Sinkó Gábor júniusban megvált korábbi cégétől, a Finalscore Mediától. Most új vállalkozást készít elő: egy fiatalos, dinamikus, multisport tematikájú sportoldalt, amely a tervek szerint július környékén indulhat el Gazetta néven. Az új médiaprojekt mellett arról is beszélt, hogyan látja a magyar sport jelenlegi helyzetét, milyen kihívások várnak a klubokra, miért lenne szükség felelősebb gazdálkodásra, és miért tartja kulcskérdésnek a sportolók, valamint a sportvezetők mentális felkészültségét.

A korábbi beszélgetésünkben már szóba került, hogy változás van az üzleti pályáján. Most egy új vállalkozás előtt áll. Mi lesz ennek a fókusza?

A korábbi cégem a Finalscore Media volt, amely Magyarország legnagyobb, magánkézben lévő sportmédia-portfóliója volt. Ezt júniussal eladtam, megváltam tőle. Azért döntöttem így, mert azt érzem, hogy itthon minden változik: a magyar sportban, a magyar sportmédiában és általában a médiában is. Ezt már tavaly elkezdtem érezni. Úgy láttam, hogy nekem is szükségem van valamilyen újításra, valamilyen újdonságra, és közben azt is érzem, hogy a médián belül is van igény erre. Ezért a közeljövőben el fog indulni Magyarország egyik legújabb sportoldala, amelyet a terveink szerint a legdinamikusabb és fiatalosabb sportoldalak közé szeretnénk pozicionálni. Ezt készítjük elő az elmúlt hónapokban, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor június-július környékén el is indulhat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tehát a közeljövőben már látható lehet az új oldal. Mit lehet róla tudni? Miben lesz más, mint a korábbi portfólió?

A Finalscore Mediánál több weboldal volt, különböző tematikákkal. Ez viszont egy össztematikájú, multisporttal foglalkozó sportoldal lesz. Olyan oldalt képzelünk el, amely pörgős, gyors és fiatalos. Lesznek rövid hírek, videós tartalmak, beszélgetések, és alapvetően olyan sportos tartalom, amely nemcsak a klasszikus hírfogyasztást szolgálja ki, hanem a fiatalabb közönség érdeklődéséhez is közelebb áll. A koncepció nemzetközi mintához hasonlítható. Nem kapcsolódik közvetlenül ahhoz a brandhez, amely inspirációként szolgált, de a hangulatában, szemléletében valamelyest arra emlékeztet. A neve Gazetta lesz. A cél az, hogy értékalapú hírszolgáltatást adjunk, de közben legyen benne egy kis bulvárosabb, könnyedebb vonal is. Fontos azonban, hogy minden sporttematikában maradjon. Olyan tartalmakat szeretnénk adni, amelyek a sporthírek mellett azt is megmutatják, ami ma érdekli a fiatalokat.

A magyar sportoldalak jelentős része híralapú működésre épül. Miben szeretnének eltérni ettől? Miért keresse fel ezt az oldalt egy fiatal olvasó?

Magyarországon nagyon hírközpontú a sportmédia-piac. A legtöbb oldal elsősorban hírekben gondolkodik. Mi viszont nem csak híreket szeretnénk adni. A Gazetta abban lehet más, hogy történeteket, sztorikat is hoz a sport világából. Ezek a történetek jöhetnek a múltból és a jelenből is. Szeretnénk egy kicsit nemzetközibb szemléletet vinni a tartalomba, olyasmit, amit külföldi sportoldalakon is látni lehet. Tehát nem csupán arról van szó, hogy megírunk egy hírt. Az is fontos, de emellett olyan tartalmi világot szeretnénk építeni, amely gyors, friss, videós, beszélgetős, és közben sportos sztorikban gondolkodik. A sport ma már nem csak eredményekről, átigazolásokról és meccshírekről szól. A sporthoz történetek, karakterek, életutak, múltbeli és jelenbeli sztorik is kapcsolódnak. A cél az, hogy ez a szemlélet megjelenjen az oldalon. Legyen gyors, legyen fiatalos, legyen pörgős, de közben ne veszítse el az értékalapú hírszolgáltatás jellegét sem.

A médiapiaci tervei mellett korábban beszéltünk a magyar sportról és annak helyzetéről is. Hogyan látja most a magyar sport állapotát?

A magyar sport nagy kihívások előtt áll. Az infrastruktúra és a körülmények teljes mértékben adottak ahhoz, hogy nemzetközi szinten legyünk. Ezekben ott is vagyunk. Sőt bizonyos szempontból nagyon erősen a nyugat előtt vagyunk. Ahol viszont hatalmas lemaradást érzek, az a know-how. Az, hogy hogyan kell egy sportklubot üzemeltetni, hogyan lehet azt fenntarthatóan működtetni, hogyan kell egy szövetséget úgy vezetni, hogy az hosszú távon is jól működjön. Ebben szerintem nagyon nagy a lemaradásunk. Nem látom azt, hogy a felelősségteljes gazdálkodás széles körben jelen lenne. Nem azt mondom, hogy sehol nincs meg, de azt érzem, hogy viszonylag kevés klubnál van meg, mind a labdarúgásban, mind más sportágakban. Szerintem szövetségi szinten kellett volna ezt az elmúlt években jobban összefogni, jobban koordinálni, jobban figyelni rá. Úgy érzem, hogy ez nem igazán történt meg.

Mit jelent az, hogy hiányzik a megfelelő működtetési know-how?

Azt, hogy nagyon kevés olyan szakembert látok itthon, aki pontosan tudja, hogyan kell egy klubot rentábilisan üzemeltetni és működtetni úgy, ahogy ezt nyugaton látjuk. Nyilván van egy gazdasági hátrányunk. A magyar sport, például a labdarúgás, nem annyira vonzó, mint egy angol, spanyol vagy olasz bajnokság. Ezeket nem lehet összehasonlítani. De ha a környező országokat nézzük, ahol a sport korábban is inkább piaci alapon működött, ott más tapasztalatok alakultak ki. Itthon az elmúlt években nagyon sok támogatás érkezett kormányzati oldalról. Ebből szerintem meg kellett volna teremteni egy stabil anyagi hátteret, felelős gazdálkodással. Én viszont azt érzem, hogy ez nem igazán történt meg.

Ez milyen következményekkel járhat a klubok számára?

Most nagy kihívások előtt állnak a klubok. Szerintem lesz egy természetes szelekció a sporton belül. Rengeteg sportklub jött létre, illetve sok klub emelkedett professzionális szintre. A magyar gazdaság és a magyar piaci szereplők nem tudnak ennyi klubot fenntartani és eltartani. Ezért szerintem redukálódni fog azoknak a profi, első osztályú vagy másodosztályú kluboknak a száma, amelyek fenn tudnak maradni, vagy meg tudnak maradni ezen a szinten. Lesznek klubok, amelyek inkább visszamennek utánpótlásbázisú klubokká vagy tömegsportklubokká. Én ezt nem feltétlenül tartom problémának. Bizonyos esetekben ez természetes folyamat lehet.

Azt mondja, hogy a támogatások után most a fenntarthatóság kérdése kerül előtérbe. Ön szerint hol kellett volna másként működni?

Szerintem az lett volna a fontos, hogy az elmúlt években érkező támogatásokból stabil gazdasági alapok jöjjenek létre. Olyan működés, amely nem csak rövid távon tart fenn klubokat, hanem hosszabb távon is biztosítja, hogy azok felelősen gazdálkodjanak. Én azt látom, hogy a körülmények és az infrastruktúra sok esetben adottak. Ezzel nincs alapvető probléma. A kérdés az, hogy a klubok és a szövetségek hogyan működnek, hogyan gazdálkodnak, hogyan tudnak piaci szereplőkkel együttműködni, és hogyan tudják fenntartani magukat. A lemaradást nem az infrastruktúrában látom, hanem abban, hogy kevés a megfelelő szakember, kevés a fenntartható működési modell, és nem elég erős a felelősségteljes gazdálkodás kultúrája. Az infrastruktúra és a körülmények adottak ahhoz, hogy nemzetközi szinten legyünk. Ezekben ott is vagyunk. A működtetésben, a know-how-ban, a fenntarthatóságban és a gazdálkodási szemléletben viszont van lemaradás. A sportkluboknál és a szövetségeknél is nagyon fontos lenne, hogy ezeket a kérdéseket professzionálisan kezeljék. Nem elég létrehozni vagy magasabb szintre emelni klubokat. Azokat hosszú távon működtetni is kell.

A magyar sport eredményességét nézve az elmúlt években voltak kisebb-nagyobb sikerek. Hogyan látja ezt hosszabb távon?

Voltak sikerek, igen. Gondolhatunk a kézilabdára, a labdarúgásra, vagy akár a vízilabdára is, ahol időről időre jönnek eredmények. De amit fontosnak tartok, és amit korábban sem mondtam el eléggé, az a mentális felkészültség kérdése. A magyar sportolók és a magyar sportvezetők mentális felkészültsége olyan terület, amelyre nagyon nagy hangsúlyt kellene fektetni. Akár kormányzati szinten is, de vezetői szinten biztosan. Fontos lenne, hogy az eredmények ne esetleges sikerek legyenek, hanem hosszú távú és ismétlődő teljesítmények.

Mit ért azon, hogy ne esetleges sikerek legyenek?

Azt, hogy például ne kelljen hosszú éveket vagy akár tizenéveket várni arra, hogy egy magyar labdarúgó-válogatott kijusson egy Európa-bajnokságra vagy világbajnokságra. Ugyanez igaz a kézilabdára is: ne az legyen a kérdés, hogy kijutunk-e egy világbajnokságra vagy kvalifikáljuk-e magunkat egy olimpiára. Ennek etalonnak kellene lennie. Azt gondolom, hogy a játékosállomány bizonyos szinten adott, de valahogy mégsem tudunk mindig eljutni oda, ahová eljuthatnánk.

A labdarúgásban egyre több magyar játékos jelenik meg nemzetközi szinten. Ez nem azt mutatja, hogy javul a helyzet?

A labdarúgásban valóban egyre több olyan játékost látunk, aki nemzetközi szinten is helytáll. De ezek a játékosok sokszor külföldön tanulják meg azt, amire szükségük van, és külföldön készítik fel őket erre. Ezt a fajta mentáltréninget, ezt a fajta gondolkodásmódot itthon is meg kellene tanulniuk és tapasztalniuk. Amikor egy játékos külföldi csapatba kerül, ott olyan kihívásokkal találkozik, amelyekre fejben is készen kell állnia. Ezt a fajta mentális felkészítést itthon is meg kellene kapniuk.

Ez más sportágakra is igaz?

Igen. Például a kézilabdában is azt gondolom, hogy egy játékos akkor lehet legközelebb egy nagy nemzetközi klubhoz, ha mentálisan is készen áll erre. A magyar kézilabda mostanában az én meglátásom szerint nem adott olyan világsztárt, amilyenek korábban voltak. Korábban mindig volt egy-egy kiemelkedő játékosunk. Most ezt kevésbé látom. A labdarúgásban vannak ilyen játékosok. A vízilabdában viszont szintén nem érzem azt, hogy kopogtatna az a generáció, amely mentálisan olyan erős lenne, hogy újra olimpiai címért harcba szálljon.

A vízilabdában klubszinten vannak komoly sikerek. Ez hogyan illeszkedik ebbe a képbe?

Hazai szinten és például a Fradiban játszó magyarok, illetve a nemzetközi játékosok klubszinten hatalmas sikereket érnek el. De válogatott szinten én nem látom azt a jövőbeli, mentálisan erős generációt, amely újra az olimpiai címért tudna harcolni. Fontos, hogy szakmai kérdésekben nem szeretnék túl mélyen belemenni, mert nem érzem úgy, hogy minden részletéhez értek. A mentális rész viszont szerintem látványos. Abban továbbra is le vagyunk maradva.

Felmerült Önben, hogy a magyar sportban közvetlenebb szerepet vállaljon, akár klub-, akár szövetségi szinten?

Konkrét megkeresés még nem érkezett felém a magyar sporton belül. De ha lenne olyan szakmai felkérés vagy kihívás, amelyben a saját tudásomat és az elmúlt években szerzett tapasztalatomat hasznosítani tudnám, akkor nagyon szívesen részt vennék benne. Elég sok évet töltöttem el a sport világában, több területen is, nem csak a médiában. Ha olyan lehetőség érkezne, amely valóban a magyar sport előremenetelét és szakmaiságát tudná segíteni, akkor nyitott lennék rá.

Tehát nem zárná ki, hogy a médián túl más szerepben is részt vegyen a magyar sportban?

Nem zárnám ki. De hangsúlyozom, konkrét felkérésről most nincs szó. Inkább azt mondom, hogy ha érkezne olyan szakmai kihívás, amelyben valóban hozzá tudnék tenni a magyar sport fejlődéséhez, akkor szívesen vállalnék szerepet. Számomra az lenne a lényeg, hogy ez szakmai alapú legyen, és tényleg a magyar sport előrehaladását szolgálja.