Pár éve még azt mondta, hogy a közép-európai piac bevételére készül, viszont már inkább a találmányaiból akar üzletet csinálni Rajnai Richárd a Kötéltechnika Kft. tulajdonosa és ügyvezetője. Az értéklánc minden részletét lefogják az alapanyag vásárlástól az utógondozásig, és nem csak a sport- és munkavédelmi hálók okoznak a cégének kihívásokat. 

Nézi a Labdarúgó Európa-bajnokságot (Eb)? (Az interjú 2021.07.06-án történt – a szerk.)

Nem annyira. (Nevet) Nem vagyok focis, annak ellenére, hogy hálókkal foglalkozom. Gyerekkoromban úsztam, triatlonoztam, utóbbi sportban bajnok is voltam. A foci nem egyéni játék, a többiekhez is alkalmazkodni kell. Az iskolában is több teljesítményt vártam el a csapattársaimtól foci közben, mint amennyit produkáltak, ezért a csapatsportokhoz való hozzáállásom kétséges. 

Tehát inkább egyéni, és nem csapat játékos. 

Szeretem, hogy az én teljesítményem határozza meg az eredményt. De a csapatjátékot elkerülni relatíve nehéz, főleg ha vállalkozó az ember. 

Szakmailag sem méri fel, hogy milyen hálók találhatók az európai stadionokban? Meccsnézés közben erre lenne lehetősége. 

De! Szakmailag nézem, hogy például Münchenben hogyan szerelik fel a hálót. Egyébként nem a kapuháló az érdekes.

A Kötéltechnika Kft. 100 százalékos részesedést tudhat magáénak a stadionhálók piacán.

Ennek az a lényege, hogy ne látszódjon, csak ha 5-10 méterre közel megy hozzá az ember. 

Hol van pontosan a stadionháló?

A labdafogó háló a kapu mögött van, illetve még szektor hálót szoktunk felszerelni, hogy az emberek ne tudjanak egymásra dobálni – a szurkoló táborokat elválasztjuk egymástól. 

Miért nem látszódik?

Annyira vékony, és úgy alakítjuk ki, hogy megfelelő távolságra legyen a nézőktől. 

A 100 százalékos piaci részesedés azt jelenti, hogy nincs konkurenciája a cégnek?

Pár hete dolgoztunk az újpesti Szusza Ferenc Stadionban, ahol korábban 12 évvel ezelőtt szereltünk hálókat – ez volt a Kötéltechnika Kft. első több milliós üzlete. Azóta már annyit fejlődtünk, hogy mi mondjuk meg a megrendelőnek, hogy milyen hálóra van szüksége, milyen előírásoknak, kritériumnak kell megfelelnie. Ez egy speciális terület. A paksi stadionhoz az építtető eredetileg nem minket akart foglalkoztatni, de a megrendelő olyan hálót akart, amilyet mi készítünk, ezért végül mi csináltunk meg a munkát. 

Tehát Magyarországon nincs is más olyan cég, amely a Kötéltechnika Kft. tudásával, kapcsolati hálójával rendelezne?

És nálunk a saját embereink szerelik fel a hálót. Emelőgépkezelők, alpinisták is vagyunk. Értékláncnak a legnagyobb értékét vesszük fel: alapanyagot veszünk, feldolgozzuk, szakértünk, felszereljük, utógondozzunk. Nem csak csomót kötünk egy zsinórra, és azt odaadjuk. 

Részt vesz a felszerelésben. Ez mit jelent, ilyenkor mit csinál?

Csak rendkívüli helyzetekben, ami azt jelenti, hogy gyorsan kell megcsinálni a feladatot, és nagyon megéri a munka. A Bozsik-stadionban például én is dolgoztam. 

Mit csinált?

Emelőgépeztem, mert rövid volt a határidőnk. Ez nekem nem gond.

12 évvel ezelőtt egyedül kezdtem, és szerettem kézzel dolgozni.

A későbbiekben pedig segítettem a kollégáknak, akik még bizonytalanok voltak. 

Amikor 2009-ben elindult a Kötéltechnika Kft., akkor az első termékét még saját kézzel csinálta. Hogy kell ezt elképzelni?

Minden terméket saját kézzel csináltam, ugyanis fél évig teljesen egyedül voltam. A mi munkánkat úgy kell elképzelni, mint egy szabóságot.

Az alapanyagból méretre vágjuk a terméket, a széleket eldolgozzuk. 12 évvel ezelőtt a IX. kerületben egy 50 négyzetméteres szuterén helyiségben indultunk el. Nappal kézzel dolgoztam: ülök az íróasztalnál,  headset a fülemen, jönnek a hívások, és az üzletbe az érdeklődök, segítek nekik – így nézett ez ki. Este hazamentem, éjjel pedig meg „nyomogattam az entert” – tehát feldolgoztam az e-maileket. 

Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

Nagyon klassz volt! Néha, amikor itt problémák merülnek fel, akkor felszoktam sóhajtani: „ó, a kis pinyóba milyen jó volt még anno!”. A második, már 150 négyzetméteres helyemen két évig voltam. Szerintem az volt a döntő időszak, akkor kellett jól csinálni ahhoz, hogy idáig eljussak. Alkalmazottaim lettek, megmutattam nekik, mit  és hogyan kell csinálni, hogy tudjam tovább „nyomogatni az entert”. Később az íróasztalhoz is oda tudtam rakni egy embert, majd vezetőt kerestem a technikusoknak.

Nagyon érdekes volt a vállalkozási fejlődés, minden időszakban más tudásra volt szükség.

A fizikai és irodai munka le lett szervezve, emiatt a távlati célokkal tudtam foglalkozni. Később már tanácsadót is fogadtam magam mellé. Egyébként az első íróasztalomat megőriztem! (Nevet)

Már a szülei is kötéllel foglalkoztak. Akkor milyen volt a piac?

A MAHART-nak és ruhagyáraknak dolgoztak. Nem volt akkora nagyságrendű történet az övék, mint a miénk. De édesanyám megtanított dolgozni, és emlékszem olyan pillanatokra, amikor a „gondolatok eredményeket szültek”: a teniszhálók tetején van egy drótkötél, ami be van varrva. Egyszer kaptunk már elkészült teniszhálókat, melyekből kihagyták a drótköteleket, és az volt a feladatunk, hogy a drótot belefűzzük. Ez viszont egy két órás feladatnak ígérkezett. Viszont 11-12 évesen egy kólásüveg segítségével megoldottam, hogy négy percesre csökkentsem le a munkafolyamatot. Katarzis volt!

Munkatársak kérnek öntől segítséget, ha valami nem megy nekik?

Ma már minden le van írva. Nagy adathalmazzal rendelkezünk. A tudás 90 százalékát egy hónap alatt meg lehet tanulni, a többi 10 százalékhoz viszont tíz év kell. 

A Kötéltechnika Kft. alapvetően sport- és munkavédelmi hálókat készít. Melyik a jövedelmezőbb?

A sportháló viszi el a munka felét, de építkezéseken is sokat közreműködünk. Ma-holnap írunk alá a gödi Samsung-gyár beruházást érintően, ami még három évig épülni fog. De nem el-,  hanem bérbe adjuk nekik a köteleket. 10 ezer négyzetméter hálót!

Ma már drónnal érjük el, és szereljük fel a kötelet azokon a pontokon, ahová az alpinisták csak nehezen tudnak eljutni. Pedig korábban mindenki szkeptikus volt ebben a témában. 

Ön fejlesztette ki a drónt?

Igen. Van rajta három kamera, amivel lehet irányítani. A segítségével a veszélyes, nehezen és hosszú munkával megközelíthető helyeket is elérjük. A Groupama Stadionba használtuk, ahol ideiglenes szektor hálók vannak, tehát a meccs előtt feltesszük, a végén pedig leszedjük őket. Az alpinista 1,5 órás veszélyes munkával tud csak végezni ezzel. A drónnal viszont 8 perc alatt megoldottuk. 

A gyerekkori kólásüveg és a drón története ezen a ponton ér össze.

Ugyanaz a két történet. Leegyszerűsödött és felgyorsult a munkafolyamat az innovációnak köszönhetően. Ez a lényeg. A nagyfeszültségű villanyvezetékek munkálatai esetében is tudjuk majd használni a drónt. Szemmel láthatóan van benne üzlet hosszú távon is. 

Új fejezet a Kötéltechnika Kft. életében?

Igen, csinálnék is rá egy másik céget, de nem ez lenne az első találmányom. 

Hanem?

A másiknak az a leíró neve az, hogy „ideiglenes homlokzati zárás”. Azt jelenti, hogy az építkezéseket időjárástól függetlenné tesszük. Ez egy többrétegű, fóliákból, szigetelőanyagokból álló fal tulajdonképpen, amit a még befalazatlan magasépületek oldalára lehet könnyen felszerelni, majd leszerelni. Ennek eredményeképpen bármikor bármilyen építkezési folyamatot létre lehet hozni. Szélvédő, porvédő, hőszigetelő és lángmentes. Erre a termékre már létrehoztam egy céget, a Contruct 360 Kft.-t, ami több mint 150 millió forintot termelt eddig, de most fogunk belőle valódi üzletet csinálni. 

Mi lesz a „homlokzati zárással”, ha már nincs rá szükség? 

A levétel után elrakjuk, és a későbbi alkalommal felhasználjuk. Nem kell megvenni az anyagot és újra legyártani. De a hálók esetében is újrahasznosítunk. A nyugat-európai gyártók a maradék terméket fogják és kidobják, de mi létrehoztunk egy „maradékháló rendszert”. Mindent maradékból csinálunk, amit meg lehet abból csinálni. A nagyobb megrendelésekbe is beleépítjük. 5-6 évvel ezelőtt a kiskereskedők is elkezdtek megkeresni, és számukra is értékesíteni tudjuk a maradékanyagból készült termékeket, például a hálókat. 

Vannak extrém kérések, kérdések a sporthálokon túl? 

A Kiskunsági Nemzeti Parknak van egy rákosi vipera mentő programja, amire uniós támogatást kaptak. Az Alföldön tenyésztik ezeket az állatokat. Hogy a ragadozók ne vigyék el a viperákat,

40 ezer négyzetméternyi földet hálóztunk le, ami alatt elboldogultnak a kígyók.

De egy új megkeresés alapján például egy autógyártónak hevedereket fogunk előállítani. Vannak kihívások. 

Korábban azt mondta, hogy 25 emberrel az európai sportháló piac igényeit ki tudná elégíteni. Hogy kell ezt elképzelni?

A magyarországi piac 70-80 százalékát, a nagy üzletek 100 százalékát fogjuk jelenleg. Ezt 5 emberrel, technikusokkal simán meg tudjuk oldani. A termelékenység nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő. A 25 embernek maximum kibocsátása sok milliárd forint. 

Pár éve együttműködött egy spanyol céggel, hogy bevegye a közép-európai piacot. Mi lett ebből?

A spanyol partnerrel továbbra is együttműködünk. Nagyon jó kapcsolatot tudtunk létrehozni, de a közös cégünk nem lett sikeres. Spanyolországban az alkalmazottak megbeszélték, hogy Magyarországra szerveznék a gyártást a tulajdonos. Náluk másképp működik a szakszervezet, és magyarországi munkabérek is rosszabbak, mint Spanyolországban. 

Akkor letett a tervéről. 

A drón és a Construct 360 Kft. jelenleg a legígéretesebb projektünk. Most csinálunk ezekből üzletet. Ha ezek sikerülnek, akkor sokkal többet szakítunk, mintha befognánk a környező piacokat. 

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2021/8. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.