A Mindtech nem a szokványos startupéletutat követi: kockázati tőke helyett piaci megbízásokból tartják fenn a társadalmi igényt kielégítő és üzleti potenciállal is bíró saját projektjeiket, amelyekből hamarosan az amerikai piacra szánt termék is lehet. Králik Tamás alapítóval a cég által bejárt pályáról, a saját fejlesztéseikről és bérmunkákról is beszélgettünk.

A Mindtech saját termékei elsősorban az egészségügyre, azon belül is az agyhullámok érzékelésére és feldolgozására alapoznak. Hogyan találtak rá erre a fejlesztési területre?
Infobionikus mérnöknek tanultam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, és ennek keretében láttam, hogy az e-egészségügy technológiában remek lehetőségek rejlenek, amelyekből még senki nem készített terméket. Innen jött három éve az ötlet, hogy pislogásvezérelt mobilalkalmazást készítsünk a bezártságszindrómás pácienseknek. Ennek először saját fejlesztésben álltunk neki. Beneveztünk a Falling Walls Lab nevű versenyre, ahol nyerni tudtunk ezzel a megoldással, és kijutottunk a berlini döntőre is. Ezután már az egyetemmel is együttműködtünk, szakmai gyakorlatként, laboratóriumi és diplomatémaként is tovább tudtam vinni a fejlesztést. Néhány barátom szintén diplomatémát keresett, és megkérdezték az egyetemet, hogy dolgozhatnának-e hasonló projekteken. Így az első pislogásvezérelt alkalmazás mellé még kettőt le tudtunk fejleszteni. Végül az derült ki, hogy a kevés érintett páciens miatt ez a terület nem túl jövedelmező, viszont a fejlesztőcsapat költségei növekedtek.

Hogyan tudták így fenntartani a céget?
Az első app fejlesztése után egy évvel gondoltunk arra, hogy a meglévő tudást értékesítsük a piacon, megbízásos fejlesztésekből tartsuk fenn a céget. Ez a vonal viszonylag nehezen indult be, de idővel szépen elkezdett növekedni, mert Magyarországon kevés jó appfejlesztő csapat volt. Elég sok cégnek dolgoztunk, nagyobb vállalatoknak és rengeteg más startupnak is segítettünk. Utóbbiak közül a gyűjtögetős alkalmazásoktól a fesztiválalkalmazásokon át a belső irányítási rendszerekig nagyon sok mindent fejlesztettünk. A startupok azért is szeretnek velünk dolgozni, mert nemcsak lefejlesztjük, amit igényelnek, de a saját üzleti tapasztalatunkkal tanácsot is tudunk adni, hogy várhatóan mi fog működni, és mi nem, és hogy miért nem. Nekünk is az az érdekünk, hogy sikeresek legyenek, így ez visszafelé is működik: a partnercégeink modelljéből láthatjuk, hogy melyik sikeres megoldás, és melyik nem, ezt a tudást pedig a saját rendszerünk építésénél is figyelembe tudjuk venni. Dolgozunk nagyvállalatoknak is, és az a kapcsolatrendszer is jól jön a saját fejlesztéseinknél.

 

Vagyis a saját fejlesztésekkel sem álltak le?
Az e-healthcare vonalat sosem dobtuk el teljesen. A kulcskompetenciánk az agyhullámok monitorozása. Az általunk használt fejpánt valójában egy EEG-készülék, amely rögzíteni tudja az agysejtek közötti kommunikációkor keletkező elektronikus jeleket, amelyeket feldolgozva átküld a telefonra, ahol kiértékelhetők. Elindítottunk egy új fejlesztést, amely figyelemzavaros páciensek monitorozását teszi lehetővé. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az orvos felteszi a páciens fejére a fejpántot, és egy tabletet tart a kezében, miközben a beteg a különböző fejlesztőfeladatokat végzi, például kirak egy puzzle-t, vagy megnéz egy videót. A mi megoldásunk ereje az univerzalitásában rejlik, vagyis a feladatok nagyon széles köre közben tudjuk mérni a figyelmi szintet, és három-öt elvégzett gyakorlat alapján meg tudjuk mondani, hogy melyik a leghasznosabb az adott páciensnek, és az orvos ezekre tud fókuszálni, és időben is tudja követni a figyelem fejlődését. Ezen is egy hallgatótársunk kezdett dolgozni, és utána lehetőségünk nyílt a fejlesztést a Notre Dame Egyetemmel validálni az amerikai piacra. Egy projektkoordinációs gyakornok egy éven keresztül a helyszínen felügyelte a folyamatot, miközben együttműködött az itthoni fejlesztőkkel. Ebből valamivel lassabban, mint szerettük volna, de hamarosan termék is lesz. Már csak az árazást kell újragondolnunk. Az átlag mobilalkalmazásokhoz képest az e-health-megoldások fejlesztése sokkal összetettebb és időigényesebb folyamat.

A fejlesztés vagy a validáció miatt?
Is-is. Az olyan fejlesztések esetében, amelyeket senki sem csinált még korábban, viszonylag kevés a kapaszkodó azt illetően, hogy valós körülmények között hogyan is fognak működni. Ezek bonyolult kutatás-fejlesztési projektek. Közben a cégünk is egyre nőtt, kettévált a megbízásos fejlesztési csapat és az e-healthcare egység. A megbízásos vonal el tudja tartani a saját innovatív fejlesztéseinket, és még bővülni is tudtunk. Az előző évhez képest 2018-ban 1000 százalékos növekedést értünk el, az idei évre pedig a tavalyi árbevétel megduplázását tervezzük. Év végére a csapatlétszám is 18 főre bővült a korábbi 4-5 főről, ami már teljesen más nagyságrendet képvisel. A magyarországi fejlesztőcsapatokat úgy kell elképzelni, hogy vannak a 2-3 fős kis cégek, amelyek javarészt az egyetemen együtt programozó baráti társaságokból alakulnak ki; vannak a 8-10 fős, közepes méretű cégek, amelyeknél mi egy kicsit nagyobbak vagyunk, és fölöttünk az olyan óriáscégek vannak, mint az EPA és a T-Systems, amelyekkel nyilván még nem tudunk versenyezni, de majd talán néhány év múlva már igen.

Kockázati tőke bevonásában nem is gondolkodtak?
Nem igazán. Az elején még szükségünk lett volna rá, viszont sikerült akkorára nőnünk, és olyan fix bevételi forrást teremtenünk, ami mellé nem kell befektetőt bevonnunk. Ez egy kicsit más út, mint amit a többi startup jár, cserébe sok előnye van. Csak a felhasználóknak kell megfelelnünk, nincs befektetői nyomás, és sokkal rugalmasabbak tudunk lenni. Nyilván a befektetésnek is megvannak a maga előnyei, de sok olyan startupos ismerősöm van, akik megkapták az első körös befektetésüket, majd rövid úton csődbe ment a cégük. Mi el tudtuk kerülni azt az első csapdát, amit egy korai befektetés jelenthet egy olyan stádiumban, amikor még nem értünk annyira a vállalatirányításhoz és a cégépítéshez, és nem látjuk előre, hogy meddig tart ki egy befektetés. Nekünk az alulról építkezéssel szerencsére sikerült megtanulnunk azt, hogy hogyan osszuk be a pénzt, és hogyan teremtsünk forrást, amelyet a saját termékeinkre fordíthatunk.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin JÁRMŰIPAR című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!