„A Marson nem élnek űrlények, mert nincs rajta levegő. Úgy is hívják, hogy vörös bolygó, mert ahogyan én szőke hajúnak születtem, ő vörösnek. Vagyis én kopasznak születtem, de aztán kinőtt a hajam” – mesélte el ismereteit az égitesttel, és saját külső jegyeivel kapcsolatban egy középső csoportos óvodás, akinek tájékozottsága a kérdésben, valljuk be, sok felnőttével azonos. Annak érdekében, hogy ezen a helyzeten változtassunk, megkerestük Sik András Mars-kutatót, hogy a planétával és a közelmúltban történt űrkutatási felfedezésekkel kapcsolatban faggassuk.

„Az emberes űrhajózásnak nem sikerült elhagynia a Hold távolságát, sőt az Apollo-program óta nem is tért vissza a Holdra ember. Az űrszondákkal zajló adatgyűjtés viszont óriásikat lépett előre a hetvenes évek óta, hiszen már a Plútó térségéig jutottak a szerkezetek; tehát azt mondhatjuk, hogy a Naprendszer összes planétáját, illetve azon kívül is több üstököst, kisbolygót, törpebolygót sikerült közelről tanulmányozni. A keringőegységek pályára állva az égitestek körül, annak feltérképezésére, a leszállóegységek pedig elérve a felszínt, mintavételre és anyagvizsgálatokra képesek. Mindazonáltal kijelenthetjük, hogy a Naprendszer legizgalmasabb kutatási célpontja a Mars, hiszen ez az a planéta, amely leginkább hasonlít a Földhöz.” – nyilatkozta lapunknak Sik András.

AZ EGYEDÜLLÉT ÖRÖK KÉRDÉSE

A NASA 2012-ben egy Curiosity névre hallgató leszállóegységet küldött a bolygóra azért, hogy múltbeli életnyomokat, szerves vegyületek maradványait keresse. Az elmúlt 5 évben nagyon sok anyagvizsgálat, fúrás, törmelékminta-elemzés történt, amelyben még nem sikerült élettevékenységre utaló szerves vegyületeket találni. „Én nagyon bízom benne, hogy a következő egy-két évben, az újabb területekre elérve, a különböző kőzetrétegekből való mintavétellel sikerül bizonyítékot találni” – mondta el Sik András. A témával kapcsolatban a közelmúltban megszólalt a NASA tudományos programjáért felelős igazgatója, aki szerint nem az a kérdés, hogy találunk-e életet a Földön kívül, hanem hogy mikor. „Én úgy gondolom, hogy máshol is kialakult az élet a Naprendszeren belül, jelenlegi ismereteink szerint a Mars ígéri, kínálja erre a legnagyobb esélyt. Ezért jól tesszük, hogy intenzíven keressük ott a nyomokat. Bízom benne, hogy meg is találjuk néhány éven belül”.

 

MUSK NAGYRATÖRŐ TERVE

Elon Musk, a Tesla és a SpaceX vezére számára nincsenek határok, azt tűzte ki céljául, hogy 2019-re egy új ágazatot valósít meg, az űrturizmust, méghozzá a Hold körül. „Mindenképpen el kell róla mondani, hogy a legtöbb dolgot, amibe belefogott, siker koronázta, forradalmasította azt az iparágat, amiben elkezdett tevékenykedni. „Ahogy én látom ez igaz lesz az űrkutatásra is. Olyan technikákat és eszközöket fejleszt ki, amelyek, a felszerelések, hardverek újrahasznosításán keresztül, radikálisan csökkentik az űrutazás fajlagos költségeit, amely által ténylegesen tömegessé válhat az űrben történő tartózkodás. Ugyanakkor Muskkal kapcsolatban el kell mondani azt is, hogy az általa meghatározott határidőkhöz képest általában késni szoktak a projektjei. Van már olyan rakétája, amely fel tud szállni, és méteres pontossággal vissza is tud érkezni az indítási helyére, de attól talán messze van még, hogy embereket vigyen fel, akár csak a világűr 100 kilométeres határáig is. Azt gondolom, hogy meg fogja valósítani az emberek Holdra való elutaztatását, de nem valószínű a 2019-es időpont. Szerintem erre még 5–8 évet várni kell.” – mondta el a témával kapcsolatban Sik András.

MI LENNE…

Kicsit a fantáziánkra hagyatkozva, képzeljük el, hogy a Mars élhető, vagy az volt. A mai viszonyok közepette egy ilyen bejelentés mind politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális szempontból nagy hatással lenne a földi lakosságra. „Elsősorban filozófiai vonzata lenne egy ilyen felfedezésnek, hiszen a vallások egy része hazánkat egy kiválasztott bolygónak tekinti, amelynek kiváltsága az élet. Továbbá, ha ez megtörténne, akkor sokkal közelebb kerülnénk a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regény világához, amely szerint távoli égitesteken a legegzotikusabb élőlények élnek, adott esetben nem is tudva egymásról, vagy épp egymással harcolva. Komolyra fordítva a szót, biztosra veszem, hogy előbb-utóbb megtörténne az első emberes expedíció, illetve az első Mars-bázis kialakítása, amely később néhány száz vagy néhány ezer fős kolóniává fejlődhetne tovább. Ez akár több tízezer, százezer fős benépesítéshez vezethetne, marsi települések kialakításán keresztül.” A feltevés legnagyobb kérdése, hogy ezeket a körülményeket az emberek hogyan viselnék. A hőmérséklet és a légkör szén-dioxid-tartalma által okozott nehézségek leküzdhetőek egy jól működő szkafanderrel. Az alacsony marsi gravitációval már nehezebben boldogulnánk, újra kellene tanulnunk járni, mozogni. A legnagyobb kihívást viszont az ózonréteg és a globális mágneses mező hiánya okozná, ami miatt a világűrből érkező sugárzás körülbelül a százszorosa a földinek. Ez már rövidtávon veszélybe sodorná az ott élő emberek egészségét, amit úgy lehetne megoldani, hogy egy sokkal kevésbé vonzó alternatívát kínálva, a felszín alá telepítenénk a bázisokat – szögezte le.
A National Geographic nem csak elméleti szinten foglalkozott a kérdéssel, hanem a tévéképernyőkre vitte azt. A csatorna által készített Mars című sorozat egyszerre próbált a legfrissebb tudományos ismeretekről átfogó képet adni, mialatt egy 2033-ban játszódó emberes expedíció elképzelt valóságát is bemutatta.” A két műfaj keverésével egy nagyon izgalmas produkció született. „A lehetőségekhez képest nagyon intenzíven mutatta be azt, amit a Mars-kutatásról jelenleg tudunk. Szakmailag nagyon alapos és hiteles volt.”

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin OKOS JÖVŐ című lapszámunkban!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!