Lajos Tamás a saját alapítású Film Positive filmgyártó cég producere, aki olyan filmeket jegyez, mint A berni követ, a Félvilág, az Örök tél vagy a márciusban a mozikba kerülő Apró mesék. A Nemzeti Kulturális Alapban is vezető pozíciót betöltő filmes szakemberrel a történelmi filmek megújulásáról, a magyar film brandingjéről és nézettségéről, a karrierjéről, a filmjeiről és a vezető pozícióiról beszélgettünk. És persze megkérdeztük tőle, hogy elvállalná-e a Magyar Nemzeti Filmalap vezetését.

Mit szólt a szomorú hír hallatán, mi volt az első gondolata?
Nagyon váratlanul ért a hír, mint nyilván mindenkit. Emberileg és szakmailag is sajnálom. Andy Vajna olyan központi szereplője volt ennek az iparágnak nemcsak Magyarországon, de világszerte, hogy a távozása mindenkit megrázott, és komoly hiányt hagyott maga után.

A sajtóból értesült róla?
Nem, fölhívtak.

Milyen filmeket néz szívesen, van-e kedvenc műfaja?
Minden filmet szívesen megnézek, ami jó, ami leköt, ami elvarázsol, ami izgalmasan, érdekesen és szerethetően mesél el egy történetet. Filmesként mindenevő vagyok, minden érdekel.

Főleg a magyar filmek?
Magyar filmből mindent igyekszem megnézni. Ez hozzátartozik a munkámhoz, hogy minél inkább képben legyek azzal, hogy a kollegák mit készítenek, és a magyar alkotók hol tartanak. Emellett próbálok lépést tartani a nemzetközi filmterméssel is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez mindig sikerül, és mindent meg tudok nézni, amit szeretnék.

Producerként van elvárása önmagával szemben, hogy hány filmet kell megnéznie egy héten?
Konkrétan nincs, de minél többet kellene, hogy minél tájékozottabb legyek. Ahogy megjelennek a filmek, úgy próbálom megnézni őket, és időről időre próbálom pótolni a lemaradásokat.

A történelmi filmekkel hogy áll?
Nagyon szeretem őket. Mondhatom, hogy a történelmi film a szívem csücske. Rengeteg történelmifilm–tervünk van, és számos, szerintem sikeres történelmi filmen vagyunk már most is túl.

Tavaly nyáron 14 történelmifilm-terv támogatását kezdte meg a Filmalap, és egy törvénytervezet is készült arra vonatkozóan, hogy rövidesen elindulhat egy új alap, a Filmkollégium.
A törvény megszületett, a médiatörvény módosításával kétharmados többséggel a törvényt el is fogadták. A kollégium az NMHH keretein belül kezelné a Mecenatúra pénzalapot. Elsősorban, és nem titkoltan televíziós filmek és sorozatok, történelmi tematikájú, illetőleg magyar nemzeti tematikájú történelmi filmeka gyártását célozza. Tehát úgy tévéfilmes alkotásokét, mint sorozatokét. Jelen pillanatban ennek a törvénynek, illetőleg a törvénymódosításnak a végrehajtási rendeletére várunk, hogy a kollégium tényleg felálljon, és elkezdjen működni.

Felröppentek olyan hírek, amelyek szerint ezt a kollégiumot is ön vezetné. Megkeresték ezzel?
Nem kerestek meg.

Hallotta a saját nevét a Magyar Nemzeti Filmalappal összefüggésben?
A Filmalap vezérigazgatója Havas Ágnes, és ez minden, ami ezzel kapcsolatban elmondható.

Ha a Kollégium elindul, kiváltaná az MTVA Mecenatúra programot?
A törvény szerint a Filmkollégium kezeli a Mecenatúra programot, amely önálló pénzalapként működik. Nagyon várjuk, hogy ez elinduljon, és végre elkezdhessünk dolgozni.

Nemcsak a kérdéses hírek kapcsán hoztam szóba a történelmi filmeket, hanem mert az utóbbi években ön egyre több történelmi filmet jegyez. Mi lehet a jó recept egy izgalmas történelmi film elkészítésére?
Szerintem a jó recept az, hogy tehetséges alkotókat kell összeverbuválni, és megpróbálni olyan témákat felvetni és kiválogatni, amelyekből izgalmas film készülhet. A hogyanra szerintem nincs recept. Azt tudom elmondani, hogy mi hogyan gondolkodunk erről: általában a kis ember szemszögéből mutatjuk be és vizsgáljuk a különböző történelmi eseményeinket. Olyan, lehetőleg megtörtént eseteket szeretünk feldolgozni, amelyek izgalmasak lehetnek filmként is, és az adott korról is érvényesen tudnak mesélni.

Személyesen melyik korszakkal foglalkozik szívesen?
Nagyon érdekel a XX. század, illetve a kommunista diktatúra története, leginkább Magyarország vonatkozásában. Szerencsére azok az alkotótársak is így gondolkodnak erről, akikkel nagyjából egész évben ezen dolgozom.

Négy olyan film készült az utóbbi években az ön gondozásában, amelyet Száz Attila rendezővel, Köbli Norbert forgatókönyvíróval és a nemrégiben Kovács László- és Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjjal kitüntetett Nagy András operatőrrel készített. Mondhatjuk, hogy kialakult egy állandó alkotócsapat a történelmi témájú filmjeik megvalósítására?
Úgy érzem, igen. Remélem, hogy ez egy hosszú távú együttműködés lesz, és remélem, hogy ezt ők is így gondolják. Én mindegyik említett alkotót a magyar filmszakma kiválóságának érzem. Nagyon szeretek velük dolgozni, és komoly megtiszteltetésnek érzem, hogy ők is velem képzelik a jövőt.

Március 14-én kerül a mozikba a legújabb közös filmjük, az Apró mesék, amely immáron a Filmalap támogatásával készült el, kilépve a korábbi három filmjükre jellemző, kicsit szűkebb tévés keretek közül, hiszen azok a Magyar Média Mecenatúra  támogatását kapták meg. Mit lehet tudni az Apró mesékről, és mit ígér a filmalapos háttér?
Messzebbről kezdeném. Azok a televíziós, televíziókban sugárzott, illetve a Mecenatúra keretében finanszírozott filmjeink, amelyek az Apró mesék előtt születtek, egytől egyik játékfilmes igényességgel készültek. És ezt nem csak én gondolom így. A Félvilág kapcsán – miután lement a televízióban, és a különböző internetes oldalakról is letölthetővé vált – megkeresett egy forgalmazó, hogy szeretné moziban vetíteni a filmet. Ez teljességgel szokatlan. Így több ezer ember megnézhette a művészmozi-hálózaton keresztül. Egyetlen nálam készült filmnél sem teszünk különbséget aközött, hogy moziban vagy televízióban kerül bemutatásra.
Az Apró mesék 1945 végén játszódik, és egy szélhámosról szól, aki különböző apróhirdetésekre jelentkezik, amelyekben családtagok a hozzátartozóikat keresik. Olyan embernek adja ki magát, aki tud a keresettekről. Az e körül kialakuló bonyodalmakról szól a film. Nagyon izgalmas, romantikus thrillernek nézünk elébe.

A korszak árulkodó, a második világháborúval vagy éppen a holokauszttal sokat foglalkozott már a magyar filmművészet. Szász Attilával közös előző filmjük, az Örök tél ugyanakkor egy másik aspektusból, a Szovjetunióba elhurcolt magyarokról és a kényszermunkatáborok világáról mesélt. Mintha hiány lenne az ilyen témájú filmekből itthon.
Ezt én is így gondolom, és őszintén remélem, hogy a Filmkollégium komoly lendületet ad a magyar történelmi filmek gyártásának. Nemcsak a XX. század történetének a feldolgozását tekintve, hiszen a magyar történelem filmes feldolgozásában nagyon komoly hiányokkal szembesülünk. A múlt század 60-as, 70-es éveiben tömegével gyártották az ilyen típusú tv-filmeket és mozifilmeket, ám ez a hagyomány megszakadt. A mi terveink a középkortól, a Szent Korona történetétől kezdve a rendszerváltásig ölelik fel a magyar történelmet. Meglátjuk, hogy melyiket tudjuk eljuttatni abba az állapotba, hogy forgatható is legyen.

Az előző rendszerben elég sok regényadaptáció is készült, ez most szintén hiánycikk.
Bennem komoly hiányérzet van az ügyben, hogy egyetlenegy Wass Albert-regényből sem készült film, egyedül A funtineli boszorkányt vitték filmre, és sajnos ez sem sikerült valami jól. A filmgyártáshoz sok minden szükséges, de két dolog nélkülözhetetlen. Egyrészt kell egy jó szüzsé, egy jó forgatókönyv, egy jó történet. Másrészt kell hozzá pénz. Ha ebből a kettőből bármelyik hiányzik, akkor nincs jó film. A funtineli egy fantasztikus regény, tehát a jó történet adott volt. De nem volt pénz mellette. És ez ott van a vásznon, ott van a képernyőn. Én, ha nem látom azt, hogy az elmesélendő történetnek megvan a méltó mértékű finanszírozása, akkor inkább nem csinálom meg a filmet. Nyilván mi is kötünk sok kompromisszumot, de ennek azért van egy nagyon szigorú határa.

Érdekes, hogy éppen Wass Albertet említi, aki rendkívül megosztó írónak számít a mai közízlésben. Hónapok óta tart egy komoly kulturális harc a közéletben, amelyben újságírók mellett politikusok is részt vesznek. Foglalkozik ezzel?

Én filmkészítéssel foglalkozom. Egy filmesnek – már amennyire egyáltalán politizálnia kell –azt a filmjein keresztül kell megtennie.

Ha úgy érezném, hogy részt kell vennem a közéletben, akkor elmennék politikusnak. De én filmeket szeretnék csinálni. Nekem az a dolgom, hogy minél jobb filmeket próbáljak meg létrehozni, és ezt segítsem. A politikusoknak az a dolguk, hogy politizáljanak, és adott esetben kultúraharcot folytassanak.