Szöcskesteak, növényi hamburger, nyomtatott ételek, mamofánt és ember-disznó hibrid – ha valaki ezeket pár éve felsorolja egy társaságban, akkor rögtön egy egyesült államokbeli, felnőtteknek készített rajzfilmre asszociáltunk volna, pedig napjainkban ez a valóság, és nem fikció. Írásunkban a jövő ételei és gyógymódjai (többek között a génmódosítás) kerülnek terítékre, amelyek megannyi kérdést és feszültséget vonnak maguk után.

A mai világban a napi proteinszükséglet kielégítésére elsősorban a „klasszikus” húsfogyasztás nyújt megoldást, amelyre gyakorlatilag a Föld bolygó minden lakosának lehetősége van, igaz ezek leginkább az olcsó, minőségében rosszabb termékeket jelentik. Ugyanakkor abba bele sem gondolunk, hogy a modern állattenyésztés és húsfeldolgozás rengeteg negatívumot rejt magában: az üvegházhatás felerősödéséhez jelentős mértékben a metángáz járul hozzá, amelynek 20%-a a megművelhető területek 70%-án történő állattenyésztés során szabadul fel.

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2030-ra a jelenleginél kétszer több gabonát kell termelnünk ahhoz, hogy a húsfogyasztás következtében növekvő állatállományt táplálni lehessen

 

– olvasható a HVG egy tavaly szeptemberi írásában. Ennek a körmönfont helyzetnek a megoldását elsősorban a húsfogyasztási szokások megváltoztatásával lehet elérni. A latin-amerikai és ázsiai országokban a rovarok közel kétmilliárd ember étrendjében lelhetőek fel tápanyagként. Ez a fortély az olcsó tenyésztés, a magas protein- és az alacsony kalóriatartalom miatt remeknek ígérkezik, csak le kell küzdeni a rovarok iránt érzett undort és félelmet.

NYOMTASSUNK HÚST

Ámbátor, ha a nyugati világnak nem sikerül a tücsköt-szöcskét-bogarat lenyomni a torkán, akkor kivitelezhetőek más megoldások is. Hollandiában létezik egy kutatócsapat, az Egyesült Államokban pedig egy startup, amely alternatív utak mentén kívánja pótolni a világ számára a tápanyagot. A Los Angeles-i vállalkozás, a Beyond Meat alapítója, Ethan Brown szerint a természet nem túl hatékony: 15 gramm állati fehérjéhez 100 gramm növényi alapanyag „dukál”. Ezen az arányon szeretne cége változtatni azzal, hogy mesterséges húst állít elő növényi proteinből, egy speciális kémiai folyamattal, megkerülvén a „klasszikus és idejétmúlt”, jószágok által kiszolgált módszert. Ötlete nem maradt visszhang nélkül, a Microsoft és a Twitter is lát benne fantáziát. Mark Post, a Maastrichti Egyetem tudósa is hasonló innovatív ötlettel állt elő a közelmúltban, ő az őssejtekben látja a perspektívát. Véleménye szerint

1 dekagramm húsból 10 tonna izomszövetet lehet előállítani, amelyhez nincs is másra szükségünk, csak egy háromdimenziós nyomtatóra.

Mindketten azon ügyködnek, hogy megalkossák a világ első olyan mesterséges hamburgerét, amely megkülönböztethetetlen a már jól ismert társaitól (ehhez körülbelül 3–5 évre van szükségük).Szakértőnk arra a kérdésünkre, hogy valósnak látja-e a 3–5 éven belüli ételnyomtatást, kissé szkeptikusan azt felelte: „5 év múlva talán eljutunk oda, hogy a magyar lakosság nagy része életében legalább egyszer hall már 3D nyomtatásról, de nem valószínű, hogy eljutunk oda, hogy ekkorra már minden háztartásban lesz megfelelő nyomtató, illetve, hogy a Lajos Mari-féle receptkönyvek már nyomtatóra íródnak.” És hogy van-e realitása az ételnyomtatás tömeges elterjedésének, vagy az ételek „klónozása” megoldaná-e hosszú távon az élelmezés kérdését? „Ehhez pontosan tudni kellene, hogy mely növények rendelkeznek az egységnyi termőterületre vetített legmagasabb tápértékkel, megoldható-e a jelenleginél lényegesen nagyobb földterületek bevonása a termesztésbe, biztosítható-e az öntözővíz-ellátás, belátható időn belül kiépíthetők-e a feldolgozás feltételei, lépést tud-e tartani a technika a folyamatos népességnövekedéssel és hasonlók. Ugyanakkor az izomszövet mesterséges előállításáról már halottam, de hogy az őssejtkutatás pontosan hol tart, nem tudom” – fejti ki véleményét megkérdezett szakértőnk. Annak érdekében, hogy közelebbi képet kapjunk az őssejtkutatás jelenlegi helyzetéről, elárult egy általa ismert kísérletet, ahol egy egér hátában helyezték el a mesterségesen előállított izomdarabot, majd figyelték annak beépülését az eredeti szövetkörnyezetbe. „Ebből talán érzékelhető, hogy Dwayne Johnson bicepszének teljes pótlását ma még nem igazán lehet megoldani.”

A MINDENHATÓ NEVÉBEN

Nehéz úgy beszélni a jövő élelmiszereiről, hogy ne kerüljenek szóba a génmódosított (GMO) termékek. A TTIP (az Egyesült Államok és az Európai Unió között kötendő ún. Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség), illetve a CETA (a Kanada és szintúgy az Unió közötti, már megköttetett szabadkereskedelmi egyezmény) mögött felgyülemlő feszültség egyik kiváltó oka, hogy a polgárok úgy érzik, ezen szerződések nem az ő, hanem a nagyvállalatok érdekeit képviselik. Ugyanis a vámok, illetve a gazdasági kapcsolatok mélyítését hátráltató akadályok elgördítése növekedést és munkahelyteremtést idéz elő, mindazonáltal az elemzők szerint az általános deregulációval (szabályozottság mértékének a csökkentése), és a nemzeti kormányok mozgásterének korlátozásával is számolni kell. A legnagyobb veszély az agrárágazatot érinti, hiszen a tengerentúli génmódosított árucikkek szabadon szelhetnék át az óceánt. „Az amerikai szántóföldi termelésben is azért manipulálják a növények génszerkezetét, hogy gazdaságosabban lehessen őket előállítani: úgy becsülik, a génmódosított vetőmag hektáronként 100 dollárral több hasznot hoz, mint a GMO-mentes változat, ugyanakkor az egészségi kockázatok ma még felmérhetetlenek.” – írta meg a közelmúltban a Magyar Nemzet, amely sorokból könnyen érzékeltetni lehet a probléma gyökerét: olcsóbb, de károsabb. Ugyanakkor nem csak ezzel lehet magyarázni az említett termékek iránti ellenszenvet. Abban nincs nagy vita a felek között, hogy a GMO-eljárások során „létrehozott” állatok izomzatilag erősebbek, tehát egyidejűleg gazdaságosabbak is. Továbbá a tudomány révén sikerült például szarvak nélküli szarvasmarhákat is „előállítani”, amely jószágokat könnyebben lehet értékesíteni agancsos társaiknál. Ámbátor a génmódosítás két lépéssel a puszta fogyasztás előtt jár, ugyanis van már olyan kecske, amelynek véralvadásgátló szer, és olyan nyúl, amelynek örökletes angioödéma kezelésére alkalmas hatóanyag van a tejében.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin OKOS JÖVŐ című lapszámunkban!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!