A Supermanagement számos zenekarral dolgozik, az igazán nagyoktól a feltörekvőkig. Az érdekelt minket, hogy ennek a portfóliónak a menedzselésére milyen lehetőségeket kínálnak a digitális világ eszközei. Kérdéseinkre Tóth Gergely alapító válaszolt.

 Milyen csatornákon vannak jelen a zenekarokkal?
A digitális felületek közül a YouTube, a Facebook és az Instagram mellett aktívan használjuk a Spotifyt, az iTunest vagy más kisebb csatornákat, mint például a Deezert is. Kiadóként ez utóbbiakra akkor is feltöltjük az anyagainkat, ha nem túl jelentős az elérésük. Egy aggregátor partnercég segít a feltöltésben a streamingszolgáltatókhoz. Rajtuk kívül – mivel ők nem foglalkoznak vlogokkal – külön megállapodást kötöttünk egy magyar vlogmenedzsmentcéggel Fluor videonaplójának kezelésére.

A kisebb streamingszolgáltatók mennyire életképesek Magyarországon? Látszik azért a forgalmuk növekedése?
Mi egyben kapjuk az elszámolást a különböző csatornákról, és az így befolyó összeget osztjuk fel az előadóink között. Egyébként már évek óta zajlik a harc: most a Spotifynak áll a zászló, annak ellenére, hogy nem minden előadó és kiadó engedélyezte számukra a streaming lehetőségét. Tavaly Ed Sheeran két új dalával (Shape of You, Castle on the Hill) fordult elő először, hogy a megjelenésükkor jobb számokat értek el a Spotifyon, mint a YouTube-on. A második helyen az Apple Music és az iTunes áll. Az utóbbi eladásokban volt erős, inkább külföldön, de mostanában eléggé stagnálnak a számai. Magyarországon a YouTube a legmarkánsabb, de a Spotify is szépen növekszik. A Wellhello esetében már észrevettük, hogy egyre inkább eltolódik a nézettség, nem csak a YouTube-diszkó megy, a streaming is nagyon jön fel náluk. Ugyanakkor itthon még mindig fokmérő, hogy ki hány millió megtekintést tudott elérni a YouTube-on, ami viszont nem mindig áll egyenes arányban azzal, hogy hány ember fizet be a koncertre. Furcsa helyzet állt elő. A lemezkiadásban kétezer eladott darab már aranylemeznek számít, ami egyre kevésbé fontos fokmérő, de sokan még mindig szeretnek villogni vele, hiszen nagy dolog, ha manapság valaki még megveszi a CD-t. A Spotify-eredménylista viszont még nincs annyira a köztudatban, hogy az számítson a promócióban.

 

A másik fokmérő nem digitális felület ugyan, de nagyon fontos, hogy a Budapest Parkban hány jegyet ad el egy zenekar.

Az előadók ezekkel tudnak jó pozícióba kerülni, és mi ezek alapján tudunk árat mondani egy fellépésre.

Vagyis a YouTube nem direkt bevételi forrás, sokkal inkább terel a koncertek felé, illetve tárgyalási alap a gázsiknál?
Igen, de nem tehetünk automatikusan egyenlőségjelet a YouTube-nézettség és a népszerűség közé. A Follow the Flow például az új számával elérte a tízmilliós nézettséget, de még csak most kezd berobbanni. Ahhoz, hogy üzleti szempontból „beárazhassuk” a produkciót, budapesti fellépést kell nekik szervezni, illetve az őszi vidéki turnén megnézni, hogy hányan mennek el a koncertjeikre. Ebből tudjuk kiszámítani azt a gázsit, amelyet majd például a nyári fesztiválok szervezőinek ajánlunk. Nekünk úgy kell szabályoznunk a dolgokat, hogy a zenekarunk is jól járjon, de a szervező is ki tudja termelni a költségeit, a marketinget és a teljes koncert-infrastruktúrát. Ha számára nem nyereséges a buli, akkor legközelebb nem tudunk annyit elkérni, illetve koncertszervezői körökben elterjed, hogy többet kérünk, mint amennyit ér a zenekar. A klasszikus alku a digitális világban is létezik.

Arra vannak hüvelykujjszabályok, hogy a YouTube-siker mennyire konvertál koncertlátogatásba, vagy ez teljesen lutri?
Előadó és zenei stílus függvénye. Vannak olyan zenekarok, amelyek a kisgyerekeknek jönnek be nagyon, akiket a szüleik még nem engednek el a koncertekre. Ezek az előadók legfeljebb diszkós haknikat tudnak csinálni, nagykoncertet nem. A hiphopból induló Follow the Flow esetében viszont azt érezzük, hogy most jelentek meg – így a tízmilliós nézettség környékén – azok, akik már koncertjegyet is váltanak. Metálzenekaroknál inkább százezres nézettségek jellemzőek, ami a sokmilliós nagyokhoz képest kevésnek tűnhet, de továbbra is nagyon erősek a klubokban és bizonyos tematikus fesztiválokon. A szakma azon szereplője, aki ért hozzá, úgyis tudja, hogy melyek azok a halálbiztos közönséget vonzó, profi bandák, amelyeket kockázat nélkül el lehet hívni koncertezni. Marketingszempontból persze minél több a nézettség, annál jobb, hiszen a nagy cégek a milliós számokat szeretik, amikor egy reklámkampány során bele kell nyúlniuk a zsebükbe. És itt számítanak az Insta-követések is. Az Instagram-posztokért elég jó pénzeket el lehet kérni, de ott is van egy speciális elv, amelyet követünk. Sok celebnél azt látjuk, hogy szinte minden posztjuk reklám. Mi fontosnak tartjuk, hogy meglegyen a hirdetés organikus helye, és úgy adunk el reklámfelületet, hogy azzal az előadó is elégedett legyen. A legtöbbször nemet mondunk a reklámfelkérésekre, mert vagy bugyuta a hirdetés, vagy nem passzol össze az előadó a termékkel. Vannak állandó partnereink, például a Red Bull, amely évek óta ott áll a legtöbb zenekarunk mellett támogatóként és márkapartnerként, és akikkel nagyon jó az együttműködés. A legtöbb esetben nem mi irányítjuk az előadóink posztolásait, fontosnak tartjuk, hogy minél organikusabban osszanak meg tartalmakat. Valaki magától is napi húszat posztol, és ez jól áll neki, valaki kéthetente egyet, és ez is rendben van. Ha valaki nem nagyon érzi az ideális mennyiséget, azt azért próbáljuk valamelyest terelgetni. A Facebook- és Instagram-hirdetésekre nagyon odafigyelünk, illetve a munkánk fontos része a Facebook-események kezelése. Létrehozzuk az „event”-et, törődünk az oda feliratkozó emberekkel, tartalmakat osztunk meg, fenntartjuk a figyelmet. Ez a mi szakterületünk és feladatunk. Ha pedig úgy érezzük, hogy kell még a push, akkor szólunk az előadóknak, hogy az Instán egy kicsit tolják még meg az adott koncert promóját.

Sosem értettem, hogy egy tízmilliós országban hogyan lehet több tízmilliós nézettségeket elérni – még ha nem is egyedi felhasználókról van szó.
Ez az úgynevezett YouTube-diszkó: az emberek az interneten nemcsak nézik már a videóklipeket, hanem rádiószerűen hallgatják. Olyan videóknál, amelyek nem zenei tartalmak, kicsit pontosabb képet kaphatunk a megtekintők számáról: a Wellhellónak például van jó pár prémium minőségű Budapest Park-os aftervideója, amely nem klasszikus klip – ezeknek pár százezres megtekintéseik vannak, hiszen mindenki csak egyszer vagy kétszer nézi meg. A klipeket az emberek képesek akár több tucatszor is megnézni, meghallgatni. Mint egy rádióban, amely egy nagy slágert lead naponta háromszor-négyszer. Az emberek önmaguktól is ilyenek: amit szeretnek, azt sokszor meghallgatják. Egy új videónál három-négy nap alatt eldől, hogy szereti-e a közönség. Kirakjuk, és a nézettségi számból, valamint a like-dislike arányból látjuk, hogy a dal el lett-e találva, bejött-e a publikumnak. Az azért nem élet-halál kérdése, hogy minden szám húszmilliós legyen, a kisebb nézettségű dalok is nagyon jól működhetnek egy koncerten.

A YouTube algoritmusa automatikusan is bepörgeti a népszerű számokat adott stíluson belül?
Pontosan nem tudjuk, hogyan működik az algoritmus, de megfigyelhető, hogy ha felkapott számokat nézel, akkor a felkapottak közül válogat, vagy adott stíluson belül. A Spotifynak is van ilyen megoldása, ahol hasonló előadókat pakol egymás után.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin POPSZAKMA című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!