A Művészetek Völgye hazánk egyik legrégebbi és legsokszínűbb összművészeti fesztiválja, az idei már a huszonnyolcadik lesz. A Márta István alapította rendezvény a csaknem harminc év alatt rengeteg változáson ment keresztül, de a legjelentősebb a 2013-as „megújulás” volt. Idén a sokak által csak Kapolcsnak hívott fesztivál másik két helyszíne ismét Taliándörögd és Vigántpetend lesz. A Művészetek Völgye megújulásáról, megítéléséről, a korábbi pénzügyi nehézségekről és még sok minden másról Oszkó-Jakab Natália programigazgatóval beszélgettem.

 Kevesebb mint egy hónap van hátra a 28. Művészetek Völgye kezdetéig. Ebben a fázisban mik a teendői
Egyszer már megnyugodott az ember – miután lement a sajtótájékoztató és elkészült a műsorfüzet –, hogy most már hátradőlhet. Persze ilyenkor szoktak bejönni a „vis majorok”: például valaki megbetegszik, vagy a szemétszállítással és a szelektív gyűjtéssel akadnak teljesen banális gondok. Mindig eljön a következő hétfő egy újabb e-maillel, teendővel, kihívással. De jól állunk, hiszen az ezer-ezerötszáz program kilencvenkilenc százaléka rendben van.

Gyakran mondanak le fellépést?
Nem jellemző. Ha mégis, az leginkább a kisebb zenekaroknál fordulhat elő, például most a sajtótájékoztató óta az egyik feloszlott. Mivel több kisebb, induló zenekarnak is lehetőséget adunk a Völgyben, ez néha benne van a pakliban.

 

 

 

 

 

A fesztivál mennyire figyel a feltörekvő zenekarokra?
A Völgyben több szintje is van a tehetséggondozásnak. Az egyik, hogy a fesztivál három pontján, három „kiskocsmai” részen is lehet utcazenélni. Ehhez csak be kell sétálni a fesztiválirodába, és válaszolni két-három kérdésre, amivel felmérjük, hogy vállalható-e a produkció. Ha igen, akkor a fellépő kap egy utcazenészkártyát, és úgy tud zenélni és pénzt gyűjteni, mint egy klasszikus utcazenész. A következő szint már a fesztivál udvaraiban zajlik, például a Muflon Jazz Udvarban nagyon sok friss jazzformáció mutatkozhat be, és a Hangfoglaló Udvarban is – amely az NKA Hangfoglaló-programjának zenekarait is bemutatja – van lehetőség újabb alternatív zenekarok fellépésére, illetve a Fonó Budai Zeneház délutáni sávjában is fogadunk feltörekvő zenekarokat. Tehát fontosnak tartjuk, hogy a Művészetek Völgye inspiratív, improvizációval teli tér maradjon. Persze azt mindenki elfogadja, hogy ez nem egy tehetségkutató fesztivál, tehát kellenek a nagyobb nevek is, de ez is jó a kis zenekaroknak, mert van esélyük találkozni „a közönséggel”, így nemcsak a barátaiknak, családtagjaiknak játszhatnak.

2013-ban vették át a szervezést Márta Istvántól (a Művészetek Völgye alapítója, 2013-ig vezetője – a szerk.) és kollégáitól. A Völgy abban az időben a csőd szélére került, 2009-ben el is maradt. Hogyan alakult át a fesztivál, miben újult meg? Hogyan tudták „visszahozni”?
Mi, fiatalok valójában már 2011-től „beszivárogtunk” a szervezőbrigádba, onnantól segítettük a fesztiválokat a háttérből. De talán kezdjük az elején. 1989-ben rendezték meg először a Völgyet, Márta István alapította zenész és színész ismerőseivel, kollégáival – tulajdonképpen a barátaival. A kilencvenes évek közepétől a fesztivál egyre népszerűbbé vált. Ugyanebben az időben alakult a Sziget Fesztivál is. A Völgy inkább a művészeket és a szociológusokat vonzotta, míg a Sziget rockerfesztiválként indult. Tehát volt egy színházi-irodalmi alternatíva. A Völgy útja a kezdetektől fölfelé ívelt: hat településen keresztül kétszázötvenezer ember látogatta. A fesztivál egyébként állami támogatásból valósult meg. Később, ahogy egyre több fesztivál alakult, apadt az állami támogatás, amelynek erre fordított összege nem nőtt, ugyanakkor egyre többfelé kellett szétosztani. A kétezres évektől elkezdett csökkeni a támogatás, és 2008-ban már nagyon kevés érkezett, ekkor rendezték meg „csökkentett üzemmódban” a „Bűvészetek Völgyét” – hiszen bűvészkedni kellett a számokkal. Majd 2009-ben elmaradt a fesztivál. A hír kommunikációja nagyon erősre sikeredett, mert szinte minden fórumon beszéltek róla, ennek hatását bizonyos értelemben a mai napig is nyögjük. De aztán 2010-től újra elkezdték megrendezni a Völgyet, igaz, nagyon kevés forrásból, kihasználatlanul hagyva a piacon elérhető szponzorációs lehetőségeket, nem fordítva nagyobb figyelmet a jegybevétel növekedésére.

Tehát az akkori szervezők nem koncentráltak a marketingre?
Nem érezték még szükségét. A fesztivál Facebook-oldala is csupán pár ezer fős látogatottságú volt, most hatvanhatezer követője van. Mivel a Völgy egy nagyon közvetlen és személyes kapcsolódás a látogatókkal, valahogy kevés figyelem fordult az akkor már nagyon is erős online felületekre. Ezek mellett az állami támogatásról szóló döntés késése miatt maga a programhirdetés is csúszott. 2013-ban július elején tartottuk meg a sajtótájékoztatót, és jelentettük be, hogy lesz Művészetek Völgye. 2014 előtt internetes jegyelővétel sem létezett, ezt az akkori fesztivál felvezetéseként hoztuk be. Aztán már májusban olyan sajtótájékoztatót tudtunk tartani, hogy addigra az ezerötszáz program a műsorfüzetben és a honlapon is megjelent. Még később elkezdtünk karácsonyi akciókat hirdetni, illetve már karácsonykor kommunikálni a fellépőkről.

A marketing és a kommunikáció aktualizálása mellett még miben újult meg a Völgy?
A 2013-as fesztiválon a látogatók között kevés volt a fiatal; a szülők eljöttek bulizni, és elhozták a gyereküket is. Úgyhogy az vált fontossá, hogy megtartva a meglévő értékeket – hiszen a Művészetek Völgye nem akart egy arctalan tömegrendezvénnyé, könnyűzenei fesztivállá válni – bevonzzuk a fiatalokat is. Tehát a kapolcsi Kék Abroszok, az Éltető Völgyben a helyi termelők és a színház mellett meg kellett erősítenünk a könnyűzenei színpadot is. De ebben már benne rejlik a Művészetek Völgyének egyik értéke is. Ha ugyanis az ember a budapesti Belvárosi Fesztiválon Quimby-koncertre szeretne menni, akkor kiszámolja, hogy 20:30-kor kezd a Quimby, és a metróval éppen odaér. Ez Kapolcson teljesen máshogy történik: ha az ember idejön, több idővel számol a parkolás, az evés, a szétnézés miatt. Ezért – még ha a Quimbyre is jön – akaratlanul is beleütközik más programokba, mivel előtte komolyzenei, színházi, népzenei, újcirkuszi vagy jazzelőadások szerepelnek. Így ha van egy kis holtideje a tervezett koncert előtt, akkor ezekre be fog menni.

A tavalyi, Kapolcson készült interjúnkban erre a jelenségre mondta Lackfi János, hogy a „fesztivál egy művészeti olvasztótégely”.
Igen, így van. Viszont ahhoz, hogy ezt ilyen színesen meg tudjuk tartani, tudni kell működtetni a gépezetet. Excel-táblázatok rubrikáiban van „összefésülve” egy adott helyszín költségvetése a legapróbb részletekbe menően. A jegybevétel is szerepel itt, de mivel csak az előző évi számokra tudunk hagyatkozni, kicsit olyan, mintha lottóznánk. Viszont az előző évek adatai alapján egyelőre bizakodóak tudunk maradni.

E tekintetben az idén mire lehet számítani? Mennyi jegy fogyott?
Ezt nehéz felmérni. Az biztos, hogy egyre hatékonyabban értékesítünk már előre. Tavaly végre megtörtént, hogy „nyereségesen” zártuk a fesztivált, de azért a mi esetünkben nem lehet akkora nyereségről beszámolni, mint például a Sziget Fesztiválnál, hiszen eleve kisebb költségvetésből gazdálkodunk. A településekkel megállapodtunk, és nekik osztjuk szét a nyereség egy részét, de közöttük is van nyereségeloszlás. Idén Vigántpetenden, a Tókertnél erősítettük meg a programokat. Fontos változás az is, hogy a kilencvenes évek elején sokkal több állami apanázs jutott a művészeknek. Talán könnyebben megtehették, hogy ingyen lépnek fel. Van olyan fellépő, aki a kilencvenes évek óta velünk van, csak akkor még ingyen lépett fel. Hiszen annak idején lehet, hogy művészeti ösztöndíjból kapott annyit, hogy ezt megtehette. Most pedig a fellépésekből kell megélnie, hiszen ez a munkája, szóval ma már nyilvánvalóan elkéri a fellépések árát. A lelkülete, a céljai mellett azért fontos pénzügyileg is jól működtetni a fesztivált, hogy a művészeknek a következő évben is legyen kedvük eljönni.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin ZÖLDÜGYEINK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!