Meyer Eszter-Virág 12 év blogolás után új vizekre evezve, beszerzett néhány túlméretes farmerdzsekit, virágokat, versidézeteket festett a hátukra és minimális tőkéből márkát alapított. Ötlete áttörte az Y és Z generáció ingerküszöbét, hatalmas az érdeklődés a pár hónapos brand kézzel felújított termékei iránt. Mit csinálna másképp, ha most indítaná be a vállalkozását? Hogyan lesz egy micro influencerből tervező? Milyen a magyar dizájn- és blogközeg? Megkérdeztük.

Mi az Y Konszept koncepciója?
Alapvetően a márka fő profilja az oversized vintage farmerkabátok újragondolása. Azért döntöttem az oversized darabok mellett, mert nem rendelkeztem elegendő tőkével ahhoz, hogy megcsináljak egy klasszikus S-estől XXL-es méretig tartó terméksort. Az ötszörös költség lett volna rögtön az indulásnál. Szerettem volna, ha a márkanévben visszaköszön a vezetéknevem, de az a tapasztalatom, hogy a Meyer név helyes kimondása sokaknak gondot okoz, ezért csak a közepén lévő y-t tartottam meg belőle. A régi dolgok átalakítása, újjáélesztése egy környezetkímélő megoldás, ráadásul hatalmas vintage fan vagyok, szeretek és gyűjtök mindent, ami régi és esztétikus. A szép szavaktól kezdve egészen a dekoratív berendezési tárgyakig. Jó lenne egy izgalmas, fordulatokkal teli sztorit elmesélni a márka keletkezéstörténetéről, de az Y Konszept két és fél óra leforgása alatt született meg. Egy borzalmas munkanap után hazamentem, és néhány pohár fröccs elfogyasztása után azt éreztem, hogy most megváltom a világot. Azzal a lendülettel készítettem egy Y Konszept Facebook-profilt, posztoltam az Instagram-oldalamon a márkát, és mindenféle felületen belekezdtem a promotálásba, pedig a kabátok még sehol sem voltak. Azt éreztem, most vagy soha.

A beszélgetésünk pillanatában nagyjából másfél hónapos a márka. Mi történt az indulás óta? Hogyan teljesít az Y Konszept a kezdeti elvárásaidhoz képest?
Arra számítottam, hogy a wonderLAB-ben megrendezett márkadebütáló eseményen maximum öten leszünk, ehhez képest fél órával a nyitás előtt már az utca végéig állt a sor. Meglepő módon az emberek kíváncsiak voltak rá, hogy mit alkottam. Kevesebb mint két hét alatt elment a nyolc darabból álló első kollekció, és mára már túl vagyok a harmincadik eladott kabáton, úgyhogy nincs okom panaszra, nagy az érdeklődés a termékek iránt. Jó érzés megtapasztalni, hogy szeretik az emberek, amit csinálok.

 

Ha most újraindulnál mi az, amit máshogy csinálnál?
Mindent nagyon ad hoc jelleggel csináltam. Konkrétan két nappal az indulás előtt lettem egyéni vállalkozó. Sokkal jobban átgondolnék mindent. Rengeteg olyan költség felmerült, amivel nem kalkuláltam az elején, és sok apróság van, amivel nem voltam tisztában. Ezek leginkább bürokratikus, jogi tényezők. Például nagyon nehéz volt szakirányú végzettség hiányában olyan TEÁOR-számot találni, amivel kivitelezhető, lefedhető az én üzleti tevékenységem. Az biztos, hogy egy jó könyvelő és egy up to date jogi szakember elengedhetetlen egy vállalkozás beindításához és üzemeltetéséhez, de azt tapasztaltam, hogy alapvetően mindenki nagyon cuki és segítőkész a hazai tervezőkkel. Az más kérdés, hogy ők nem féltétlenül cukik egymással.

Ha már itt tartunk, milyen szerinted a magyarországi dizájnerközeg? Összetartó vagy inkább rivalizáló?
A hazai piac kicsi és telített. Szerintem a művészeti szférában és a dizájnerközegben is tekintélyelvű, poroszos rendszer működik, és ez borzasztó. Nekem szerencsém volt, sok jó tanácsot és segítséget kaptam szakmabeliektől, de alapvetően hiányzik az összefogás. Sokan attól félnek, hogy a segítségnyújtással a saját konkurenciájukat nevelik ki. De nem szabad itt sem általánosítani, voltak negatív és pozitív tapasztalataim egyaránt.

Melyek most a legmenőbb, legnépszerűbb magyar dizájnerbrandek?
Objektív választ nem tudok adni, csak a személyes kedvenceimet tudom felsorolni. A Je Suis Belle olyannyira szimpatikus számomra, hogy úgy gondoltam sose késő alázatot és szakmát tanulni, ezért az Y Konszept létrehozása után elmentem a hozzájuk tervezőgyakornoknak. Az INQ concept teljesen más irányt képvisel, mint én, sokkal letisztultabb, de nagyon magas színvonalúnak tartom ennek a kétfős márkának a munkásságát. Oláh Anna, Anna Amélie táskáit is mindenképp kiemelném, mert gyönyörűek. Én azt szoktam hangsúlyozni, hogy a dizájnertermékek közül kiegészítőket érdemes vásárolni. Azok is nagy kiadást jelentenek, de sokkal jobban variálhatók az egyes darabok.

Te redizájner vagy. Vannak hozzád hasonló tervezők a magyar piacon?
Nem tartom magam tervezőnek, mert meglévő dolgokat alakítok át, de érdekes, mert egy hónappal az indulásom után egy hazai showroom meghirdetett egy pályázatot vintage ruhák átalakítására. Ezt kedvesen szó nélkül hagytam, de úgy tűnik, másoknak is tetszik a redizájn ötlete.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy a wonderLAB nemcsak egy showroom, hanem egy inkubációs helyszín is. Mesélnél erről részletesebben?
A wonderLAB-nek van egy inkubátorprojektje, ami azt jelenti, hogy szerveznek egy kicsi márkadebütáló eseményt, és utána kezdő, frissen indult tervezőként egy hónapig képviseltetheted magad a termékeiddel az üzletben. Én ebben tervezőként veszek részt, tehát nem az inkubátor program keretében vagyok jelen. A wonderLAB tulajdonosai rengeteg jó tanáccsal láttak el, a kezdetektől fogva hittek az ötletem sikerességében. Magánemberként is jó viszonyt ápolok velük, de abban biztos vagyok, hogyha nem tetszettek volna nekik a kabátok, akkor a barátságunk ellenére se fogadták volna be az üzletükbe az Y Konszeptet. Őszintén szólva, itthon én nem tudom máshol elképzelni a saját termékeimet. Ez az a közeg és atmoszféra, ahol szívesen viszont látom a „gyerekeimet”.

A kabátokra Závada Péter-idézeteket festesz. Hogyan kezdődött a kooperációtok?
Igen, az első kollekciót Závada Petivel csináltam. Kezdetben próbálkoztam e-mailen és Facebookon is felvenni vele a kapcsolatot, de nem reagált, úgyhogy elkezdtem a közös ismerőseinket hívogatni, hogy kapcsoljanak össze minket valahogy. Péter nagyon pozitívan állt a koncepcióhoz, tetszett neki az ötlet, abszolút támogatóan állt hozzám. Amikor ő is rábólintott, már éreztem, hogy életképes az elképzelésem.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin ROBOTOK ÉS EMBEREK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!