A YouTube-tutorialok korában autodidakta módon is képezhetjük magunkat, és kellő szorgalommal és kitartással szinte bárki elsajátíthatja bizonyos szakmák fortélyait. De mi a helyzet akkor, ha zeneipari szakemberré szeretnénk válni? Hol szerezhető meg az alapvető szakmai tudás? A válasz: a Zeneipari Hivatalban.

Miért a Zeneipari Hivatal névre esett a választása? Nem biztos, hogy a „hivatal” szó jó érzéseket kelt az emberekben.
A Zeneipari Hivatal rádióműsorként indult a Tilos Rádióban 2012-ben. Szerettem volna egy olyan fórumot létrehozni, ahol zeneipari tudáshoz lehet hozzáférni, miközben olyan kollégákat mutatunk be, akik megkerülhetetlenek. Ekkoriban nem volt még Fonogram szakmai díj, nem volt Dal+Szerző, így a műsor olyan céllal is készült, hogy megmutassa a hazai zeneipar nyilvánosan ritkán látható szegleteit, szereplőit. A Zeneipari Hivatal kifejezést egy gyakran hallott mondás mintájára találtam ki. Sokat beszélgettem zenészekkel, akik gyakran használtak bizonyos szófordulatokat, mint „bulizásügyi hivatal”, „elkésési hivatal”, amivel az intézményiség jelleget is karikírozták. Ekkoriban idehaza a szakmában nagyon sokan úgy érezték, a zeneipari tudás nem oktatható – miközben az Egyesült Államokban vagy éppen Angliában ennek 20–30 éves hagyománya van. Még magán a szón, hogy „zeneipar”, is élcelődtek bizonyos kollégák. Így és ezért esett a választás erre a fura névre.

Miért hozta létre a Zeneipari Hivatalt?
Édesapám egy elég ismert hangmérnök, hangtechnikus volt, és emiatt nagyon sok zenész fordult meg nálunk. A zenészek panaszait hallgatva rájöttem, hogy még több kiemelkedően tájékozott pályakezdő szakemberre lenne szükség. Éveket spórolhat az, aki nem a gyakorlatban, saját sikerein és bukásain keresztül tanulja meg a szakma alapjait, hanem rendelkezik a biztos tudással, amikor pályakezdőként belevág a szakmába. Egy szakirodalomra és gyakorlati információkra támaszkodó képzés elvégzésével stabil alapokra helyeződhet a diákok tudása, kialakulhat a szakmai igényességük és információéhségük. Többek között emiatt indult 2011-ben az IBS-en, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen egy zenei menedzsment tantárgy. A gazdasági, pénzügyi és menedzsment tanulmányok talán a legbiztosabb alapjai a jó zeneipari menedzsmentnek. Boldog voltam, hogy mindkét intézmény ilyen nyitottan fogadta az ötletet, és létrejöhettek ezek a tanegységek. Aztán elég hamar, már 2012-re látszott az, hogy egy 14 hetes kurzusnál hosszabb, és nem csak az egyetemistáknak hozzáférhető, a gyakorlati tudásra és a hazai és a külföldi szakirodalmakra is építő képzésre is szükség lenne idehaza, ezért egy hetente pár órára kölcsönkapott teremben elindult az első Zeneipari Hivatal-féle zeneiparimenedzsment-képzés, illetve az Access All Areas és a digitáliszeneterjesztés-képzés. 2014 tavaszára lett saját helyszínünk, a mostani ZH-bázisra pedig 2015 januárjában költöztünk.

 

 

 

 

 

Mik a program célkitűzései, és pontosan mit lehet megtanulni a ZH képzésein?
Ősszel indulnak a következő képzéseink. Öt év után éppen most zajlott le a Zeneipari menedzsment képzés belső átalakítása, ez októberben kezdődik majd el újra. Az elektronikus zenei menedzsmentet oktató ElectriCity és a külföldi zeneiparra koncentráló Access All Areas is elindul újra. Tervezünk egy negyedik kurzust is, amely egy teljesen új képzéstípus, ez januárban indul majd. A Zeneipari menedzsment képzést öt éve koordinálom, ennek az a  célkitűzése, hogy elsősorban a hazai zeneipar és mellette a tanulságos példaként szolgáló külföldi piac működését, illetve a zeneipar és annak aliparágainak történetét is ismerje a végzett diák. A záróvizsgán olyan szakemberek vizsgáztatnak, mint Sasváry Zoltán, a Vad Fruttik menedzsere, Horváth Máté, a New Beat promotere, Gáncs Andrea, a Budapest Bár menedzsere, és az ő visszajelzéseik alapján alapos szakmai tudással távoznak azok, akik a képzés egy éve alatt az összes röpdolgozatot és modulzárót megírják, és utána a zárószóbelit is sikerrel teljesítik, ezt most el is mondták a legfrissebb videónkban.

Lehet-e egyáltalán tanulni ezt a szakmát?
Érdekes, hogy ezt a kérdést idehaza sokszor felteszik a zeneipari menedzsment oktatása kapcsán, mintegy felszólítva azokat létjogosultságuk bizonyítására, miközben sokan végeznek különböző felsőoktatási képzéseken, de utána nem feltétlenül helyezkednek el azon a pályán – vagy előfordul, hogy igen, és mégis alkalmatlanak bizonyulnak a gyakorlatban. Egy iskolai képzés nem tehetséget, hanem tudást biztosít, és szerencsés esetben még gyakorlati tapasztalatot is. Vannak zeneipari szakmai alapismeretek, van egy tudásanyag, ami elméletben elsajátítható, és aztán szakmai gyakorlatokon, munka során ez az ismeret kamatoztatható, bővíthető, fejleszthető. Azaz egy képzésben meg lehet tanulni, hogyan működik a YouTube, hogyan kell jó zenei pályázatot írni, milyen feltételekről kell megállapodni egy koncert előtt, milyen klubtípusok léteznek, és ezekbe az adott produkció karrierjének melyik pontján érdemes fellépést szervezni, milyen cégformák vannak, milyen zeneipari szakmák léteznek és így tovább. Ezek a tudásmorzsák alapvető fontosságúak ahhoz, hogy valaki magabiztosan lépjen ki a piacra. Nálunk éppen emiatt nagyon szigorú a számonkérési rendszer. A sikeres zeneipari munka nagyon szerteágazó és alapos ismereteket kíván – ennek az alapjait egy képzés meg tudja adni, ez az elsődleges feladata, ahogy minden oktatásnak is: tudást biztosítani. Azonban az igaz, hogy léteznek személyiségjegyek, illetve olyan képességek, adottságok, amelyek megléte vagy hiánya adott esetben segíti vagy éppen ellehetetleníti a sikeres karriert. Tóth Tibi, a Péterfy Bori & Love Band és a Pál Utcai Fiúk menedzsere azt szokta mondani, hogy a szakma megméri az alkalmasságot: aki öt év után is zeneipari háttérszereplő, és dolgozik a szakmában, az mintegy letette az alkalmassági vizsgát is.

Zenei affinitás kérdése is, hogy kiből lesz jó menedzser?
A kettő nincs feltétlenül összekötve. Nagyon sok zenész válik zeneipari szakemberré, de a könnyűzenei háttérdolgozónak – hacsak nem hangtechnikus, hangmérnök, producer vagy éppen A&R-os (a tehetségek felkutatásán dolgozó zeneipari szakember – a szerk.) satöbbi – nem feltétlenül van szüksége abszolút hallásra.

A végzett hallgatók jellemzően Magyarországon vagy külföldön próbálnak meg boldogulni?
Mire eltelik az egy év (illetve a többi képzésünk esetében a fél év), azokat, akik még akkor is az iparágban képzelik el magukat, már megtalálja egy hazai lehetőség. Sokan jelentkeznek a képzéseinkre úgy, hogy a nemzetközi piacra indulnának, de közben megtalálják a helyüket idehaza, legyen az akár az Artisjus vagy a Paloznaki Jazz Piknik. De rettentő boldog lennék, ha végre lenne olyan ZH-s, aki egy külföldi kiadónál, ügynökségnél helyezkedne el, és a nálunk szerzett tudása alapján megfelelne, beválna. Szerencsére van is erre Európai Unió biztosította szakmai programháttér, azaz akadálya sem lenne. Nagyon remélem, az Access All Areas képzésünk ennek platformot tud majd biztosítani.

Vannak olyan volt diákok, akik azóta komoly karriert futottak be?
Szinte mindennapos, hogy a zeneiparban dolgozó szakemberek célzottan a Zeneipari Hivatalban tanuló diákok között keresnek leendő munkatársat. Soltész Péter, a Punnany Massif és az NB menedzsere mindkét alkalommal nálunk keresett kollégát, és talált is, sikerrel járt a Paloznaki Jazz Piknik stábja is, de volt olyan, aki szakmai gyakorlata után vált a Péterfy Bori menedzsmentjének tagjává. Van végzett diákunk, aki a Sziget Irodában dolgozik, aki az Ivan & The Parazol menedzsmentjében munkatárs, aki A Kutya Vacsoráját menedzseli, vagy Pátkai Rozina ügyeit intézi, az Akvárium Klub elektronikus zenei programstábjának tagja, a Fran Palermo turnémenedzsere, a Kuplung koncertszervezője és a Művészetek Völgye zenei programszervezője, a Halmos Béla Programiroda vezetője, a BMC munkatársa, a Super Size Recording stúdiómenedzsere és még sorolhatnám. És ezek csak az állások, szakmai gyakorlatos lehetőséggel még többen keresnek meg bennünket – és ezek nagyon nagy része válik aztán munkaviszonnyá.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin POPSZAKMA című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!