Amióta fejlődőben van a robotika, visszatérő félelem, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat. Bár sokan az ipari forradalomhoz hasonlítják az Ipar 4.0-nak is hívott digitális átalakulást, amelyet egy új, jobb világ eljöveteleként emlegetnek, a valóság ennél jóval komplexebb. Bár egykoron a gépesítés következményeként régi munkahelyek tűntek el, de újak is születtek, most a fizikai munkát végző dolgozóknak kevesebb esélyük van elhelyezkedni a technológiai szektorban.

A letöltése ingyenes.

Joós Andrea profi televíziós és rádiós szerkesztőként tért vissza eredeti hivatásához, a tanításhoz, amelyet aztán hamar egyedivé tett sajátos, élményalapú tanítási stílusával. A biológiatanár, tudománykommunikációs szakember jelenleg egy tehetségprogram mentoraként dolgozik, és tovább fejleszti Élménybiológia nevű portfólióját, amelynek Facebook-oldala immáron 27 ezer feliratkozót számlál, idén nyáron pedig elnyerte a Bridge Budapest kezdeményezésének, az Edisonplatform Edison100 listájának fődíját Tudomány kategóriában.

A zaj a gyerekeket veszélyezteti a legjobban: manapság egyre több tizenéves gyermeknek olyan a hallása, mint egy hatvanévesnek. A 2020-as uniós kitűzött célokat már biztosan nem teljesítik a tagállamok, pedig a zajszennyezés a légszennyezés után a második legveszélyesebb környezeti károkozó. Interjúsorozatunk második részében Berndt Mihályt, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. zajszakértőjét kérdeztük.

Ahogy forog előre az idő kereke, és fejlődik a technológia, úgy válik egyre izgalmasabbá a Földön kívüli élet kutatása. Az elmúlt évben számos szuperfantasztikus felvétel látott napvilágot, amelyek révén kicsit közelebbről is megismerhetjük a Mars történetét – márpedig egyesek szerint sietnünk kell, ugyanis hosszú távon nem maradhat mindenki a jelenlegi otthonában. Összeszedtük az elmúlt egy év fontosabb, a témát érintő eseményeit.

Ugyan a klímaváltozás ténye az elmúlt évtizedekben, sőt a múlt században is – amikor még azt hitték, hogy egy újabb jégkorszakra kell számítani – meghatározó politikai tényezőnek számított, érezhetően az utóbbi pár évben lett igazán forró téma. 

Légszennyezés, hulladékszennyezés, szén-dioxid-kibocsátás – a városi környezetkárosító hatások közül a három legnépszerűbb, amelyek ráadásul komolyan összefüggnek a klímaváltozással is. Ugyanakkor van egy tényező, amellyel valamiért kevesebbet foglalkozunk, mint a többivel, pedig legalább annyira megkeserítheti az életünket. A zajszennyezésről két szakértőt is megkérdeztünk, elsőként a Horváth Zsolttal, a Levegő Munkacsoport munkatársával készített interjúnkat közöljük.

A legtöbb ember ösztönösen éhezik a sikerre. Ezt az elemi vágyat kihasználva egyre-másra jelennek meg a semmitmondó személyiségfejlesztő könyvek, amelyek megfoghatatlan közhelyeket puffogtatva próbálják a helyes irányba terelni olvasóikat. Ebben az önfejlesztő mezőnyben bukkant fel tavaly Barabási Albert-László erdélyi származású, Bostonban élő magyar kutató A képlet című könyve, amely pusztán tudományos kísérletek alapján beszél a siker bizonyos törvényszerűségeiről. Élvezetes olvasmány, amely nem tukmál, és nem mondja meg a tutit. Helyette kísérletezik, játszik, és levonja a következtetéseket, amelyek bárkinek hasznosnak bizonyulhatnak az élet legtöbb területén. Megugorhatatlan feladat lenne komplex módon elemezni, elmesélni a könyv lényegét, ezért meg se próbálom. Inkább minden fejezetből kiemelem a számomra legkedvesebb, legérdekesebb részeket.

Búcsút inthetünk az egyik legkedveltebb mediterrán gyümölcsnek, ugyanis egy gomba megfertőzte a legnagyobb exportőr országokat. A „banángeddon” bekövetkeztére évek óta lehet számítani, megoldás is van már, de a génmódosított technológiát még mindig komolyan elutasítják. Ezzel egy időben melegszik a kontinens, így abban bízhatunk, hogy idővel nálunk is megterem az ízletes gyümölcs.

Mindannyian jól ismerjük a budapesti lomtalanítások szertelen miliőjét, amikor a legpompásabb városrészek is balkáni köntösbe öltöznek. Lecsúszott alakok, rosszarcú naplopók, mániákus guberálók és telepi Indiana Jonesok groteszk utcabálja ez. Vagy mégsem? Pár hónapja egy belvárosi lomtalanítás mellett elsétálva az egyik szemétkupac alján megpillantottam néhány ütött-kopott filmtekercset. Az analóg fotózás lelkes rajongója vagyok, így engem is ledöntött a lábamról a „lomiláz”, és néhány percen keresztül izgatottan túrtam és kutattam az ócskaságok között, hátha még több negatívra bukkanok. Hazaérve gyorsan lehívtam és beszkenneltem a talált negatívokat. Egészen érdekes, intim élmény volt a képeken keresztül belesni egy számomra ismeretlen család életébe. Nyaralás, ballagás, közös bográcsozás. A különböző élethelyzetek szereplői „szürke” átlagemberek, én mégis azt éreztem, hogy egy szeletnyi történelmet találtam az utcán, a kacatok között heverve. Ekkor azonnal eszembe jutott Tamási Miklós, a Fortepan alapítója, aki az általam elmesélt különleges élményt talán nap mint nap átéli. Ő és önkéntesekből álló csapata a talált, régi fényképek segítségével érthetőbbé, elképzelhetőbbé, szerethetőbbé teszik számunkra a zűrös huszadik századot. A Fortepan jelenség már kilenc éve szárnyal, a százezredik feltöltött képet egy nagy volumenű kiállítással ünnepelték meg a Nemzeti Galériában. Az introvertált gyűjtő Tamási Miklós helyett Török Andrással beszélgettem, aki Miklós jobbkeze, és a Fortepan gépezetének egyik legfontosabb fogaskereke.