Dragomán György nevéhez néha elég annyit mondani, hogy A fehér király. Ilyenkor sokan bólogatni kezdünk, hogy igen, a magyar író, akinek a regényét több mint harminc nyelvre fordították le. A szerző második regényének sikerei óta megírta a diktatúra-sorozatba illeszthető Máglyát, 2015-ben pedig megjelent első novelláskötete, az Oroszlánkórus, de rövidebb szövegeit az interneten is olvashatjuk. Fél éve mutatták be azt a kosztümös brit filmet, melynek forgatókönyvét A fehér királyból írták. Az elkészült alkotásra a magyar kritika nem reagált túl pozitívan. Az íróval, műfordítóval, aki három regényen dolgozik párhuzamosan, többek között a kritizálásról, az elbeszélői hang hitelességéről, irodalmi környezetben való felnövésről és a hatalom természetéről is beszélgettem.

A magyar kritikák eléggé elmarasztalják A fehér király című regényéből készült brit filmet, kiemelve, hogy a rendezőpáros kissé sablonosította a történetet, nem figyelve a regény finomabb hangszerelésére. Mit gondol erről? Önnek tetszett a film?
Nem nagyon követtem a kritikákat. Megírtam a regényt, és útjára engedtem, a filmhez íróként nincsen közöm, a rendezők csinálták, az ő filmjük. Érdemesebb lenne velük beszélgetni erről.

Érdekel a véleménye.
Nem szoktam véleményt mondani erről, éppen azért, mert nem vettem benne részt. Ha akartam volna, írhattam volna én a forgatókönyvet, de ettől elzárkóztam. Azt gondoltam, hogy a lehető legszabadabban írják meg a saját változatukat. Ezek után nem lenne tisztességes azt mondani, hogy ez vagy az nem tetszett. Egy regény adaptálása nehéz, komplex feladat, nagyon más az időkezelés. Szeretem elengedni az írásaimat, most a Máglya című regényem színpadi adaptációját is játsszák négy színházban, abba se szóltam bele. Nekem nem tisztem kritizálni vagy dicsérni, Én a regényért vagyok felelős, minden más csak ajándék, aminek ha akarok, örülhetek.

 

Miért nem vállalta el a forgatókönyv megírását?
Éppen egy regénnyel voltam elfoglalva, és nagyon becsülöm a saját páratlan alkotói szabadságom.

És sosem gondolkodott forgatókönyvíráson?
De igen. Biztosan fogok majd forgatókönyvet írni, de azt nem tudom elképzelni, hogy a hosszú évek munkájával tökéletesre csiszolt regényem átírjam és meghúzzam. Azt viszont el tudom képzelni, hogy egy kisebb novellámból vagy egy drámámból írjak egyszer forgatókönyvet.

Ha egy író személyesen is megtapasztal egy olyan diktatúrát, mint amiben történetesen ön is felnőtt, akkor hitelesebben tud írni a korszakról, és ez jobban beszippantja az olvasót is?
Minden könyvem mögött van valamennyi tapasztalat, de én azt gondolom, hogy az író az író. Kétfajta létezik belőle: van, aki csak arról tud írni, ami vele történt, és van, aki bármiről tud. Azt gondolom, hogy én az utóbbi kategóriába tartozom. A könyveimben az események nagy része nem történt meg velem. Biztosan kell valami élmény, ami az embert íróvá teszi, számomra az egyik ilyen a diktatúra – de nem feltétlenül az egyetlen. Eléggé vizuálisan gondolkodom,

ha máshova születek, valószínűleg akkor is író lettem volna.

Hiszek abban, hogy bármit meg lehet írni – mi lenne a sci-fikkel vagy a történelmi regényekkel, ha az ember csak arról írhatna, amit megélt? A Máglyában egy lány a főszereplő, itt nem merül fel a kérdés, hogy ő én vagyok-e. Nálam az írás úgy működik, hogy sokszor egy nagyon kicsi részlet fontosabb egy jelenethez, mint egy nagyobb esemény. Az, hogy a hatalom működését a saját bőrömön megtapasztaltam, biztos, hogy meghatároz, de rengeteg olyan szövegem van, ami nem konkrétan a hatalomhoz vagy a diktatúrához kapcsolódik.

Ugyanakkor a diktatúra-trilógia harmadik, befejező regénye már készül. Hol tart?
Párhuzamosan írok három könyvet, nem világos még, hogy melyik jelenik meg legközelebb. A diktatúra-trilógia befejező részét a Máglyával párhuzamosan kezdtem el írni, ugyanakkor más szövegeken is dolgozom. Előbb-utóbb biztosan megjelenik, tehát még egyszer vissza fogok látogatni a diktatúra szívébe, persze ha be tudom fejezni – ami minden könyvemnél kétséges. A diktatúra olyan téma, ami mindig aktuális lesz, mert a hatalmi viszonyok mindig működnek. Bárcsak ne működnének.

Ön olyan író, aki a hatalommal szemben definiálja magát?
Megszállottan érdekel a hatalom. Az, hogy mi a szabadság, mi a hatalom, és a kettő együtt hogyan működik. Érdekel, hogy mit tesz a hatalom az emberekkel, és hogy az emberek mit tesznek egymással hatalmi helyzetekben. Minden viszonyt hatalmi viszonynak látok – íróként próbálom ezt a lehető legtöbb oldalról vizsgálni. Írtam monológot elkövető szempontjából, az első regényem, A pusztítás könyve is ilyen. Voltam áldozat, elkövető, férfi és nő is – persze fikciósan.

A fehér király vagy a Máglya egy-egy nagy monológként is olvasható.
Igen, ezek így is olvashatóak, elő is lehetne adni őket. A Máglyában van egy nagymamai-hang, és mindig azt remélem, hogy egy idősebb színésznő majd csak azt fogja a regényből kiemelten elmondani.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin GYÓGYÍTÓK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!