Mi a boldog élet titka? Laura Zabo ökodizájner szerint az, ha nemcsak kergeted az álmaidat, hanem földrajzi helyzetedtől függetlenül, meg is éled azokat. S ha nem hagyod, hogy porig romboljanak a kudarcaid, hanem mindig keresed az új lehetőséget, hogy valami jobbat tudj létrehozni, hiszen az ihlet néha bizony a legváratlanabb helyeken is utolérhet. Laura Zabóval, a TyreWear megalkotójával Londonban beszélgettünk, többek között arról, hogyan jutott el egy szegedi lány Afrikába és a brit fővárosba, ahol végül bicikligumikból ruhákat, ékszereket és egyéb kiegészítőket tervez, szigorúan a környezettudatosság és az újrahasznosítás jegyében.

Mivel foglalkozott mielőtt életre keltette a ZABO TyreWeart?
Mivel hiperaktív vagyok, nagyon sok mindent csinálok egyszerre. A rutinszerű dolgokat sohasem kedveltem, és amikor kicsit is kezdtem valamit monotonnak érezni, fogtam és eldobtam. Dolgoztam a kereskedelemben, a vendéglátásban, készítettem online magazint, árultam borokat, fotóztam, tolmácsoltam és volt néhány más vállalkozásom is, amik közül ugyan néhány végül kudarcba fulladt, mégsem tántorítottak el attól, hogy továbbmenjek az utamon. Az ember néha elbukik, de minden bukás egy lecke, ami változtatásra késztet. Én pedig kifejezetten büszke vagyok arra a tulajdonságomra, hogy a bukások után nagyon gyorsan felállok. Nem vagyok egy vergődős típus, ha változtatni kell, gyorsan megteszem.

Mi hozta ki önből a tervező, dizájner oldalt? És miért pont bicikligumik?
Gyerekkorom óta szerettem kézműves dolgokkal foglalkozni. A suliban például fülbevalókat készítettem, amikből egész szép pénzeket kerestem. Ehhez aztán hozzájött a rajzolás, illetve a divattervezést is Izgalmasnak tartottam, de mégsem éreztem igazán magaménak. A hagyományos értelemben vett divatőrület egyáltalán nem érdekel. A gumizás végül teljesen más perspektívát mutatott meg, amellyel, az újrahasznosítás és az ökotudatosság jegyében, immáron egy valódi misszió valósulhatott meg, aminek én is a részese lehetek.

 

A gumi egy elképesztően jól megtervezett, profi anyag. Nem csúszik, nem kopik, és az ebből készült cipők több száz kilométer megtételét is bírják. Az emberek mégsem tudnak róla eleget, a cipőgyárak szintén nem használják ki az adottságait, pedig rengeteg gumihulladékot meg tudnának spórolni, vagy épp újrahasznosítani.

Arról nem is beszélve, hogy statisztikák szerint, a világon évente közel három és fél billió gumit cserélnek le az emberek a különféle járműveiken, ami súlyos környezeti károkat okoznak a természetben. Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gyermekeink és az unokáink jövője érdekében, ne lepjük el a földet ilyen mértékű hulladékkal, és kellő fantáziával lássuk meg a lehetőséget abban, hogy mi mindenre lehet ezt az anyagot jótékonyan felhasználni. Én a magam részéről nagyon élvezem, hogy az ökotudatosságomnak köszönhetően, egy eldobott anyagból divatos kiegészítőket tudok csinálni, és valami újat alkotni. Bicikligumiból például öveket, gitártartókat, nyakláncokat, kézitáskákat készítek, míg gumibelsőből nyakláncokat, fülbevalókat, karpereceket, ruhákat, csokornyakkendőket és lakberendezési elemeket. A legújabb termékünk pedig az autógumiból készülő szandálok lesznek.
Amikor kiköltöztem Afrikába, akkor találkoztam először a maszájok által készített és megfestett szandálokkal, ami az ökodivat jegyében, végül engem is megihletett. Említettem már, hogy vegán vagyok, ami azért is fontos tényező, mert emiatt sem dolgozom semmilyen állati eredetű anyaggal. Ráadásul amennyire el van szennyeződve a világ, olyannyira kezd előtérbe kerülni az öko- és a new age életmód is.

Az utóbbi években, közel 300%-kal nőtt a vegán életmódot folytatók aránya, míg az öko- és vegán éttermek száma, csak Angliában megtriplázódott.

Nekem pedig éppen ezért jelent sokat, hogy a gumiban rejlő lehetőségekkel reprodukálhatok, vagy épp megalkothatok egy olyan, teljesen új kiegészítőt, amit mások bőrből készítenek. Az újrahasznosítás, a gumiban rejlő lehetőségek és fantázia, szerelem volt első látásra. Igaz, hogy elsőre mindez még számomra is őrültségnek tűnt, de akkor és ott úgy éreztem, hogy innentől semmi mással nem akarok foglalkozni, mint az újrahasznosítással. Úgy gondolom, hogy ebben a munkában a kreativitás, a kézügyesség és az alkotói szabadság is egymásra találtak, ráadásul ha valaki valamit szenvedéllyel tud csinálni, akkor abban előbb-utóbb sikeres is lehet, hiszen a szenvedély az, ami mindig hajtani fogja előre.

Budapest után Londonba költözött, majd onnan Afrikába. Hogyan került egyik kontinensről a másikra?
Alapvetően olyan vagyok, mint egy vándormadár. Szeretem a változatosságot, a különböző égtájakat és kultúrákat. Éltem Franciaországban, Olaszországban, majd onnan egy nyaralás alkalmával jutottam el Londonba, és végül ott is ragadtam. Lassan három éve éltem már ott, amikor hirtelen elegem lett a kinti időjárásból, a magas ingatlanárakból, és több fronton is változtatni akartam az életemen. Afrika akkor egy nagyon jó megoldásnak tűnt, hiszen ott meleg volt, és ezzel egy 180 fokos fordulatot is vehetett végre az életem. Van egy nagyon jó, magyar barátom, aki akkor már három éve élt Afrikában, és meghívott, hogy segítsek neki a vállalkozása működtetésében, mert a helyiekkel nehéz egymagában megtalálnia a közös hangot. Én pedig igent mondtam, és elmentem. Ott végül egy hónap alatt egymásra találtunk a gumizással, majd végül az utam visszakanyarodott Londonba.

Mikor indította el a Laura ZABO Brandet?
2015 tavaszán kezdtem el gyakorolni a gumizást, de maga a Laura ZABO Brand csak 2016 szeptemberében indult útjára.

Honnan szerzi be az alapanyagokat?
A gumikat helyi bicikliboltoktól vagy a Schwalbe-tól szerzem be. Utóbbi eleddig körülbelül 5000 db gumit adott nekem, ami azt jelenti, hogy legjobb tudomásom szerint nekem van a legnagyobb, újrahasznosításra váró gumikészletem. Ennek a fajta piaci résnek a betöltése, olyan egyedülállóságot tükröz, aminek a maga nemében nincsen konkurenciája.

Van piaci konkurenciája?
Természetesen van, de ezek többségében nem abban a minőségben, vagy nem abban a termékválasztékban terjeszkedő vállalkozások, mint az enyém. Vannak szenzációs dizájnerek, akik ékszereket készítenek, de nincsenek például öveik. Vannak ugyanilyen kaliberű övkészítők, akiknek viszont nincsenek ékszereik vagy kutyás kiegészítőik. Ellenben én próbálok mindennek teret adni a kínálatomban. Most készülnek a szandáljaim, mellettük vannak már gitártartó pántjaim is – ilyet senki sem csinál itt rajtam kívül –, illetve ékszerek, táskák és ruhák is. Az az elvem, hogy mindig valami új terméket kell kihozni a piacra, és mindig valami olyat, aminek nincs nagy piaci konkurenciája. Ezért sem készítek pénztárcákat, hiszen aki gumival foglakozik, az mind csinál pénztárcát. Egy gumiruhában viszont látok annyi fantáziát, hogy az trendi lehessen, és bárhova fel tudja venni a viselője, akkor is, ha az nem lesz tömegtermék.

Szerintem az egyediség, hogy különleges dolgokat alkossunk, sokkal izgalmasabb és hálásabb folyamat hosszú távon, mint átlagos dolgokat létrehozni.

Ezért sem készítek két egyforma táskát vagy kiegészítőt, mert rutinszerűen nem tudok alkotni. Mindig kell, hogy legyen valami, amiben a termékek eltérnek egymástól. Ez lehet a színek szekvenciája, a méret vagy akár maga a szabvány is.

Ha három szóval kellene jellemeznie a vállalkozását, mik jutnának először az eszébe?
Dizájn, divat, ökoszemlélet. Nálam ez a három találkozik egymással szüntelen.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin SZÍVÜZLETEK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!