Ha valaki a versenyképességről kezd el beszélni, akkor az oktatásnál fog kilyukadni – állítja dr. Bársony Farkas, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) elnöke, a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja, aki korábban a General Electric ügyvezetőjeként dolgozott. Véleménye szerint olyan nincs, hogy van elég beruházás Magyarországon, de már a magas hozzáadott értéket is keresik a befektetők. A fenntarthatóságról, a német–amerikai beruházási versenyről, a túlóratörvényről, valamint Donald Trumpról is beszélgettünk.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter még a nyáron jelentette be, hogy akciótervet készít a tárca a beruházások növelésének érdekében, amihez várják a kamara tagjainak az észrevételeit. Tett javaslatokat?
Az akcióterv a Magyarország versenyképességét javító program része. Az AmCham a saját javaslatcsomagjával járult hozzá ehhez. Mire ez az interjú megjelenik, addigra vélhetőleg a kormány el is fogadja az ötleteinket (az interjú 2018. november 27-én készült – a szerk.). Tavaly arra összpontosítottunk, hogy a befektetési környezetben gyors javulást érjünk el, idén pedig olyan hosszabb távú, strukturális kérdésekre fókuszáltunk, mint például az oktatás vagy az egészségügy területein is. 

Hogyan zajlott a javaslatcsomag kidolgozása?
A versenyképesség égisze alatt az AmChamen belül négy munkacsoportot lehet megkülönböztetni: külön foglalkozunk a digitalizációval, az innovációval, a versenyképes munkaerővel, valamint a befektetési környezettel. A minden évben elkészített, 15-20 pontból álló javaslatcsomagunk e négy pillérre épül. Amióta a kamara 3-4 évvel ezelőtt erre az új struktúrára szervezte át magát, azóta még szorosabb a munkakapcsolat a kormányzattal. Szijjártó miniszter csak megerősített minket abban, hogy továbbra is várja a javaslatainkat.

A digitalizációs és innovációs munkacsoport között jelentős a különbség?
Minden összefügg mindennel, ahogyan ez a két terület is egymással. A tárcavezető is szokta hangsúlyozni, hogy már nem a munkanélküliséggel, hanem a szakképzett munkaerő hiányával küszködünk. Hiába befektetőbarát egy környezet, ha nincs megfelelő emberi erőforrás, nincs hozzáadott érték, akkor az adott beruházó nem fog, nem tud odamenni. A legnagyobb kihívás ennek a biztosítása: minden tartalékot fel kell térképeznünk annak érdekében, hogy bármilyen minőségű munkaerőt elő tudjunk állítani.

A munkacsoportok közötti átfedések ellenére mégiscsak vannak nagyon aktuális, kiemelt területek, így alakult meg a digitalizációs munkacsoport.  Így tehát mind a négy területnek önállóan is van létjogosultsága. Kihívás volt úgy kialakítani őket, hogy külön-külön és közösen is hatékonyak tudjanak lenni. Amikor a javaslatcsomag készül, akkor a négy munkacsoport-vezető szorosan együttműködik. Azt is tudni kell, hogy a javaslatainkat és AmCham-vállalásainkat is a miniszterelnökhöz nyújtjuk be, aki megbíz egy szakminisztert azzal, hogy dolgozzunk közösen a javaslatokon.

Létezik beruházási verseny a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és az AmCham között?
Szeretném, ha lenne! (Nevet) A szigorú ültetési rend szerint a Nemzeti Versenyképességi Tanácsban a bal kezemre a német kamara elnöke van (Dale A. Martin, a Siemens elnök-vezérigazgatója – a szerk.), aki egyébként korábban versenytársam volt, hiszen én mint a General Electric (GE) ügyvezető igazgatója kerültem be a tanácsba, éppen ezért nekünk óvatosan kellett kezelnünk az egymással való kommunikációt is. Ugyanakkor az mindenképpen előny, ha a két kamara mindent megtesz azért, hogy minél több befektetés jöjjön az országba, ez közös cél, az ország érdeke.

Hozzáteszem, az normális, hogy Európában és Magyarországon a német befektetések az első helyen állnak az érték szempontjából. Valamit rosszul csinálnának a nemzetgazdasági döntéshozók, ha nem egy helyi, értsd európai nagyhatalom lenne az első számú partnerünk. De arra büszkék vagyunk, hogy a második helyen rögtön az Egyesült Államok jön. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a német oldalról elsősorban az autóipar a jelentős, ami nálunk sokáig csak az összeszerelést jelentette. Erről tudjuk, hogy nem a legnagyobb hozzáadott értéket képviselő munkaerőt igénylő ágazat volt. Továbbá ez az állapot kiszolgáltatottságot is eredményezett, hiszen ha valami negatívan érintette ezt az ágazatot, akkor az az ország exportteljesítményén is meglátszott. Meg kell vizsgálni, hogy azokat az iparágakat erősítsük-e, amelyeknek már hangsúlyos a jelenléte az országban, vagy más alternatívákban gondolkozzunk. Az AmCham ebben tud segíteni. 

A beruházások mennyiségét illetően hogyan áll az ország?
Természetesen sosem mondhatjuk, hogy elég. (Nevet)

Az elmúlt időszakban körülbelül száz társaság választotta Magyarországot valamely befektetésének helyszínéül. 
Ez figyelemre méltó szám, szándékaink szerint azonban ez a szám tovább emelkedni fog. Ugyanakkor vannak kihívások: egyes régiók – leginkább a déli, a keleti és a délkeleti – le vannak maradva a többihez képest, emiatt viszont adott esetben több potenciál is van bennük. Jó lenne, ha összeszednék magukat a helyi önkormányzatok, és olyan gazdaságpolitikát folytatnának, amely vonzza a befektetőket – ez országos érdek. A közelmúltban nyélbe ütött BMW-beruházás egy jó példa.

Meg is dobta az ingatlanárakat.
Mellékesen, igen. A város teljesítménye követendő. Nem irigykedni kell, hanem utánajárni annak, hogyan jutott el oda, ahol most van. Meg kell nézni, miképpen tudta a város egyáltalán felajánlani azt, hogy befogadjon egy ilyen léptékű beruházást. Látok délen olyan településeket, amelyekben szintén nagy potenciál van, lehetne, de nem vagyok benne biztos, hogy fel van készülve egy ekkora befektetésre. Remélem, rosszul ítélem meg.

A potenciális befektetések területén hogyan állunk? Vannak ilyenek a láthatáron?
Igen, ennyit elmondhatok.

Hozzáadott értéket igénylő ágazatok képviselői is látnak fantáziát az országban?
Igen, abszolút! A közelmúltban is volt egy ilyen beruházás, ráadásul az autóiparban, összhangban azzal a kihívással, amelyet említettünk az ágazat kapcsán.

A Jaguar innovációs központjára gondol?
Igen. Ez azt jelenti, hogy vannak, akik látják a magas hozzáadott érték előállítási képességét az országban. Ha bejön egy cég, akkor az segíti a többit. Annak idején, 1990-ben a GE volt az első ilyen társaság, amely akkor a világ egyik legértékesebbje volt. Nyilvánvalóan akkor nagyon sokan megvizsgálták a többi akkor potenciális befektetők közül, hogy miért döntött a magyarországi befektetés mellett egy ilyen jelentős vállalat.

Mi miatt érdemes még Magyarországon beruházni?
Amikor az Egyesült Államokban járok, hogy találkozzak azzal a szakmai körrel, amelyik próbálja az országot eladni, akkor vigyáznom kell, hogy mit mondok. Ha nem jó oldalról fogunk meg egy témát, akkor nemzeti érdekeket sérthetünk, ezt tiszteletben kell tartani. Egy olyan befektetőnek, aki a hatékonyságon és a profiton túl azt is nézi, hogy milyen nemzetállami érdekek játszanak közre, azt szoktam mondani, hogy itt hazánkban is ki lehet fejleszteni – költséghatékonyan – minőségi termékeket egy amerikai cég által, amelyek mentén az Egyesült Államokban is lehet munkahelyet teremteni, tehát az amerikai érdekek sem sérülnek. Miért? Mert Magyarországon kifejlesztett, gyártott termékek például amerikai értékesítése mentén amerikai munkahelyek is létrejönnek. A globalizáció előnyeit azért érdemes kihasználni.

Magyarországon kifejezetten kedvező az adókörnyezet a multinacionális vállalatok számára. Nem üthet ez vissza? 
Az alacsony adókulcs alapvetően jó, a gond inkább azzal van, ha ezzel visszaélnek, mondjuk úgy, hogy egy adott társaság nem végez valós tevékenységet. Szerintem egyébként az adó nagyon fontos, viszont a beruházási döntéseknek ez csak az egyik eleme. Ma attól különösen ódzkodni kell, hogy valaki csak ebből a szempontból hozzon meg egy döntést. Ugyanakkor a kialakult adóversenyről az ahány állam, annyi adójogszabály világában eltérőek a vélemények a szakmai körökben is. Én az egészséges versenyben hiszek, ameddig engedik a szabályzók.