A szerzőről

Haragonics Zalán Áron

Haragonics Zalán Áron

Haragonics Zalán vagyok, és már gyerekkoromtól fontos része az életemnek az írás. Mesékkel kezdődött, amelyeket csak a családnak, később az osztálytársaimnak mutattam meg. Majd drámák írásába kezdtem, illetve néhány novellámat irodalmi portálon publikálhattam is, mostanában
azonban leginkább dalszövegeket írok. A szépirodalom mellett ugyanúgy pici koromtól kezdve vonzott az újságírás – a családomnak jelentettem meg a kézzel rajzolt Abulti magazint, majd az iskolában Sulilap címen alapítottam havilapot, melynek körülbelül két évig főszerkesztője is voltam.
A Business Class Magazin Kult rovatába írni – hab a tortán, pont az i-n. Megtisztelőnek tartom a feladatot, és igyekszem helytállni. Szenvedélyesen merülök bele egy-egy témába, a magyar kulturális élet szereplőinek őszinte, nyitott válaszaira, leginkább a személyükre és cselekedeteik mozgatórugóira vagyok kíváncsi. Próbálok az aktualitások mellett egyedi, személyre szabott kérdéseket feltenni nekik. A kultúra közkincs, ennek szolgálatában állni pedig nemes feladat és nagy felelősség – ehhez mérten igyekszem szövegeimből a maximumot kihozni.

Péntek délután, amikor felhívom, Beck Zoli éppen palacsintát süt Pécsett – de szerencsére közben hajlandó beszélgetni. „Majdnem olyan, mintha cigarettáznék.” A 30Y zenekar frontembere és dalszerzője, aki a Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán is tanít, mesél a művészi alkotás folyamatáról, zenekarának megéréséről, tanítási elveiről, popkultúra és művészet viszonyáról, valamint a társadalmi felelősségvállalásról. És még a sütéssel is elkészül, szóval mielőtt letenném, mondhatom neki: „Köszönöm, Zoli, jó étvágyat! Szerintem ebből egy nagyon jó anyag lesz!”

Dragomán György nevéhez néha elég annyit mondani, hogy A fehér király. Ilyenkor sokan bólogatni kezdünk, hogy igen, a magyar író, akinek a regényét több mint harminc nyelvre fordították le. A szerző második regényének sikerei óta megírta a diktatúra-sorozatba illeszthető Máglyát, 2015-ben pedig megjelent első novelláskötete, az Oroszlánkórus, de rövidebb szövegeit az interneten is olvashatjuk. Fél éve mutatták be azt a kosztümös brit filmet, melynek forgatókönyvét A fehér királyból írták. Az elkészült alkotásra a magyar kritika nem reagált túl pozitívan. Az íróval, műfordítóval, aki három regényen dolgozik párhuzamosan, többek között a kritizálásról, az elbeszélői hang hitelességéről, irodalmi környezetben való felnövésről és a hatalom természetéről is beszélgettem.

A Kistehén zenekar augusztus 31-én ünnepelte tizenötödik születésnapját a Budapest Parkban. A zenekar frontembere az ezt megelőző évben ünnepelte ötvenedik születésnapját. A zenész-előadó sok dologgal foglalkozik: a Kistehén új lemeze mellett hamarosan megjelenik új novelláskötete, és nagy sikernek örvend Rengeteg című, tavaly megjelent, harmadik szólóalbuma. Kollár-Klemencz László néhány éve leköltözött dömörkapui tanyájára, ahol gazdálkodással foglalkozik, eteti a lovait, vagy éppen építkezik. Délutánonként azonban átváltozik rockzenésszé, és jön föl Budapestre. Most is így tesz, jön Szentendre felől, hatalmas terepjáróval kanyarodik be a Bem térre, hogy a Bambi presszóban beszélgessünk a Kistehén elmúlt tizenöt évéről, a magyar társadalom konformizmusáról, a művész politikai szerepvállalásról és az alternatív zene leáldozó korszakáról.

Kapolcson immáron hét éve a Kaláka Versudvar házigazdája, a fesztivál összes délelőttjén versműhelyt tart a vállalkozó szellemű részvevőknek. Rengetegen követik a Facebookon, verseit ezrek lájkolják. Tanított a Pázmányon, kreatív írás kurzust tart a Marczibányi Téri Kulturális Központban, fordít, mémeket gyárt, olvasói témáiból verseket ír. Átiratai magas színvonalúak, nemrég megírta A széthúzás himnuszát. Úgy véli, az irodalom mindenkié, és miért ne írjon verseket, akinek kedve van hozzá. Jelenleg első regényén dolgozik, amelyről minden információ szupertitkos. Lackfi János íróval, költővel, műfordítóval, tanárral a Művészetek Völgye fesztiválon, a Kaláka Versudvarban beszélgettem.

2015-ben visszatért, a saját elmondása szerint kacatpopot játszó, 2007-ben feloszlott Amorf Ördögök zenekar, melynek alapító tagjai többek között a Magashegyi Undergroundnak, Odettnek vagy a Péterfy Bori & Love Bandnek is dalszöveget író TARISKA SZABOLCS; az utóbbi zenekarból ismert, ám más formációknak is zenéket író billentyűs-zeneszerző TÖVISHÁZI AMBRUS és az immáron saját zenekarral rendelkező, régebben a Krétakör társulatában és a Nemzeti Színházban is játszó színész-énekesnő PÉTERFY BORI. A három alkotóművészt többek között zenekaruk visszatéréséről, a zenészek közti barátságról és a magyar könnyűzenéről kérdeztük hármas interjúnkban.

Az ötvenedik életév betöltése minden ember életében jelentős hangsúlyt kap, pláne akkor, ha egy zenészről, énekesről beszélünk, akinek dalain sokak nőttek fel, számai generációkat határoztak meg. Zenekarai, a Kispál és a Borz és a Kiscsillag ma is megkerülhetetlenek. Szerepelt már filmben, írt színházi zenét, megalapított egy fesztivált, és mostanában koncertszínházat is csinál. A magyar könnyűzenei élet egyik legmeghatározóbb figurája június 20-án töltötte az ötvenet, és ezt egy nagyszabású koncerttel ünnepelte – és ünnepelték vele a Fishing on Orfű fesztiválozói is. Az életmű-koncert egyébként november 11-én megismétlődik az Arénában. Az énekes-gitárossal a 10. Fishing on Orfűről, a születésnap megéléséről, a volt és jelenlegi zenekarairól, továbbá a könnyűzene jelenéről beszélgettünk.

Tóth Árpád karnagy, egyetemi és középiskolai tanár, a Csíkszerda improvizációs kórus vezetője – és egyben zseniális pedagógus. Miért félnek az emberek az énekléstől? Hogyan néz ki egy ének-zene óra a Kisképzőben? Milyen egy jó pedagógus? Hogyan lehet összefogni egy több mint száz főből álló kórust? Miért ábrándulnak ki a tanárok az oktatásból? A BCM kérdez, Tóth Árpi válaszol.

A komolyzene „sztárpárjaként” is említhető az operaénekesnő Kolonits Klára és Dinyés Dániel zeneszerző, karmester, zenetanár. Többek között az ő nevükhöz kötődik az Operabeavató sorozat, mely az első Ördögkatlan Fesztiválon indult el hódító útjára 2007-ben. A színészek és operaénekesek koprodukciójával fémjelzett, magyarázó betétekkel, zenei elemzésekkel telített „operarendezési folyamat” igazi hidat teremtett a sokak által talán kevésbé rajongott műfaj és a 21. századi befogadó között.

A Fishing on Orfű fesztivál az egyik személyes kedvencem, a nyár egyik fénypontja. Talán veteránnak azért nem vagyok mondható, de hatodszorra veszek részt a jeles eseményen. Habár tavaly és előtte is kihagytam a fesztivált, idén több okból is úgy döntöttem, hogy lemegyek: 10. jubileum, Lovasi András 50. szülinapi koncertje, új helyszínek – Színházkert, Tűzhöz közel színpad. Orfű – már csak a táj miatt is – az a hely, ahova tényleg érdemes visszajárni. Habár a fesztivál területe idén még nagyobbra duzzadt, még mindig el lehet mondani, hogy az egyik legcsaládiasabb rendezvény.

Bérczesi Róbert dalszerző, előadó egy tizenegy évig tartó pokol után, 2014-ben szabadult a pszichiátriáról. Józanul, tiszta fejjel látott újra neki a munkának és az életnek: újra összeállt a hiperkarma zenekar, a 2014-es Konyharegény lemez után pedig idén tavasszal megjelent a negyedik, Délibáb című lemez is, melynek budapesti bemutatójára a Budapest Parkban kerül sor május 18-án. A dalszerző-előadóval többek között a visszatérésről, a józan zenélésről és a Szelfi című műsorban való közszereplésről is beszélgettünk.