A MoDiz négy évvel ezelőtt indult, hogy a luxus és dizájn bútorok világában szerzett tapasztalatot az elérhető minőség szintjére emelje – mindezt magyar gyártói háttérrel. A márka különleges ügyfélkezelési szemlélete és célja, hogy a hazai bútoripar újra értéket képviseljen, egyedi megoldásokat és barátságos, támogató légkört kínál azoknak, akik igazán otthonos tereket álmodnak. Az alapítók a bútorpiac kihívásaira válaszul nemcsak minőséget, hanem a személyes kapcsolódást is újraértelmezik a vásárlókkal, hogy megújuló trendek és hazai értékek találkozhassanak a hazai lakásokban. Bogárdi Adriennel, a MoDiz bútoráruház alapítójával beszélgettünk. 

Kezdjük a legelejétől, mióta létezik és egyáltalán hogyan született meg a MoDiz? 

A MoDiz négy éve van jelen a piacon. Olasz dizájner- és egyéb nemzetközi luxusmárkák forgalmazásával foglalkoztunk, így a tapasztalatunk a nagyon magas árfekvésű bútorok tervezésétől a kivitelezésig terjed. Meglepő lehet, de éppen a pandémia gondolkodtatott el bennünket, hogy megalapítsuk a márkát, mivel nehezült a beszerzés és hanyatlott a vásárlói kedv, ahogy szűkült az emberek pénztárcája. 

Miért tűnt jó ötletnek éppen a cégalapítás egy ilyen válságos időszakban? 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy negyven éve működő magyar gyári hátterünk, így adta magát, hogy a saját gyártói kapacitásunkra támaszkodva hozzunk létre egy új áruházi brandet.

Mi az ars poeticája a márkának? 

A MoDiz dizájnerbútorokkal foglalkozik, de emészthető árfekvésben, valamint egy küldetéstudattal rendelkező áruház. A luxusterületen szerzett tapasztalatunk egy olyan plusz, amit beépítettünk a teljes szolgáltatási palettánkba az ügyfélkezeléstől a bútorok kiszállításáig és összeszereléséig. Mindezt középkategóriás árfekvésben, hiszen úgy gondoljuk, hogy  az otthonteremtés, a fészekrakás mindenki számára luxus, kerüljön bármennyibe az adott bútor.

Mennyiben egyedülálló ez az ügyfélkezelés és szemlélet? 

A hazai piacon nincs olyan áruház, ahol ugyanezt a szolgáltatást kínálják középkategóriás árfekvésben. Mi nem szabvány garnitúrákkal dolgozunk, a célunk pedig a  vásárlókat újra a magyar bútorvásárlás irányába terelni. A hatvanas évek Magyarországa messze földön híres volt a bútoriparáról, Brazíliából jártak ide munkástanulók elsajátítani a szakmát. A multik megjelenésével azonban teljesen megfordult ez a trend, manapság már nem sikkes magyar bútort venni. Szívesebben megyünk be egy enteriőrökkel berendezett áruházba, ahol kevesebb tervezgetéssel, előkészülettel még aznap raktárról hazavihetjük ugyanazt a dohányzóasztalt, ami aztán minden lakásban megtalálható. Ezen szeretnénk változtatni a saját gyártói hátterünk mellett más magyar gyárakkal is összefogva, hogy tényleg a szőnyegtől a lámpáig minden meglegyen, ami a lakberendezéshez szükséges.

Nem csak esztétikai, de minőségi értelemben mi a legfontosabb különbség egy tömeggyártott és egy dizájner bútor között? 

A formatervezésben és az anyaghasználatban érezhető a különbség. A bútor típusától függetlenül – legyen szó kárpitos vagy korpusz darabról – emeltebb hangulatot tud kölcsönözni az átlagostól, megszokottól és kiszámíthatótól eltérő anyagberakás és vonalvezetés. Az ügyfeleink a termékpalettát használva tudják kombinálni az anyagokat, hogy minél különlegesebb, egyedibb és extrább összképet kapjon az elképzelésük. 

Milyen szolgáltatásokat kínálnak?

Aki betér hozzánk, az először is egy nagyon jó hangulatba csöppen, mi ugyanis nem kollegákként, hanem elsősorban barátokként dolgozunk együtt. Néven szólitjuk az ügyfeleinket, megköszönjük nekik, hogy a bizalmukba fogadnak bennünket, hiszen az otthonukat rendezzük be, ami eleve egy intim és bizalmi kérdés. Baráti és nem piaci alapon kezeljük az ügyfeleket. Éppen ezért a tervezésért és a tanácsadásért nem számolunk fel díjat. Továbbá, ha valaki nem biztos a döntésében, lehetőséget kínálunk, hogy hazavigye például a kiszemelt fotelt vagy éppen ágymatracot, aminek a kiválasztása minden esetben egy kálvária, hogy próbálja ki, ücsörögjön rajta egy hetet, és utána döntsön róla, hogy megveszi-e vagy sem. Ebben nagyon rugalmasak vagyunk. Ezek mellett természetesen a szállítást és az összeszerelést is biztosítjuk. 

Ez utóbbi nem evidens, sokszor parkolóhely hiányában nem szállít ki egy-egy nagy multicég, amit fel is tüntet egyébként a szállítási információknál. Kérdés persze, hogy ilyen helyzetben mihez kezdjünk a 160 kilós bútorok feljuttatásával a lakásba. 

Ezt a szolgáltatást mi sem tudjuk díjmentesen biztosítani az ügyfeleknek, de a srácaink elképesztő kedvesek, rugalmasak, nem probléma, ha közben ugrál rajtuk a kutya, miközben szerelik a bútort, vagy ha le kell még vinniük valamit a tárolóba. Ez az ügyfélkozpontúság az egyik legfontosabb pillérünk: ha valaki bejön hozzánk egy Pinterest-en vagy Instagramon látott fotóval, akkor biztos lehet benne, hogy felkutatjuk számára, kerüljön bármennyi időbe és energiába. Eleve óriási energiát fordítunk a külföldi kiállításokra, naprakészek vagyunk a nemzetközi márkákkal, formatervezőkkel. Nem hagyunk senkit tanácstalanul bóklászni, és utána elkeseredetten hazamenni, mert tényleg rengeteg időt töltünk azzal, hogy termékeket keressünk és gyűjtsünk az ügyfeleink részére. 

Honnan gyűjtenek erőt az elkötelezett és vevőközpontú működéshez? 

Sok erőt merítünk egymásból. Az tényleg nagyon fontos, hogy baráti alapokon nyugszik a munkakapcsolatunk. Együtt sportolunk, együtt töltjük a szabadidőnk nagyrészét. Ez a fajta lelkület azért is fontos, mert a lakberendezés a lakossági piacon tényleg egy megfáradt, kedvét szegett, rettenetes hajcihő. Egyik pontról rohangálnak a másikra a vevők, ha lakberendezőt fogadnak, akkor csilliárdokba kerül a tervezés, ami vagy megfizethetetlen kategóriájú bútorokat vagy saját beszerzést eredményez. Tényleg azt gondolom, hogy ez az a piaci szektor, ahol az embereknek szüksége van a támogatottságra. A tervezés során figyelembe vesszük az életviteli szokásokat, igényeket, teszem azt, hogy balkezes-e az illető, aki mondjuk a konyhát majd elsődlegesen használni fogja. Szerintem kell a kémia ehhez a szektorhoz.

Kikből áll az ügyfélkörük? 

Nem reklámozunk, nálunk tényleg egymásnak adják a kilincset az ügyfelek. Jellemzően kétféle lakossági ügyfelünk van: az egyik típus, aki lakásbefektetésekkel foglalkozik, és azt mondja, hogy egy helyen szeretném a legegyszerűbb projektmenedzsmenttel letudni a berendezést a leggyorsabban, csomagkedvezménnyel. Megszeret minket és visszatér hozzánk a következő projektje kapcsán. A másik típus az olyan ügyfél, aki bejárta már Tolnát, Baranyát, és elkeseredetten esik be az ajtón. Ők általában ajánlanak minket az ismeretségi körben. 

Mennyire érezték meg a magas infláció és elszálló kereskedelmi árak hatását? 

Az idei évben a  lakossági piac érezhetően visszaesett, a vásárlói kedv hanyatlik. Ez az év minket is sújt, úgyhogy elkezdtünk közületi irányban is nyitni saját fejlesztésű irodabútor kollekcióval. Azt látjuk egyébként, hogy a mi lelkületünk a közületi irányból is nagyon hiányzik, úgyhogy ez a nyitás nagyon jó döntésnek bizonyul.

Mennyire hangsúlyos az online marketing tevékenységük? Érdemes-e ebbe az irányba építkezni? 

Instagramon és Facebook-on jelen vagyunk, a TikTok-kal kacsingatunk, de még egyelőre nehezen találjuk a hangunkat, úgyhogy ez még a jövő év zenéje.

TikTok-on eredményes céges profilként edukatív és önazonos tartalmat ajánlani a szokásos saleses marketing tartalmak helyett. Az eddigi beszélgetésünkből azt érzékelem, hogy a témát nem kellene sokat keresgélni. 

Igen, hiszen mi az ügyfelekkel is következetesen őszinték vagyunk: nem ajánlunk üveg dohányzóasztalt kisgyerekes családoknak akkor sem, ha anyuka beleszeretett, inkább Airbnb-be kínáljuk a dizájnos, de funkciójában kevésbé kényelmes fotelt, mint folyamatos otthoni használatra. Vagy például állandó téma a lakberendezésben, hogy miért van akkora árkülönbséget a bőr ülőgarnitúrák skálázottságában: ami az egyik helyen 800 ezer forint máshol miért 3 millió? Nekünk megvan a tudásunk és az ismereteink így el tudjuk magyarázni, hogy az a bőr származhat Európából, ahol viszonylag jó állattartásból kerül ki feldolgozásra a bőralapanyag, meg érkezhet Dél-Amerikából, ahol brutális viszontagságok között élnek az állatok, és lehet, hogy az az alapanyag a bőr kikészítésekor már úgy elvékonyodik, hogy hamarabb ledobja a festéket. Rengeteg olyan tudásunk van, amit tudnánk használni. És a meglévő felületeinken sem azt hirdetjük, hogy itt a “Zsolt” fotel, 190 ezerről 50 ezerre leárazva, hanem próbálunk a stílusunkkal közelebb kerülni az ügyfelekhez.

Érintettük már picit az elején, de mégis mekkora ma a konkurencia, és milyen a piaci telítettség? 

Kezdem a gyári hátterünk oldaláról. Évekkel ezelőtt a gyárunknak több száz viszonteladója volt országos szinten, soha nem épített brandet, hanem ezt a viszonteladói kört látta el. Ma ott tartunk, hogy a gyár már direktben kényszerül saleselni, mert elfogytak a magyar viszonteladók. Azzal, hogy megjelentek a multik most már vidéki városokban és olyan lokációkban is, ahol nem is gondolná az ember, leegyszerüsödött és kiveszőben van az utánajárás. A vásárlást mindenki próbálja a legegyszerűbben, leggyorsabban letudni. Gyakorlatilag nincs már magyar áruház; a szomszédos RS bútor, a gyári hátterünk egyik zászlóshajója még utolsó matuzsálemként tartja magát, de nincs még egy ilyen példa. 

Egyedül a multicégek megjelenésével indokolható a változás? 

A termelésben dolgozni kell és radikálisan megváltozott a munkához való viszonyunk mára. Nagyon sok gyár tűnt el az elmúlt években, évtizedekben és a viszonteladói kör is elöregedett, és nincs utánpótlás, aki a bútoráruház nyitásban látja meg a vállalkozói lehetőséget. Ha mégis így tesz, az egy multi mellett egyszerűen eltörpül. Nehéz versenyezni egy fűtött, szépen berendezett és dekorált áruházzal egy diszkont üzletnek, ahol kabátban didereg az eladó – ezzel nem lehet bizalmat építeni, így konkurálni sem. Emellett a kínai, indiai tömegtermelés olyan áron tud szolgáltatni, amivel egyszerűen képtelenség versenyezni manufakturális vagy európai gyártóként. Minden év tavaszán megrendezik Milánóban a Salone de Mobile nevű óriás szakmai vásárt. Itt gyűlik össze minden gyár, és akkor debütáltatja új kollekcióit. Kedden nyit a gyár, délelőtt bemennek a látogatók, és délután már az Aliexpressen megvásárolhatók azok a terméket, amivel kijött ott egy dizájner, amiben benne van évek megfeszített, vérverejtékes munkája. Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni.

Online piactér, webáruház indításában gondolkodnak? 

Ugyan mi is kacsintgattunk ebbe az irányba, de végül a szállítás, csomagolás nehézségei miatt elvetettük. Sokan kevésbé bátrak abban, hogy egy olyan típusú terméket vásároljanak látatlanba, aminél igenis fontosak az érzékszervek, fontos az ergonómia. Egy kanapét szeretünk egyben látni, megfogni, kipróbálni. Talán a fiatalabb generáció már könnyebben dönt enélkül, mert úgy van vele, hogy jó az ára, majd lecseréli, ha nem jön be. Emellett nem szeretnénk nagy létszámú reklamációs osztályt fenntartani, az elégedettséget szeretnénk fogadni a vásárlóinktól. És nincs is olyan termékkörünk, amit szakértelem nélküli szerelésre jó szívvel ajánlanánk. 

Jelenleg a budapesti bemutatótermükben beszélgetünk. Cél a terjeszkedés? 

A négy évvel ezelőtti víziónk szerint már országosan jelen kéne lennünk legalább öt áruházzal, de most egyelőre itt tartunk. A terjeszkedés persze cél, ahogy a maradandó piaci jelenlét is, ám ez most nem a mi szektorunknak kedvező csillagállás. Pont beleestünk az óriás energiaválságba, euró árfolyam problémákba, covidba, vagyis rengeteg dolog nehezítette a pályát. De jókedvűen kiüljük, és akkor eljön a mi időnk.

Az országon belül hol nyitnának további üzleteket? 

Az egész országban szükség van ránk, mindenhol nyitnánk. (Nevet) Debrecen most az ország második fővárosa, ami egy nagyon csábító irány, de Budapesten belül is gondolkodunk akár egy budai helyszínen. Annyira távlati lehetőség ez most, hogy mélységeibe még nem gondoltunk bele.

A régión belül egyre erősödő piacokat találunk; Szlovákia, Lengyelország, Csehország vagy Románia ma már autóval is könnyen elérhető távolságra van. Jelentenek kihívást a hazai piac számára? 

A lengyel gyártók ma már tényleg az olasz gyártás színvonalával versenyeznek, így ha valaki Lengyelországban szeretné beszerezni álmai bútorait, biztos, hogy meg tudja tenni. És ezek a gyártók valóban versenyeznek a piacszerzésért.  Olaszország, ami tényleg a bútorgyártás alfája és omegája volt ma már nagyon visszaszorult. Ma már inkább összeszerelő üzemek működnek az egykori gyárak helyén, így a gyártás is a Távol-keleten zajlik. A nemzetközi viszonyokat figyelve, amit mi erősödni látunk, az az indiai termelőerő. Most már rengeteg gyár képviselteti magát nemzetközi vásárokon is, itt nagyon erős a török gyártás is professzionális minőséggel, nagyszerű anyagokkal, saját formatervezőkkel. 

Hogyan alakul egy naptári év a bútorgyártás-eladás területén, mik a kiemeltebb időszakok? 

Karácsony előtt mindig van egy fellendülő vásárlói kedv. Az iskolakezdés előtti egy-két hét szokott még erős lenni, és a március-április több szempontból. Egyfelől már tényleg jó idő van, az emberek belevágnak a felújításba, másfelől a bútorvilágban ilyenkor debütálnak az új kollekciók, és kivonásra kerül több modell, amit jutányosabban tudnak megvásárolni az emberek. A nyár holtidőszak, az utcában nincs ember, holott ez a bútorbeszerzés központja.

Hogy látja távlatosan a szektor alakulását és kihívásait? Szokott ezen gondolkodni? 

Szoktam, igen, és mostanság, amikor keressük a kiutat ebből a nehéz időszakból, a csapatban is sűrűn téma ez. Azt, hogy a lakossági vásárlói kedv mikor fog újra fellendülni nem tudom megjósolni, de az 5-10 évente bekövetkező bútorcsere ciklikussága rövidesen el fog érkezni. És nem tudom mennyire elegáns ezt kimondani, de kimondom: szerintem ez a nehezített időszak elveszi a kedvet azoktól a piaci szereplőktől, akik nem hitvallásnak tekinti a bútoripart. Pár évvel ezelőtt mindenki építőipari vállalkozó akart lenni, a vállalkozó férfiak feleségei pedig lakberendezők. Ezzel egy picit hígult a szakma, hígult a piaci jelenlét, és a nehezített pályán ők kedvüket szeghetik, és valóban, azok a szereplők maradhatnak jelen, akik tényleg erre tették fel az életüket, és nincs a fejükben másik forgatókönyv. Vagy csak ebben hiszek, nem tudom.

A kézművesség, a személyes kapcsolódás irányába haladunk szektortól függetlenül. Az információdömping és a gyors fogyasztási cikkek okozta kiégésre ez lehet a válasz – mondja sok piaci szereplő, akikkel beszélgetünk a magazinban. Párhuzamot lehet vonni az élelmiszer piaccal, ahol tényleg érték, hogy külön elmész a mézeshez, elmész a sajtkészítő manufaktúrához, név szerint ismernek, pontosan tudják, hogy mit szeret a gyereked. Mi is ez a világ vagyunk. Félszavakból szeretjük érteni az ügyfél igényét. Olyan innováció működik a lakberendezési világban, hogy még a szakmának is nehéz eligazodni azon, hogy például vinyl burkolatokból hányféle verzió van, minek mi az előnye, hátránya, vagy ha csak a szöveteket nézzük, őrület, hogy van már kutyabarát textil is, ami öt éve még nem létezett. Elvesznek az emberek a túlkínálatban, és kell valaki, aki megfogja a kezüket és segíti őket a döntéseikben. Szerintem ez valóban fel fog értékelődni, és hiába van a neten 5000 forinttal olcsóbban étkezőszék, de akkor is inkább nálunk veszi azt meg, mert itt arca van a termékeladásnak. Abban bízom, hogy fel fog értékelődni a tudás és az emberi kapcsolódás.