2007-ben, egy véletlen folytán alapította meg nyílászáró- és árnyékolástechnikai vállalkozását, az Euroline Ablak Kft-t Szabó Levente. A tulajdonos-cégvezetővel a piaci kilátások és lehetőségek mellett az építőiparról, a lakossági ügyfélkör fontosságáról, a gazdasági kihívásokról és a lélekkel és szeretettel gondozott vállalkozás módszeréről beszélgettünk.

Mivel foglalkozik az Euroline Ablak Kft.?

2007-ben alakultunk nyílászáró- és árnyékolástechnikai vállalkozásként, amely magába foglal minden egyéb kiegészítést is, legyen szó szúnyoghálóról, redőnyökről, zsaluziákról – lakossági megrendelések teljesítésétől a középületeken át egészen nagyprojektek kiszolgálásáig. 

Mekkora ez a piac és hol helyezkedik el benne a vállalkozás?

Nagy, meglehetősen sok szereplővel és állandó változásokkal – a mi pozíciónk valahol a középmezőnyben van, de az átrendeződés folyamatos: új szereplők jelennek meg sokszor egészen különböző háttérrel, míg mások örökre eltűnnek. 

Kezdetben a lakossági piacot szolgáltuk ki, hiszen így tudtunk elindulni, majd a fejlődés, növekedés következtében lettek más típusú megrendeléseink irodaházakkal, iskolákkal, bölcsődékkel, amikor már ki tudtuk szolgálni ezeket a nagyobb projekteket. Ugyanakkor a lakossági ügyfeleinkről sem szerettünk volna lemondani, részben, mert a piac 50 százalékát adják, részben pedig, mert válságok és viszontagságok idején a stabilitás garanciája a lakossági ügyfélkör. 

Mennyire igényel más megközelítést és kommunikációt a lakossági piac? 

Teljes egészében, de nem mondanám azt, hogy nehezebb, hiszen az utóbbi időben a kivitelezőkkel sem könnyű. Nagyon gyakori, hogy valaki megszerez egy projektet, amit le is akar bonyolítani, de nem rendelkezik a megfelelő műszaki és menedzsment ismeretekkel, amihez már nekünk kell olyan munkatársakat biztosítani, akik felhívják a partner figyelmét egy-egy esetleges rossz döntésre. Ez persze rengeteg adminisztrációs teher és plusz munka. 

Nagyon klasszikus vállalatvezetői problémának hangzik. Miért ambicionálta a vállalkozói létet? 

Korábban alkalmazottként végigjártam a szamárlétrát a gyártástól a fuvarozáson át a beépítésig. A fordulat 2006 év végén jött, amikor egy barátom, aki beleunt a vállalkozói életbe megkérdezte, hogy átveszem-e tőle az üzletét. Először azt hittem, hogy viccel. Végül megegyeztünk, decemberben lezajlott az adás-vétel, januárban pedig  úgy indultam el, hogy kaptam egy irodát, átvettem egy teherautót, volt egy ember még, aki jött velem dolgozni. És ott ültem, hogy most akkor van egy cégem, van egy irodám, van egy teherautóm, vannak szerszámok, és akkor hogyan tovább? 

És hogyan? 

Az ügyfélkör kiépítését, a marketinget, a vállalati és szervezési kérdések megoldásait mind magamtól tanultam meg, amivel persze magamra is szabtam a vállalkozást, aminek ma már vannak korlátai és kicsit át is kell formálni, de ez persze nehéz, hiszen olyan, mintha a gyerekem lenne. 

Hogyan változott meg a piac az indulás óta?

2007-ben még nagyon más volt a piaci helyzet, mert az emberek gondolkodása is más volt. Könnyebb volt érvényesülni, ezért is tudtam elindulni és sikeres vállalkozóvá válni egy mindössze 17 négyzetméteres irodából. Mégis el tudtam kezdeni hirdetni a céget szórólappal, újsághirdetésekkel, amiknek elenyésző költsége van ahhoz képest, hogy ma mennyi és milyen volumenű marketing ráfordításra van szükség. Mivel szakmailag értettem hozzá, könnyebb volt eladásokat nyélbe ütni, hiszen hamar termett lehetőség a személyes egyeztetésre. Még 2007–ben én jártam felmérni az ügyfelekhez, ezért tízből nyolc esetben automatikusan meg is állapodtunk, le is szerződtünk. Ez ma már elképzelhetetlen, mert bár van árunk, referenciánk, hiába vagyunk ott az ügyféllel, még időt kér, tájékozódni akar, nézegeti az internetet vagy bekér több árajánlatot. Azt mondanám, hogy a személyes ismeretség és benyomás, a bizalom erejét felváltotta a marketing és a láthatóság. 

A marketing a kulcs? 

Még talán annál is fontosabb az árképzés. Hiába a tudás, a szakmaiság, az első és legfontosabb, amit az ügyfél néz, az a végösszeg. És hiába eltérőek a műszaki paraméterek, hiába más a minőség, az anyagköltség, végül mindig az ár győzedelmeskedik. Bármennyire jó műszaki paraméterrel adunk nyílászárót, mindig lesz olcsóbb. Egy régi mondás szerint viszont olcsóbban bárki el tud adni, tehetség ahhoz kell, hogy árában adj el valamit. Egy barkácsboltban megvásárolt bejárati ajtóval nem tudunk versenybe szállni, mert nincsenek 40 ezres termékeink, de nem is célunk, hiszen mi garanciális, személyre szabott terméket értékesítünk és szolgáltatást adunk mellé. Ám sokszor el kell tudnunk magyarázni ezt a minőségbeli különbséget. És emiatt nagyon fontos faktor az ügyfélkezelés milyensége is. Szimpatikus, türelmes emberek nélkül nem megy. Náluk nem csak az irodában, de a beépítői oldalon is embercentrikus munkatársak dolgoznak, mert ez kulcsfontosságú. Csak így építhető ki a már említett és a múltban olyan meghatározó bizalom. 

Cégvezetőként mennyire fontos minden munkafolyamatot átlátnia? 

Szinte száz százalékban. Nagyon sokszor szeretnék leadni bizonyos dolgokat, de mindenben részt veszek a beépítéstől a szervezésig, az árajánlatkészítésig, az ügyfelek kezeléséig mindenbe belefolyok pont azért, hogy ha kérdeznek, akkor tudjam a megfelelő választ. Cégvezetőként valahol az iroda és az ügyfél között helyezkedem el, mert a problémát úgy tudom megoldani, ha pontosan ismerem az okát. 

Az elmúlt három év rengeteg kihívást tartogatott a vállalkozások számára – a Covid, az építőipari drágulás, a recesszió egymás utánjából mi jelentett kiutat? 

Amíg a nagyobb cégeknél van akkora apparátus, hogy akár megelőző lépéseket is tudnak tenni, addig mi többnyire összedugjuk a fejünket, és elkezdünk ötletelni, hogy merre mozduljunk. Mindenkinek van egy-egy jó meglátása, ezekből pedig kiokoskodjuk, hogyan érdemes előre lépni: árcsökkentéssel, marketinggel, kedvezményekkel, stb. 2009-ben jött az első gazdasági válság a nyakunkba, az akkor 2 éves cég életébe. Mégis ugyanúgy tudtunk növekedni, és ugyanúgy növekedünk minden évben bármilyen nehézség is adódik.

Ugyanakkor piacilag serkentő hatású intézkedésekre is sor került, például az Otthonfelújítási Programra. 

Ez az egész országnak jó üzlet volt, mivel berobbant vele a teljes építőipar, másrészt számottevően hozzátett a jelenlegi inflációs környezethez és visszaeséshez is. A támogatás hatására elindult egy pozitív növekedés, ám hamar megjelentek az olyan szereplők a piacon, akik feltolták az árakat. Ennek első hatása a munkaerő megdrágulása volt. Sok energiát kívánt megtartani az embereket és elmagyarázni nekik, hogy ez egy mesterséges környezet, egy lufi, ami ha kipukkad akkor azok, akiket most elcsábítottak magasabb összegekkel később hoppon maradnak, amikor megáll vagy éppen csökkenésnek indul a piac. Hiszen ma már jól látható a megtorpanás is ezen a fronton. És a jót könnyű megszokni: jött a sok megrendelés, volt sok munka, pezsgett a piac, maguktól jöttek az ügyfelek, akár válogatni is lehetett közöttük. És nagyon sok olyan piaci szereplő jutott pénzhez és lehetőséghez, aki nem tudott vele élni, ami tovább higította a piacot. 

Most mi a helyzet, hogy elapadtak az eu-s pénzek, leálltak a nagy állami projektek? 

Minden információ, ami a médiából jön nagyon erős hatást gyakorol a piacra. Az emberek azt hallják, hogy nincs biztonságban a pénzük, kevesebb a munkájuk értéke, erre behúzzák a féket, ami egy természetes, emberi és racionális lépés. Sokan kivárnak, ami újabb hullámvölgyet teremt – mi is sokszor gondolkodunk, hogy vajon elromlott a telefonunk vagy nem működik a szerverünk, hogy nem jönnek a megkeresések… De itt van szerepe a már említett piaci helyzetünknek, hogy a lakosság irányába is szolgáltatunk, sőt, ez a szegmens képezi az árbevételünk felét.

Most megint elindultak a felújítások, de a forint-euró ingadozás miatt újabb mélypontra számítok, hiszen ez újabb áremeléseket, drágulást hoz, ami pedig újbóli fékezést és kivárást eredményez majd. 

Az építőanyag áremelései beépíthetők illetve tovább háríthatók? 

Ez – mondjuk úgy – egyfajta piramishatás. Sok cég úgy emeli az árait, hogy nem lenne indokolt, de kihasználja az inflációs helyzetet. És egy beszállítói 3-4 százalék a végfelhasználónál sok esetben már 10-12. Erre rájön, ami az év elején volt tapasztalható, hogy akár 3 nap alatt száll el az euró, innentől nem tervezhető az árazás sem. Korábban egy évben egyszer volt áremelés, tavaly körülbelül tizenhatszor a korrekciók és egyebek miatt, vagyis 70-80 százalékos áremelések mentek végbe lavinaként, sokszor lekövethetetlenül. És persze hiába drágul meg például az üveg ára a szállítás miatt, amikor csökkent az üzemanyag ára, az üveg mégsem lett olcsóbb, hanem beragadt a megemelt szinten. És ezt minden piaci szereplőnek le kell követnie egy bizonyos fokig. 

A rezsicsökkentés és az energia árak mérséklésének csökkentése mekkora hatással bírt? 

Megtorpanással. Sokan megijedtek és várták az első számlájukat, csak ezt követően folytatódott a szezonális nyílászáró vagy hőszigetelés csere, de nagy kielengést nem okozott. 

A zöldítés, korszerűsítés mennyire szempont az energiatakarékosság mellett? 

Nem meghatározó. 2007-ben még újdonság volt a műanyag nyílászáró, mára mindenki ismeri, már mindent elmondtunk róla, nehéz újszerű marketinget társítani mellé. Inkább a komfort, az esztétika, a jobb tisztíthatóság miatt cserélik. 

Sok szó esik a napelemes beruházásokról, ez mennyiben profilja a cégnek? 

Gyakorlatilag teljesen kizártuk, mert sok előfinanszírozást igényel, így sok vállalkozónak be is ragadt a pénze a napelembe. 

A körbetartozás eleve nagy problémája ennek a szegmensnek. 

Sokat változott az építőipar a jó irányban, ezt elég jól kezelte a kormány, mégha nem is szűnt meg teljesen ez a jelenség. Ami manapság inkább felüti a fejét, hogy nem tudni, milyen háttérrel érkezik meg sok új cég a piacra, akik 3-5 milliós jegyzett tőkével kezdenek működni és sokszor kérdéses, hogy megbízhatunk-e bennük, amikor megrendelnek egy 40-50 milliós munkát. Persze még mindig előfordul, hogy egy megbízhatónak és kellően nagy méretűnek ítélt cégnél ragad be a pénzünk, és ezt az ellentmondást is érdemes időben felismerni, vagyis hogy nem mindig a méret adja a stabilitást és a kiszámíthatóságot. A kisebb vállalkozások sokszor normálisabbak, mert úgy tudnak a piacon megmaradni, ha kifizeti a beszállítókat és a partner cégeket. 

Hogyan lehet ezt előre megítélni? Személyes benyomások alapján? 

Pontosan. Nekem nagyon fontos, hogy ha valakivel leülünk beszélgetni, akkor milyen érzéseket kelt, milyen benyomást tesz rám. Ezt megtanultam az életben, hogy nem feltétlenül kell mindenkinek megfelelni. Néha egyszerűen nem passzolunk össze és ilyenkor jobb nem erőltetni a közös munkát. Persze akad ellenpélda is, ahol eleinte nemhogy szimpátia nem volt, hanem inkább ellenszenv, de mégis beállt egy változás a munkakapcsolatban, ami kifejezetten gyümölcsözővé tudott válni. De az ösztönök, intuíciók és a benyomások nem megkerülhetőek. 

Van olyan üzletág, amit behozna a vállalkozásba?

Mindig bővítjük a palettát, így került be a teraszfedés is mint szolgáltatás, vagy a télikertek speciális árnyékolásának kivitelezése és így tovább. Próbálunk minden ügyfélnek kínálni valamit, amire szüksége lehet, de ennek nehézsége is van, hiszen így nem lehet csak egyféle termékre összpontosítani, folyamatosan képezni kell a munkaerőt. Ideálisan külön ember kellene minden termékre, hiszen ezeket a termékeket nem lehet katalógusból eladni, hanem szakmailag meg kell tudni indokolni a szükségszerűségét, be kell tudni mutatni a helyszínen, tehát valóban érteni kell hozzá, hiszen milliós tételekről beszélünk. Ennyi erőforrást külön fenntartani ugyanakkor nem valami költséghatékony. 

Vagyis kell a diverz portfólió, de ez valahol inkább mégis átok, mint áldás? 

Az emberek kényelmesek. Korábban egy családi ház építésénél minden külön készült, szakemberekkel, külön helyekről beszerezve. Manapság inkább egy cégnél akarnak mindent beszerezni, legyen szó nyílászáróról, árnyékolóról, bejárati ajtóról, teraszfedésről. Ha talál is olyan céget, ahol ezt mind megkapja, ráadásul normális áron jó minőségben, akkor hiába adtál te másik oldalon jobb árat, nem fog plusz egy helyre elmenni emiatt. Ezért muszáj szinte mindent szolgáltatni. 

A beszállítóink 70 százalékban már külföldről jönnek, emiatt tudunk piaci árrést képezni és gyorsabban, hatékonyabban szolgáltatni. A mostani hazai piaci helyzet a megdrágult munkaerővel a gyártói kapacitások csökkenését eredményezte, a versenyképességünket növeli, hogy nálunk ilyen a beszállítói arány. Főleg lengyel, szlovák, illetve osztrák és német vonalaink vannak. 

Tervben van a terjeszkedés is? 

Raktározási-logisztikai céllal igen. 

Van növekedési plafon és ha igen, mennyire van messze az Euroline Ablak jelen pozíciójától? 

Amikor 2007-ben elindítottam a vállalkozást, mindig azt mondtam, hogy ebben a piacban még körülbelül öt év van. Ennyi időn belül lemegy az összes nyílászáró-csere, el fog fogyni a munka. Nem lett igazam. Olyan szinten átformálódott a piac, hogy már a műanyag ablakokat is cseréljük újabbra, jobbra, merthogy már beérett ez is.

A növekedés állandó, inkább nekem kell határt szabni. Nem akarok multicég lenni, mert nem lenne önazonos. Én szeretem ezt a családias hangulatot, ahol olyan emberekkel veszem körbe magamat, akikkel szeretek dolgozni, akikben van bizalmam és nyugodtan rájuk merem hagyni a vállalkozást. Ha multiba mennénk át, már nagyon sok befektető lenne mellettünk és elvárások, ez pedig már csak a számokról szólna. Nálunk azonban nem csak a számok fontosak, hanem az emberek is. A piac megköveteli a folyamatos megújulást, ami növekedést is eredményez, így megállni nem lehet, mert hátra maradsz és ügyfeleket veszítesz. Azt pedig nem lehet. Pont két hete volt, hogy megkeresett egy ügyfelünk. 16 éve csináltam neki egy nyílászárót, aminek egy részét ki szerették volna cserélni. Külön ki is mentem a 92 éves nénihez, aki a nyakamba ugrott, amikor meglátott. Ezt számtalanszor tapasztalom akár a kollégákon keresztül, vagy ha én találkozom egy ügyféllel, hogy elégedett, ajánl minket, jön a telefon, és ez visz előre.

Ha 2006-ban nem érkezik ez a felkérés, magától indított volna saját vállalkozást? 

Igen, de teljesen más területben gondolkodtam. Hozzám mindig az autók álltak közel, tehát hogyha léptem volna, akkor biztos, hogy az autók világa felé, akár értékesítői vonalon, akár egy saját szalon irányába. 

Nem bánta meg, hogy nem arra indult? 

Ez egy véletlen sugallat volt, de nagyon megszerettem ezt is, hiszen az életem meghatározó részében ezzel foglalkoztam. A szépsége, hogy soha nem volt egyetlen egyforma nap sem. A pörgés, a változatosság, hogy minden nap más embereket ismersz meg, és a sikerélmények nagy felhajtóerővel bírnak. Ha néha el is fáradok, egy kis feltöltődés mindig új erőt ad.