Egy 3000 négyzetméteres szántóföld körbekerítésével, közel 30 éve kezdődött a Bau-Styl Kft. az ország egyik első építőipari kereskedelmi családi vállalkozásának a története. A cég indulása óta túl van egy Bokros-csomag és a gazdasági világválság nehézségein és a koronavírus-járvány sem rengette meg a stabilitásukat. Páros interjú apával és fiával.

A Bau-Stylt 1993-ban, a rendszerváltás után pár évvel alapította. Hogyan nézett ki akkor a cég és az építőipar?

Dobos József (D. J.): Kezdetben taxiztam, majd 1989-től nemzetközi fuvarozóként dolgoztam, amikor vásároltam magamnak egy teherautót. Akkoriban elég jó lehetőségnek tűnt a fuvarozás, össze is tudtam kalapálni nagyjából három millió forintot 1992-re.

Egyszer munka közben, Miskolcon azt láttam, hogy nagyon sok teherautó áll a cementgyárnál. Megkérdeztem a kamionosokat, hogy mire várnak? Mondták, hogy cementre, viszik Budapestre, mert nagy rá az igény. Azon gondolkoztam, hogy ezt én is tudnám csinálni. Gyakorlatilag innen indult az egész. 1993 szeptemberében 3000 négyzetméternyi szántóföldet ipari területnek nyilváníttatunk, kiírtuk egy táblára, hogy „cement, mész eladó” és egy munkatárssal megnyitottuk a kapukat. Az irodánk egy lakókonténerben volt. Mai körülmények között ez már elképzelhetetlen, de akkor még így működtek a dolgok.

 

Napi 4-5 ezer forintos bevételeink voltak, mindenki mondta a családban, hogy nem vagyok normális, tönkre fogok menni. Azt tudni kell, hogy 1994-ben 40 ezer lakás épült, így nagyon jó piaci körülmények közé csöppentünk bele. Később beindult az üzlet, ezért tudtam bővíteni a kamionos flottánkat. Ebben az időszakban az tudott építőanyagot értékesíteni, aki szállítani is tudott – ez mai is így van; az a jó, akinek jó a logisztikája. Tulajdonképpen, az első években nagyon kezdetlegesen működtünk, de szerencsére nagyon rugalmasan tudtunk változni. 

Érdekes kezdet. 

D. J.: A sikerünk kulcsa az volt, hogy gyorsan tudtunk növekedni. Ehhez társult egy olyan bizalom az irányunkba, amit a mai napig nem értek! Itt ültem 25-26 évesen egy lakókonténerben, egy 3000 négyzetméteres sóderozott placcon, és az emberek hozták be az ötszázezer, egymillió forintokat. Volt olyan, aki azt sem várta meg, hogy a számlát kiállítsam, úgy kellett utána vinnem. Mire felnéztem, már kiment. Nem tudom miért, az emberek megbíztak bennünk. Egy táska pénzzel mentem haza esténként. Ezekből az összegekből új autókat, árukat tudtam vásárolni. A készletet és az eszközparkot is mindig növeltem, amiben természetesen volt kockázat. 

Hogyan érintette a 2008-as gazdasági világválság a társaságot?

D. J.: Bocsánat, volt még egy Bokros-csomag is, amit sajnos megéltünk! Majdhogynem a nullára esett a bevételünk, viszont csak fél évig tartott ez az időszak. Nehéz volt, de mivel nem volt hitelünk, ezért át tudtuk vészelni. Veszteséget okozott, de a következő fél évben ezt sikerült visszahoznunk. Ez volt az első „komolyabb mellbevágás”. Ennek köszönhetően 2008-ban már felkészültebbek voltunk. 

Válságkezelési tapasztalatokat szereztek? 

Igen, de ezeket a tapasztalatokat „zsigerinek” és nem elsősorban szakmainak nevezném. 

Mióta családi vállalkozás a Bau-Styl? Gábor mindig is úgy készültél, hogy a cégben fogsz elhelyezkedni?

Dobos Gábor (D. G.): Ez nem tudatosan alakítottuk így. Az első gyerek, aki belépett a cégbe, a bátyám volt, de ő végül más irányba indult el. Én főállásban 6 éve vagyok a cégnél, viszont gyerekként szinte minden nyáron én is próbáltam kivenni a részem a munkából. A középiskolát követően kipróbáltam egy értékesítői pozíciót és onnan már egymást követték az események. 

Hogyan néz ki most a cég felépítése?

D. G.: Az operatív ügyeket túlnyomórészt én intézem. Kivételt jelent ez alól az ingatlanberuházási üzletágunk.A stratégiai kérdésekben egyeztetek édesapámmal, illetve van egy havi pénzügyi beszámolónk, ahol együtt ránézünk a cégre. A legfontosabb kérdésekben, a beruházásokról, nagyobb eszközbeszerzésekről együtt döntünk.

D. J.: Az operatív dolgokba már nem nagyon szólok bele. Ha megkérdeznek, elmondom a véleményem, de igazán már Gábor viszi, nagy szerencsémre. Az 55. életévemet taposom, nem szeretnék ekkora malomkerékben őrlődni. Csináltam elég sokáig, Gábor sok mindenben kompetensebb már, mint én. Az új generáció vérfrissítést hoz a cégnek. Örömmel nézek erre rá. A napi számokat minden nap megkapjuk, a havi elemzés során pedig elemekre szedjük a céget, minden változást látunk. Ha én nem vagyok itt egy hónapig, akkor sem történik semmi.  

Mekkora felelősség egy közel harminc éves céget ilyen fiatalon vezetni? (Dobos Gábor 25 éves – a szerk.)

D. G.: Nagy! 80 munkatársunk van és rengeteg ügyfél számít ránk. Alapvetően jól viselem és szeretem azt a felelősséget, ami ezzel jár. Mindig is volt bennem erre nyitottság. Először a koronavírus-járvány alatt éreztem igazán a pozícióm súlyát.

A Bau-Styl fő tevékenysége az építőipar kis- és nagykereskedelem, valamint a fuvarozás. Jelenleg melyikre épít leginkább a cég?

D. G.: A kereskedelem a „core business”. Ebben vagyunk meghatározóak és a többi üzletágunk (pld. fuvarozás) is mind erre épül. A kapcsolataink is mind az építőanyag üzletből jönnek. 

Mennyire konkurenciája a Bau-Stylnek a nagykereskedések, mint a Praktiker vagy a BauHaus?

D. G.: Nem lehet erre egyszerű igen vagy nem választ adni.. Úgy kalkulálunk, hogy az árbevételük 20 százalékával versenyzünk a multi szereplőkkel. Ők főleg a DIY-vevőkre (do it yourself, csináld magadnak – a szerk.) szakosodtak, mi meg nem. Mi a kivitelezőket és azokat célozzuk be, akik az építkezési vagy nagyobb felújítási folyamatot végeznek. Nálunk egy értékesítővel, szakemberrel találkoznak, náluk pedig nem. Ott leveszik a polcról, ami kell, és elviszik. 

A közeli céljaik között a brandépítés szerepel, illetve az újHáz Centrumtól függetlenül is pozíciónálni szeretnék magukat. Miért most döntöttek így?

D. G.: Nem az a cél, hogy kiváljunk, a Bau-Styl márkanevet szeretnénk erősíteni. Ennek az az oka, hogy a közvetlen vonzáskörzetünkön belül az újHáz Centrum által képviselteken túl, a saját szervezeti értékeinket szeretnénk hangsúlyosabban kommunikálni. 

Tehát az újHáz Centrum korlátozza a működésüket. 

D. G.: Egyáltalán nem. Nagyon sok lehetőséget nyújt, ugyanakkor a kereskedők különböznek egymástól. Ezért nem tudsz például olyat kommunikálni, hogy „az újHáz Centrum, a leggyorsabban szállít”. Ezek az üzenetek a sokféleség miatt nem kimondhatóak. 

D. J.: Mi vagyunk a vecsési újHáz Centrum, de a Bau-Styl ettől még nem szűnt meg. Az újHáz Centrum 40 család tulajdona, nekünk kevesebb mint 6 százalékunk van a cégben. Ez ma Magyarországon a legnagyobb építőipar nagykereskedő cég. Nem tudtunk volna idáig fejlődni, ha ez nincsen, mert egy BauHaus vagy egy Praktiker elnyomott volna minket. 

D. G.: Mi is azon dolgozunk, hogy az újHáz Centrum épüljön! Ebbe a munkába mi is benne vagyunk. Csupán a Bau-Styl márkanév megőrzése a cél, és hogy az egyediségünket el tudjuk ültetni a vevők fejében. 

Ezt milyen módon képzelik el? 

D. G.: Számos olyan ötlet, kampány megvalósításán dolgozunk, ami a piac általános kommunikációjától eltérő, innovatív megoldásokat tartalmaz. Célunk, hogy a közvetlen vonzáskörzetünkben egy intenzív márka jelenlétet alakítsunk ki offline és online platformokon egyaránt. Ez utóbbi esetében a hangsúlyt az egyedi, izgalmas, edukatív tartalmakra helyezzük, amivel a vásárlóink mindennapjait szeretnénk segíteni. 

Az újHáz Centrum egyik becslése szerint a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) 10-25 százalék közötti mértékben növelte a termelést. Mi a véleményük erről az állami ösztönzőről?

D. G.: Egyetértünk azzal, hogy növekedést hoz a piacra. A saját forgalmunk jelentősen nem változott. A kivitelező és beruházó ügyfelek abszolút bizakodóak, azt érzik, hogy élénkítő hatása van a piacukra. 

D. J.: Európában egyedülálló. 

D. G.: Azt érdemes tudni, hogy az építőipar „törékeny”; rengeteg napi bérű, fizikai munkát végző személy dolgozik az ágazaton belül. Szükség volt valamiféle központi beavatkozásra. 

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 70 százalékos áremelkedés történt 2015 és 2018 között a lakáspiacon. 

D. G.: 2014-ben a piac újra elkezdett felmenni a válság után. Éreztük, hogy végre kilábalunk. Megjöttek a kivitelezők és a kedv is. Nagyon nehéz megítélni, hogy ez hogyan alakult volna, ha nincs csok. Gondoljuk, hogy hozott sok pozitívumot. Azt tapasztaljuk, hogy sok magánügyfelünk csok-kal építkezik. 

D. J.: A 70 százalékos emelkedésben az is benne van, hogy a válságban olyan mélyre lementek az árak, hogy gyakorlatilag a gyártók, a kereskedők és a kivitelezők a túlélésre áraztak. Plusz nullára dolgozott mindenki, csak ne mínusz legyen. Nálunk is válságstábok voltak, hogy belemenjünk-e egy-egy árajánlatba. Egyszerűen nem tudtunk mit csinálni. Vannak ilyen évek is sajnos. A lakásárak kezdenek a helyükre állni, Budapesten már mennek lefelé. Nagyjából most vannak ott, ahol kellett volna lenniük mindig is. 

Mehetnek még lejjebb? 

D. J.:  Emelkedni nem fog. A lakások 27 százalékos áfára voltak beárazva.  Az öt százalékos áfa a beruházóknak plusz 20 százalék profitot jelent. Ha eddig megérte a kivitelezőknek, mondjuk 800 ezer forintos négyzetméter áron dolgozni, akkor jövőre öt százalék áfával még 700 ezres áron is megfogja. 

Bizonyára a piac várja a jövő évet.  

D. J.: A harmadik negyedév statisztikában, forgalomban csökkent, mert a felújítók, kivitelezők várják az új szabályokat. Nekünk ez kicsi visszaesést hozott, de szerintem ezt az első negyedévben visszahozzuk. 

D. G.: Egyébként terveztek a beruházok projekteket, viszont az új áfa-rendelet nagy megerősítés. Plusz az emberek bizonytalanok voltak a világjárvány miatt, hogy akarnak-e most építkezni. 

Lesznek azért kikötések. A lakás alapterülete nem haladhatja meg az 150, a ház a 300 négyzetmétert az öt százalékos áfához. 

D. G.: Ez nem bonyolít semmin. 

D. J.: Ezen méterek fölött prémium ingatlanokról beszélünk, a nagy volumen nem ezekből épül. 

D. G.: A 75 – 90 négyzetméteres, három-négy szobás lakások mennek. 

A koronavírus hogyan hatott a Bau-Stylre?

D. G.: Nagyon nehéz volt mindenkinek. Amikor szembesültünk, hogy ez a járvány milyen komoly szintre lépett, nem tudtuk, hogyan fog reagálni az ipar. Emiatt igyekeztünk közösen megtalálni a helyzet adta legjobb lehetőségeket és ígéretet tettünk a csapatnak, hogy bármi is lesz, nem fogunk létszámot csökkenteni. Ezt azóta is tartjuk! 

D. J.: Vásárlói szándék oldalról érdekesség, hogy az elején, pánikszerűen bevásároltak az emberek építőanyagból; megijedtek, ezért úgy döntöttek, hogy most gyorsan befejezik az építkezéseiket. Borzasztóan nagy teljesítményt kellett leadnunk. Hétről, hétre, napról, napra kellett újratervezni, új folyamatokat bevezetni. Stresszes volt, viszont komoly eredményeket hozott a csapatépítésben.

Tehát inkább profitáltak a helyzetből. 

D. G.: A home office gyakorlata eddig is működött, viszont most olyan pozíciókban is kipróbáltuk, amikben eddig nem. Például az értékesítésben, ahol szintén működött! Teljesen jól tudtuk működtetni a folyamatokat. A webshopunkat a járvány alatt felerősítettük, sok hirdetésre költöttünk. Az első három-négy hónapunk arról szólt, hogy legyen bevételünk, tudjunk működni a jelenlegi feltételek között is. 

Mikorra számolnak stabilizálódással?

D. G.: Az építőipar eddig sem állt meg. A koronavírus két dolgot hozott: amikor bejött a pandémia az emberek bevásároltak, ami az egészséges szezonalitást megváltoztatta. Nyáron egy nagyobb csendet tapasztaltunk. Viszont majdhogynem ugyanolyan lett így az évünk, mint előtte. Nem sok minden változott az építőipari emberek életében. Ami hosszú távon problémás, hogy más ágazatokat nagyon rosszul érintett; nem tudjuk, hogy az építőipari keresletben ez vajon mikor fog jelentkezni. 

Milyen távlati tervek vannak?

D. G.: Nem akarunk több telephelyet más vonzáskörzetekben. Szeretnénk egy olyan koncepciót, hogy a lehetséges legtöbb anyaggal és szolgáltatással ki tudjuk szolgálni a vásárlókat. Ennek egyik előfeltétele az irodai háttér fejlesztése és meglévő infrastruktúránk bővítése. 

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/11. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.