mind együtt döntenek, így a felelőség is megoszlik.
A Zen Eatery decemberi nyitását nagyon pozitívan fogadta a közönség, az első két hétben folyamatosan teltházuk volt, annyira lefoglalták a vendégek hogy nem volt idejük fogadni a napi 150-200 telefonhívást. „Ráadásul az első hetekben csak hárman voltunk, így be kellett vezetnünk egy online foglalási rendszert” – emlékezik vissza Dani. Jelenleg két fiatal, nagyon szorgalmas vietnámi srác segíti ki őket a konyhán, akikre nagyon büszkék, de még mindig keresnek bárost, csak ők is érzik, hogy a covid óta nehéz ebben a szakmában embert találni, hiszen aki akkor elment a vendéglátásból, ott is maradt az új munkahelyén.
„Budapesten legalább kétszáz vietnámi étterem van, közülük szerettünk volna kitűnni egy teljesen eltérő koncepcióval: európai ízlésre szabott progresszív ázsiai és vietnámi fúziós konyhával. Nem akarjuk beskatulyázni magunkat” – mondja Vini. Sikerült elérniük! A különböző textúrájú és ízvilágú ételek ismerősek lehetnek, mégis egy teljesen új formában öltenek testet. A fiúk Huszár Krisztián filozófiáját vallják, miszerint nem kell követni minden szabályt, csak a főzés iránti szenvedély a fontos. „Önmagunkat mutatjuk meg az ételekben.”
Mesterlevesektől az igényes trash tekercsekig
Pisti sokat utazott, élt még Angliában és Norvégiában is tapasztalatokat gyűjteni, amelyeket mind beépítik az ételeikbe. Így született meg többek között új fogásként a „norvég halleves” ázsiai formában. Mégis Vietnám adta a legnagyobb inspirációt neki nem csak szakmailag, hanem életvitel szempontjából is. „Maga az ázsiai hozzáállás egy teljesen új dimenzió, és nagyon örülök, hogy a Zen Eateryben tudjuk kamatoztatni mindazt a tudást, amit ott gyűjtöttünk. Mi tényleg egy fúziót képviselünk, és ez nagyon tetszik az embereknek” – lelkesedik Pisti. Elmondja, hogy egy családias, barátságos helyet terveztek, ami láthatóan sikerült is nekik. A falon vászonfestmények, a plafonról műnövények lógnak, ami nagyon jól passzol a szürke háttérrel, amit ők festettek le. Kiépítettek egy új bárpultot is, valójában a villanyvezetékek beszerelésén kívül mindent a fiúk terveztek és saját kezűleg kiviteleztek.
Elsőként a Hanoi ráment kóstoltuk rántott csirkecombfilével, savanyított tojással és shiitake gombával, amit Vini kísérletezett ki, és kétféle levesből tette össze a végleges fogást. Ez lett a shoyu ramen és pho leves keveréke, így sokkal intenzívebb, ízesebb, karakteresebb, mint egy sima pho leves. Savanyú ízjegyek jellemzik és mély szín. „A legnagyobb különlegessége ennek a levesnek, hogy a fűszerezett alaplevet összeöntik egy másik, marhapofából koncentrált alaplével, ezt pedig visszaredukálják, vagyis egy úgynevezett >>mesterleves<< lesz a végeredmény, amit a kovászhoz hasonlóan nevelgetünk” – magyarázza Vini.
Második fogásként zöldséges curryt ettünk, ami igazi szintlépés az átlag ázsiai kínálathoz képest. A curryalap természetesen házon belül készül, többek között galangalból, citromnádból, ngo om levélből, barna vajjal és szarvasgombaolajjal. A zöldségek közül a hangsúlyosakat barna vajon pirítják körbe, így kerülnek a currybe, köretnek pedig szusirizs jár. Könnyű, de nagyon kompakt, igazi ízbomba.
Desszertként a yuzus almás pitét kóstoltuk, ami egyfajta tisztelgés a McDonald’s almás pitéje előtt, ahova sokat jártak a fiúk és szerették, hogy mindig változatlanul ugyanazt a minőséget kapták. A gyorséttermi klasszikust tovább gondolva egy kardamomos-almás-yuzus (japán citrom) töltelékkel, amit szintén tavaszi tekercs tésztába csavartak, olajban kisütöttek és egy kókuszos, fehér őszibarackos mártásba fektettek. Ha ez nem lenne elég, meg is szórták egy kis házi csokis keksszel és friss mentalevelekkel. A hitetlen desszertesek is bátran ehetik, nem túl édes, és üdítő levezetője lehet egy teltebb ízű currynek vagy katsudonnak. Vini közben elmondta, hogy egy olyan trash ételt akartak kínálni, amivel eltérnek a megszokott ázsiai- vagy tápióka pudingtól és a sült banántól, játszani akartak az ízekkel és a textúrával.
És ha már tekercs, meg kell említenünk a sajtburger tavaszi tekercset, amit Vini egy ausztrál szakácsnál látott és úgy gondolta, ez a fricska mindenképpen kell az étlapra. Az ötlet meglepő és teljesen egyedi Budapesten: a rizspapírba tekert, majd forró olajban kisütött szaftos marhahús és cheddar, illetve a köretnek kapott remulád találkozása ízben tényleg emlékeztet a sajtburgerre, kinézetre és állagra abszolút ázsiai, amúgy pedig egy imádni való trash kaja igényes kivitelezésben.
Igazán ázsiai vonalas kajájuk a katsudon. Sertéskarajból készítik, amit panko morzsába forgatnak. A hatalmas hús alatt egy pihepuha, hirtelen sütött omlett takar le egy nagy adag sushirizst. A rizs meg van locsolva egy, az étlapon csirkejus-nek hívott mártással, ami egyfajta híg kabayaki szósz.
A fiúk igyekeznek mindig valami újat komponálni, játszani az ízekkel és az étel formájával, ezért három-négy havonta váltogatják az étlapot. Jelenleg csak alkoholmentes italokat kínálnak – autentikus vietnámi kávé, házi készítésű limonádék és teák – de tavasztól, amikor terasszal is bővítenék a helyet – alkoholos italokat is terveznek.
A Zen Eatery hétfőtől szombatig van nyitva, mégis érdemes időpontot foglalni.