Home»First Class»OSZD MEG ÉS URALKODJ! – IX. RÉSZ

OSZD MEG ÉS URALKODJ! – IX. RÉSZ

0
Shares
Pinterest Google+

A sharing economy, a megosztásra épülő üzleti modell sikertörténete

Mit jelent a megosztásra épülő gazdaság, és mely cégek a zászlóvivői? Mekkora szeletet hasítanak ki maguknak a világgazdaságból? Miért tiltották be Berlinben az Airbnb-t, mikor Szöul polgármestere szerint a sahring economy egy csodálatos dolog? Vajon csak egy divatos trendről van szó, vagy a hosszú távú siker a közösségi startupok kezében van? Cikkünkben körbejárjuk a sharing economyt érintő legfontosabb tényeket és információkat, létrejöttének gazdasági hátterét és várható kifutását. A megvilágításban három szakértő segítségét kértük: Berkovics Dalma, sharing economy szakértő, az OuiShare alapítója és képviselője. Dr. Parragh Bianka a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem és az Óbudai Egyetem adjunktusa, jogi szakokleveles közgazdász. Ságvári Bence szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, főbb kutatási területei az ifjúság, az információs társadalom és a társadalmi hálózatok.

Jobbing

Berkovics Dalma szerint a kulcskérdés az, hogy melyik szolgáltatásokon keresztül juthatnak több bevételhez, jövedelemhez az emberek. „A jövőre nézve az lesz a meghatározó, hogy hogyan fogunk dolgozni. Milyen modell alapján keressük majd a pénzt. Az ’egy munkahely, egy szakma élethosszon át’ életszemlélet már leáldozott. Az Y generáció 3–5 évente vált, keresi az új kihívást és többféle tudással, akár több szakmával is rendelkezik, többféle aktivitásból tesz szert bevételeire. Azok a tevékenységek, amelyek egyszerre teszik lehetővé a pénzkeresést és a rugalmasságot, valamint a saját időbeosztást és ezáltal egyfajta függetlenséget, még vonzóbbak lehetnek a jövőben.”

Egy másik izgalmas kérdés, hogy vajon milyen új területeket hódíthat még meg a sharing economy, és melyik piacon jelentkezhet még az igény a közösségi megosztás elvére? Berkovics Dalma szerint ilyen a vállalatok közötti együttműködés, azon belül is a logisztikai piac, ahol sok a felesleges kapacitás, miközben a technológiai háttér már rendelkezésre áll. De fontos terület lehet akár az egészségügy is. Fontosak lehetnek a szolgáltatókat segítő szolgáltatások is, mint például a korábban emlegetett magyar Hosite, amely az Airbnb-zőknek segít a lakás körüli teendők intézésében. Vagy az olyan power userek számára, akik több sharing economy rendszerben is érdeketek, online reputációjukat egy egységes platformon kezelhessék, vagyis legyen egy olyan felület, ahol egységesen megjeleníthető minden értékelésük. Az OuiShare Berkovics Dalma vezetésével egy ilyen rendszer kialakításán dolgozik jelenleg.

„Fontos kérdés, hogy hogyan kommunikáljunk ezeket az információkat az érintettek széles köre felé. Soha nem látott szolgáltatás- és áruözön zúdul ma ránk. A fogyasztói igény kielégítése során számos lehetőségből választhat a vásárló. Lényeges, hogy ki tudja-e választani a lehetőségeihez igazodó, pénzügyi korlátait figyelembe vevő, minőségi elvárásainak megfelelő, számára legideálisabb formátumú megoldást” – véli Dr. Parragh Bianka. A hosszú távú működés alappillérei szerinte a garanciavállalás, a fogyasztóvédelem, a szabályozottság és a minőségbiztosítás. „Kultúraváltás zajlik a fogyasztásban. Éppen ezért a következő generációt kell felkészíteni, hogy megtanulja ezeket a folyamatokat a saját előnyére fordítani.”

Vajon megoldható-e, hogy az a fajta tárgykultúra és szemléletmód, amely az utóbbi évtizedekben civilizációs eszköz és identitásképző volt az emberiség számára, egyszer csak háttérbe szoruljon és eltűnjön? – Ságvári Bence szerint ez lehet a fő kérdés. A fuvarozó cégek már elérték, hogy csökkenjen a saját tulajdonukban lévő járműveik száma, miközben az autó hosszú ideje identitásunk kifejezésének egyik fontos eszköze, egyfajta státuszszimbólum is. A fő kérdés, hogy a sharing economy átalakíthatja-e a hétköznapjainkat? A következő évtizedben kiderülhet. Mindaddig, amíg a sharing economy legfontosabb eleme a kihasználatlan kapacitások és erőforrások hasznosítása, tehát amíg a felesleg dominál az értékesítésben, addig a megosztás is a felesleggel rendelkezők privilégiuma marad és nem éri el az alacsonyabb társadalmi rétegeket. Pedig talán ez lenne a valódi közösségi gondolkodás csúcsa.

A cikk előző része itt olvasható!

(Forrás: potfolio.hu; Kalóz Eszter: A közösségi gazdaság: elméleti megfontolások és a gyakorlat jellemzői, PricewaterhouseCoopers, sharingeconomy.hu)

Előző cikk

OSZD MEG ÉS URALKODJ! – VIII. RÉSZ

Következő cikk

NEM LESZ ROMKOCSMABIZNISZ