Az elmúlt évtizedben a Tinder és a Bumble forradalmasította a párkeresést, de a kezdeti lelkesedés mára kiégéssé és frusztrációvá vált. A „swipe-kultúra” felszínessége, a végtelen profilok, a „dating fatigue” (társkeresési fáradtság) és a „ghosting” miatt a felhasználók egyre csalódottabbak. 

A nagy társkereső platformok vezetői is érzékelik a problémát, és a megoldást a mesterséges intelligenciában látják. A cél, hogy az AI ne csupán a külsőségek, hanem a valódi érzelmi és pszichológiai kompatibilitás alapján kössön össze embereket.

A „swipe-kultúra” alkonya

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A „jobbra-balra húzogatás” egykor kimeríthetetlen választékot és könnyedséget ígért, mára azonban a felszínesség jelképévé vált. A döntések másodpercek alatt, kizárólag a fotók alapján születnek meg, ami háttérbe szorítja a személyiséget. Ez a jelenség vezetett a választás paradoxonához is, ahol a túl sok opció miatt a felhasználók képtelenek elköteleződni, és állandóan „jobb” alternatívák után kutatnak.

A folyamatos elutasítások és a ghosting (magyarázat nélküli eltűnés) pedig komoly érzelmi sebeket okozhatnak, rombolva az önbecsülést. A piacon is érezhető a változás: a platformok felhasználói bázisa stagnál, részvényeik értéke pedig zuhan. A piaci nyomás tehát arra kényszeríti a cégeket, hogy új megoldásokat keressenek.

Az AI, mint a párkeresés jövője?

A kiutat a mesterséges intelligencia hozhatja el, amely képes lehet áttörni a felszínesség falát. A Bumble alapítója, Whitney Wolfe Herd egy titkos projekten dolgozik, amely egy AI-alapú társkeresőt hozna létre. A vízió szerint a rendszer nem a hagyományos szűrőkre (kor, magasság), hanem mély, pszichológiai alapú kérdésekre (például a legutóbbi szakítás tanulságaira) épülne.

Az AI elemezné a felhasználók kötődési mintáit, és olyan partnert keresne, aki valóban kompatibilis velük érzelmi és értékrendi szinten. Sőt, a rendszer akár a randevúk megszervezésében is segíthetne, mint egy személyes asszisztens. Ez a technológia időt spórolhatna, kiszűrhetné a hamis profilokat és a rosszindulatú felhasználókat, miközben segít túllépni saját előítéleteinken, és olyan embereket mutathatna be, akiket a hagyományos szűrők miatt figyelmen kívül hagynánk.

Ígéret és etikai dilemmák

Bár az AI-alapú társkeresés hatékonyabbá és minőségibbé teheti a párkeresést, komoly etikai kérdéseket is felvet. A legfőbb aggály a bizalom és az adatvédelem. Hajlandóak vagyunk-e legintimebb gondolatainkat egy algoritmussal megosztani? Fennáll a veszélye, hogy a túlzott optimalizálás miatt eltűnik a spontaneitás és a véletlen varázsa.

A legnagyobb kockázat a manipuláció lehetősége. Mi történik, ha az AI nemcsak partnert talál, hanem tökéletes, ám hamis profilokat és üzeneteket is generál? Ez tovább növelheti a digitális térben már most is jelen lévő bizalmatlanságot. A technológia bevezetése után derül majd ki, hogy az AI vajon valóban segít-e megtalálni a szerelmet, vagy csupán tovább bonyolítja a párkeresés amúgy is összetett folyamatát.