Mikor számít befektetésnek egy autó megvásárlása? Hiszen bár kopik, tönkremegy, elöregszik, mégis vannak olyan modellek, amelyek napról napra többet érnek, még akkor is, ha egyszer már lemondtak róluk.

Első hallásra az autó mint befektetési alap nem tűnik túl okos ötletnek. Az ember rögtön arra gondol, hogyan is létezhetne olyan szituáció, hogy egy autó bármikor többet ér, mint amikor legurult a szalagról. Mindenki ismeri a gépjárművek brutális értékcsökkenését, ahogy kitolják a szalonból, máris zuhan az ára a megtett kilométerekkel fordított arányban. Minél többet jár az autó, minél jobban amortizálódik, annál kevesebbért tudunk később túladni rajta.
Vannak azonban olyan esetek, amikor egy modell már az első megvásárlás utáni napon tetemes összeggel többet ér, mint amennyiért az első tulajdonos hozzájutott. Ezek a limitált szériában gyártott darabok, amelyek az esetek nagy többségében jóval többet tudnak, mint szériában gyártott testvéreik. És általában nagyon nehéz őket megszerezni, még akkor is, ha a pénz nem akadály.

Limitált széria mint befektetés

A jelenség főleg a prémium gyártóknál figyelhető meg, amelyek bizonyos időközönként mondhatni célzottan hoznak ki ilyen modelleket. Csak hogy a nem túl távoli múltból idézzünk példákat: 2018-ban ilyen modellek voltak a Ford GT, a Nissan GT-R50, de nem voltak elmaradva az európai gyártók sem, a wokingi McLaren több limitált szériás modellel is előállt még a 2018-as év vége előtt. Három különleges 570S modellel jelentkeztek, amelyek donormodelljeiktől csak színeikben és megjelenésükben különböznek, mégis jóval magasabb áron és csak korlátozott darabszámban vásárolhatóak meg. Míg a McLarennél elég, ha a vásárló kőgazdag és elég gyors, addig a Ferrarinál például akadt olyan modell, amelynél nem volt elég, hogy korlátozott számban gyártották, nem is vehette meg akárki. Ilyen például a LaFerrari. Az olaszok kevesebb mint 500 darabot gyártottak belőle, és ahhoz, hogy valaki egyik darab büszke tulajdonosává válhasson, már minimum három, egyenesen a gyártótól megvásárolt Ferrari-modellel kellett rendelkeznie. A Ferrarinál egyébként, mondhatni, már bevett szokás, hogy nem vehet tőlük autót akárki, így nem csoda, hogy a Ferrari-tulajdonosok tetemes százaléka valójában már csak használtan jutott hozzá a járműhöz.

Az ilyen esetekben merül fel tehát, hogy az autó hiába kerül használatba, sokkal magasabb összegért adható el, mint amennyiért a piacra került. Itt már nem az autó saját értékéről van szó, hanem arról, hogy az ember egészen egyszerűen él-hal azokért a dolgokért, amelyeket nem kaphat meg csettintésre. Így már csak az ad némi izgalmat, ha olyan dolgokat birtokolnak, amelyeket mások valamiért nem vehetnek meg. Amikor pedig már az elkölthető pénz mennyiségének nincsenek határai, a rafinált kereskedők és eladók sem ismerik a határokat, és az egekig emelik a vételárat.

Ünnepi ajánlatok

Sokszor előfordul, hogy a limitált kiadások az adott modell évfordulójára készülnek el, ez egy szolidabb esete a fent leírt jelenségnek. Példának lehet felhozni a Mazda MX-5 egyes évfordulós, úgynevezett Anniversary-kiadásait. Bár az autók már nem érnek annyit, mint új korukban, mégis pusztán a tény miatt, hogy különleges és limitált szériás darabok, magasabb áron kelnek el a használtpiacon, mint testvér kiadásaik. Így szigorúan véve nem számítanak befektetésnek, de kellő szerencsével és egy alapos restaurálás után akár némi profitot is tudnak termelni. Persze ehhez sok mindennek egybe kell vágnia: jó áron kell hozzájutni az autóhoz, majd utána jó kapcsolatokkal kell a lehető legkedvezőbb áron helyrepofozni. Akkor jó esetben a vételárnak és a felújítási költségnek az összegénél magasabb áron lehet továbbadni a gépet. E nélkül a két fontos körülmény nélkül viszont biztos, hogy ugyanolyan deficittel zárul a projekt, mintha egy mezei használt autóról lenne szó.

Oldtimermánia

Akad még egy esete annak, amikor egy autó drágább, mint amikor új volt. Ez pedig a rettentően régi autó. Nem a 20 éves A Corsáról van szó, ó, nem. Az igazi aggastyánokról, amelyek már korukból adódóan nem elérhetőek, hiszen többségük réges-rég egy roncstelepen van félig elásva, vagy már bezúzták egy újabb modell alapanyagának. Ezek a klasszikus autók. Biztosan mindenki hallott már a különböző autóaukciókról, amelyeken csillagászati összegekért kelnek el harminc, negyven, de akár ötven évnél is idősebb darabok. Az aukciósházakon keresztül értékesített klasszikus autók sok esetben az utolsó csavarig restaurált, és teljesen újkori állapotba visszaalakított járművek.

Minden darabnak más és más a története, valamint létjogosultságának oka. A leggyakoribb eset arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mitől drága egy ősöreg autó, az, hogy milyen előélete van. Nagy százalékban teszik ki egykori versenyautók a kínálatot. Le Mans és más hajmeresztő versenyek győztes járgányai, amelyek tökéletesen működő állapotban vannak, bár nagy valószínűséggel soha az életben nem fognak többé közúton, a saját kerekükön gurulni.