Home»Kult»„Hálás vagyok ezért a lehetőségért, de meg is fizettem az árát” – Interjú Dobó Kata rendezővel

„Hálás vagyok ezért a lehetőségért, de meg is fizettem az árát” – Interjú Dobó Kata rendezővel

1
Shares
Pinterest Google+

„Volt egyfajta kisugárzásom, amit aztán 15 évig utáltam magamban, amiért még mindig ezt látják bennem” – mondta el Dobó Kata, aki úgy véli, sokak szerint nem járta végig azt az utat, amelyet elvártak volna tőle, ami aztán egy kereszt lett az életében. Most azonban úgy érzi, megerősödött, és megtalálta a saját útját. Első filmje február 14-én debütál, a Kölcsönlakás kapcsán beszélgettünk vele a film elkészültéről és új „szerepéről”, jövőbeni terveiről és arról, milyen előnyei vannak az elhúzódó énkeresésnek.

Hogy érezted magad a Kölcsönlakás sajtóvetítésén?
Elsősorban a reakciókra voltam kíváncsi, hiszen tucatszor láttam már a filmet. Persze a tegnapi közönség csak részben volt a mi közönségünk, de ettől még számít, hogy mit gondolnak. A visszajelzésekből azt éreztem, hogy sokaknak tetszett a film, de tudom, hogy vannak köztük fanyalgók is.

Nem vagy valami optimista.
Nem, realista vagyok. Huszonvalahány éve benne vagyok a filmes szakmában, ahol már pályakezdéskor könnyen beskatulyázzák az embert. Emiatt vannak, akik még mindig az első filmem, A miniszter félrelépben játszott szerepemmel azonosítanak, így számukra az is elképzelhetetlen, hogy most rendezek. Ezek a dolgok lassan változnak, de ezzel nem foglalkozom, inkább teszem a dolgomat.

Az én benyomásom, hogy a Kölcsönlakás egy tökéletesen összerakott, szórakoztató vígjáték lett, amely a műfaj hagyományainak mentén készült el.
A tudásunk legjavát tettük bele ebbe a munkába, és mindenkitől ez a visszajelzés, beleértve a színészeket is, akik csak most látták a kész filmet, hogy nagyon szerethető lett. És ez jó, mert ez volt a cél.

A mai napig játszod Linda szerepét a színpadi darabban, amely a Játékszínben van műsoron. Mi volt az a pont, amikor megláttad a film lehetőségét az előadásban?
Ez nem egy pillanat, inkább egy nagyon hosszú folyamat volt. Egy adott ponton kellett egy rendező, én pedig azt mondtam, hogy szerintem meg tudom csinálni.

Hogyan élted meg a forgatást, milyen volt életedben először a kamera másik oldalán állni, és rendezni?
Amióta első alkalommal betettem a lábam egy szettbe, azóta engem ez teljesen magával ragadott. Nagyon szeretem a filmeseket, majdnem mindenkit ismertem már korábbról. Nekem ők a második családom. Komfortosan és otthonosan éreztem magamat, és biztonságban. Ez nagyon fontos, biztonságban. Tegnap többen kérdezték tőlem, hogy mint rendező kellett-e ordibálnom. De ebben a szakmában felnőtt, felelős emberek dolgoznak, akik tökéletesen tudják a dolgukat, említhetem akár Valcz Gábort, aki a díszlettervező volt, vagy az első asszisztens Szabó Zsoltot. Az én feladatom az, hogy összefogjam a stábot, hogy abba az irányba haladjon a munka, ahogy elképzeltem a filmet. Nagyon nagy volt az összhang köztünk Budával (Gulyás Buda technikai rendező – a szerk.) és a Lacikával (Seregi László operatőr – a szerk.) egy triumvirátusként mentünk végig az egész munkán, kezdve a helyszín megtalálásával, ami nagyon nehéz feladat volt.

Tehát nem stúdióban forgott a film?
De, és a forgatás is itt indult, ahol felvettük az összes belső jelenetet. Próbáltunk kronológiában haladni, mert az a színészeknek is nagy segítség, ha nem ugrálunk az időben. A film végét, amikor már nagyon sok színész van egy térben, el is próbáltuk előre, mert nem akartunk a forgatás idejéből elvenni azzal, hogy ott van nyolc ember, plusz két kameracsapat, és hogy helyezzük el őket a térben. A stúdióban a hely is több, és szerettünk volna olyan különleges élményt nyújtani a nézőnek, mint például ahogy a falakon átmegyünk, ami szerintem komoly vizuális erőssége a filmnek. A külső helyszínek mellett pedig így is nagyon hiteles maradt az ábrázolás. Ehhez meg kellett találni a ház külső vázát, a könyvkiadó helyiségével valahol a közelben, és egy bárt. Végül nagyon szép épületet találtunk, és minden adott volt. Akadtak nehézségek is, hiszen nyár közepén a Liszt Ferenc téren forgatni nem volt valami egyszerű. Több külső jelenetet is utószinkronizálnunk kellett, illetve az egyik külső forgatás alkalmával a Red Bull Air Race okozott kihívást a stábnak.

Mi volt a legnagyobb nehézség a forgatás alatt?
Budának volt egy motorbalesete, és az utolsó pár forgatási napon nem is tudott részt venni a stúdióban zajló felvételeken, ráadásul technikailag ezek voltak a legnehezebbek jelenetek. Akkor fel kellett nőnöm a feladathoz, de ketten Lacival megcsináltuk a hátralévő részeket.

A festékes jelenetet sokat próbáltátok? Ezeknek a „koszos” részeknek nagy hátrányuk, hogy általában elsőre fel kell tudni venni őket.
Nagyon sokat gyakoroltuk. Szegény Máté (Haumann Máté, aki Balázst játssza – a szerk.) nehéz helyzetben volt, mert úgy kellett kiöntenie a festéket, hogy beterítse Simont (Szabó Simont, aki Máriót játssza – a szerk.), de közben a mögötte lévő falat meg ne, mert nehéz lett volna letisztítani, és még forgatnunk kellett azon a helyszínen. Kimentünk gyakorolni a szabadba, és vagy 15-20-szor elpróbáltuk, hogy hogyan kéne. Az utómunkálatok során, zenével, hangeffektekkel kiegészülve nyerte el a végső formáját ez a rész, aminek köszönhetően nagyon is működött a jelenet. Úgyhogy szerintem jó dolog lett belőle.

Élvezted a 32 napos forgatást?
Nagyon szerettem az egész folyamatot a forgatókönyv fejlesztésétől kezdve az előkészületeken át a vágásig, az utómunka utolsó pillanatáig. A forgatáson éreztem magam igazán elememben. Óriási öröm volt ez a munka!

A casting mennyire múlt rajtad? Nagyon jól ismered ezt a darabot, megvoltak már a fejedben előre a lehetséges színészek?
Igen, én állítottam össze a castinglistát. Nagyon sok olyan színészt hívtam be, akiket nem szoktak castingra hívni, például Fehér Tibit, aki a meghallgatás után mondta, hogy annyira örült neki, hogy behívtuk. Balla Eszter is régen forgatott már.

Milyen volt számodra a színészvezetés?
Ezt élveztem talán a legjobban.

Könnyű feladat volt?
Az egy nagy előny, hogy sokukat ismertem munkából, akár barátságból. Szerintem nekem ebben előnyöm is volt más rendezőkkel szemben, akik idézőjelesen csak rendezők, és nem élték át a másik oldalt. Ez már a castingon is nyilvánvaló volt. Nagyon sok válogatáson voltam életemben, de ezt sosem lehet megszokni. Az ember azért megy el ezekre, mert szeretné megkapni a szerepet. Odaviszi az összes érzékenységét, a lelkét kiteszi, de a bizonytalanság vagy nemritkán a hozzáállás miatt szerintem egyetlen castingon sem lehet száz százalékon teljesíteni, szemben azzal a nyugalommal, amikor már a tied a szerep.

A darabban Linda szerepét alakítod. Milyen volt Martinovics Dorinával megvalósítani azt a szerepet, amelyet te olyan alaposan ismersz?
Dorina egy nagyon különleges lány. Én nagyon szerettem volna őt erre a szerepre. Annak idején Andyék 400 lányt néztek meg A miniszter félrelép szerepére, én már az utolsó körbe kerültem be, tulajdonképpen utolsóként. A szerepet azért én kaptam meg, mert volt egyfajta kisugárzásom, amit aztán 15 évig utáltam magamban, amiért még mindig ezt látják bennem. De akkor és ott hozzásegített az induláshoz. Jó színésznőt, akiben megvan az a kisugárzás, ami a szerephez elengedhetetlen, nagyon nehéz találni. Nagyon sok jó és szép színésznő van, aki ezt el is tudta volna játszani, de nekem egy érzéki nő kellett. Rövid volt a listám, és Dorina tökéletes választás volt szerintem. Közben pedig annyiféle helyről jöttek a szereplőim, Szonja (Oroszlán Szonja, aki Szakács Petrát játssza – a szerk.) például a romantikus vígjátékok koronázatlan királynője, amit most is bizonyított.

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin CINEMA MAGICA című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„Abban a székben szeretnék ülni, amiben ülök” – Interjú Lajos Tamás producerrel

Következő cikk

Márkák a vásznon