Bejegyzések innen:

Update

Búcsút inthetünk az egyik legkedveltebb mediterrán gyümölcsnek, ugyanis egy gomba megfertőzte a legnagyobb exportőr országokat. A „banángeddon” bekövetkeztére évek óta lehet számítani, megoldás is van már, de a génmódosított technológiát még mindig komolyan elutasítják. Ezzel egy időben melegszik a kontinens, így abban bízhatunk, hogy idővel nálunk is megterem az ízletes gyümölcs.

Mindannyian jól ismerjük a budapesti lomtalanítások szertelen miliőjét, amikor a legpompásabb városrészek is balkáni köntösbe öltöznek. Lecsúszott alakok, rosszarcú naplopók, mániákus guberálók és telepi Indiana Jonesok groteszk utcabálja ez. Vagy mégsem? Pár hónapja egy belvárosi lomtalanítás mellett elsétálva az egyik szemétkupac alján megpillantottam néhány ütött-kopott filmtekercset. Az analóg fotózás lelkes rajongója vagyok, így engem is ledöntött a lábamról a „lomiláz”, és néhány percen keresztül izgatottan túrtam és kutattam az ócskaságok között, hátha még több negatívra bukkanok. Hazaérve gyorsan lehívtam és beszkenneltem a talált negatívokat. Egészen érdekes, intim élmény volt a képeken keresztül belesni egy számomra ismeretlen család életébe. Nyaralás, ballagás, közös bográcsozás. A különböző élethelyzetek szereplői „szürke” átlagemberek, én mégis azt éreztem, hogy egy szeletnyi történelmet találtam az utcán, a kacatok között heverve. Ekkor azonnal eszembe jutott Tamási Miklós, a Fortepan alapítója, aki az általam elmesélt különleges élményt talán nap mint nap átéli. Ő és önkéntesekből álló csapata a talált, régi fényképek segítségével érthetőbbé, elképzelhetőbbé, szerethetőbbé teszik számunkra a zűrös huszadik századot. A Fortepan jelenség már kilenc éve szárnyal, a százezredik feltöltött képet egy nagy volumenű kiállítással ünnepelték meg a Nemzeti Galériában. Az introvertált gyűjtő Tamási Miklós helyett Török Andrással beszélgettem, aki Miklós jobbkeze, és a Fortepan gépezetének egyik legfontosabb fogaskereke.

Batiz Andrást televíziós műsorok vezetőjeként milliók ismerték a képernyőről. Ez után kormányszóvivő volt, majd Impact Works néven kommunikációs tanácsadó céget alapított. Negyvenöt évesen úgy érzi, még egy-két karrierváltás áll előtte, és a gyermekeit is erre a rugalmasságra próbálja nevelni.

Turcsán Tamás Péter tíz éve építi a hazai startupvilágot, és most megjelent az első szakkönyve Az elveszett recept címmel. A szerző eloszlat sok félreértést, tévhitet és csalfa reményt a startupról gondolkodókban, miközben személyes tapasztalatain keresztül igyekszik rávilágítani az ötletek megvalósításának lehetőségeire.

A műszaki pályaorientációt és a hazai szakképzés digitalizációját választotta fő küldetésének a Makerspace közösségi alkotóműhely. A saját fejlesztésű tanári kézikönyvet, munkafüzeteket, digitális segédanyagokat és alapanyagokat is tartalmazó egységcsomagok az egyéni kreativitást, a csoportos együttműködést és a technológiai készségek átadását egyaránt biztosítja, azzal a céllal, hogy a jövő munkavállalóit versenyképessé tegye. Az alkotóműhelyekben játszva ismerkedhetnek meg a gyerekek a XXI. századi alkotói folyamatokkal.

Az OXO Labs alapító-tulajdonosának nevét először a Deloitte vezérigazgatójaként, majd pénzügyminiszterként ismerhette meg az ország. Igazi pályaváltó, aki nem akar lövészárkokból lövöldözni, és hisz abban, hogy az emberek megváltozhatnak. Gazdaságról, befektetésekről, oktatásról, bukásról és alkalmazkodásról beszélgettünk.

Mészáros Antónia televíziós újságíró, akit a Magyar Televízió vagy az ATV képernyőjéről ismerhetünk, a tájékozottabbak pedig már az UNICEF hazai vezetőjeként tartják számon. A korábban a BBC műsoraiban és dokumentumfilmjeiben dolgozó, mindig felkészült, mindig tájékozott és megingathatatlanul kérdező televíziós-szerkesztő karrierváltása – jelen helyzetét tekintve – inkább tűnik adekvátnak, mint a képernyős munka, amelyet tíz éven át végzett. Nem a képernyőért, hanem a hivatásáért tért vissza Magyarországra, és a két évvel ezelőtti döntését sem tartja a véletlen művének. Nem hiányzik az életéből a média, de nem tesz hosszú távú kijelentéseket. Az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatóját a felkészültségéről, a döntéseiről és a szervezetnél alkotott stratégiai elképzeléseiről kérdeztük.

Magyarországon az autótrendek többnyire szorosan követik a világ fordulatait, ennek megfelelően itthon is tombol az SUV-láz, és törnek be a köztudatba az elektromos és hibrid járművek. Van azonban egy kategória, amely valószínűleg sosem megy majd ki a divatból, hiszen éppen az a lényege, hogy sosem a divat pörgette ezt a szegmenst. Ez pedig a kistehergépjármű, avagy közismert és amerikaias nevén a pickup.

Kovács Antalt, a neves sommelier-t korábban már láttam különböző tévéműsorokban, az interneten, valamint a profilját az egyik általam látogatott étteremben az étlapon, mégis egy órás Facebook-csoportban ismertem meg. Hobbijaink és szakmánk iránti lelkesedésünk mindkettőnknél adott: ő kedveli az órákat, és borokkal foglalkozik, én kedvelem a bort, és órákkal foglalkozom. A Business Class Magazin boros számába pedig milyen más órás tartalom kerülhet, mint egy kötetlen beszélgetés a boros és az órás között?

Óh, igen, a mesés Párizs! A különféle kultúrák, a társadalmi kasztok és a színes egyéniségek olvasztótégelye a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” égisze alatt. Egy állandóan nyüzsgő, élettel teli nagyváros, ahol a gazdag történelmi múlt, a messze földön híres gasztronómia és a stílusos megjelenés találkozik. A fényekben úszó metropolisz, ahol minden januárban és júliusban összegyűlik a divatvilág színe-java, hogy megcsodálják a legtehetségesebb tervezők izgalmas és érdekes művészeti alkotásait, a párizsi haute couture előkelő ruhakölteményeit. A 2019-es őszi kreációkat felvonultató Paris Fashion Weekre meghívást kapott divatíró kollégánk, a GaborSzakacs Blog szerzője, Szakács Gábor, aki a következő összeállításban a személyes élményeit osztja meg a nívós eseményről.