Home»Kult»„A minőség megszállottja vagyok” – Interjú Ujj Mészáros Károly filmrendezővel, forgatókönyvíróval 

„A minőség megszállottja vagyok” – Interjú Ujj Mészáros Károly filmrendezővel, forgatókönyvíróval 

1
Shares
Pinterest Google+

Ujj Mészáros Károly nevét talán leginkább a Liza, a rókatündér című film kapcsán ismerhetjük, amellyel azonnal berobbant a köztudatba. A Balsai Móni főszereplésével készült abszurd, fekete komédia, amely romantikus film, bűnügyi történet és japán mese egyben, számos hazai és nemzetközi díjat bezsebelt. Idén novemberben mutatták be a rendező újabb nagyjátékfilmjét, amely azonban éles műfaji váltás: az X – A rendszerből törölve a jelen Budapestjén játszódó realisztikus thriller, amelynek hősnője a pánikbetegséggel küzdő, kamasz lányát egyedül nevelő nyomozónő, akinek egy szövevényes bűntényt kell felderítenie. A rendezővel a film és a valóság párhuzamáról, korrupcióról, üzenetről és a művész felelősségvállalásáról is beszélgettünk.

A Liza, a rókatündér című szürreális, fekete komédiája után a második nagyjátékfilmje, az X – A rendszerből törölve egy, a mai Magyarországon játszódó, realista thriller. Minek köszönhető az éles műfajváltás?
Kétszer nem léphetünk bele ugyanabba a folyóba – gondoltam, így beleléptem inkább egy másikba. Izgattak a másféle, sötétebb energiák, amelyek óhatatlanul képződnek az emberben, látva fajunk, bolygónk, kontinensünk, hazánk fejlődésének szomorú útját vagy útvesztőjét.

A filmben egy disztópiát láthatunk a jelen Magyarországáról, ahol a tüntetések gyújtogatásba fajulnak, az indulatok elszabadulnak, és a város megfélemlítésnek és pániknak van kitéve. Figyelmeztetésnek is szánta a sötét jövőképet?
Ez a disztópia is Budapest egy olyan arca, amelyet megtapasztalhattunk 2006-ban. És mivel a film alapvetően az elmúlt harminc év híreiből, történéseiből építkezik, beépült ez a mozzanat is. A jövő sajnos olyan sötét képet fest önmagáról, hogy ahhoz képest a mi filmünk vígjátéknak számít.

A filmben nyilvánvaló célzások vannak a jelen politikai rendszerre, a korrupcióra, amelynek falán az értelmiség csak nagyon nehézkesen tud hősként áttörni. Hogyan fogadták a tervet a Filmalapnál?
A filmben látott jelenségek nemcsak a szigorúan vett jelenre érvényesek, hanem jelen voltak az egész rendszerváltás utáni életünkben. Mint ahogy minden működő rendszerben jelen vannak, hiszen a korrupcióra alapvetően hajlama van az embernek még a nálunk fejlettebb országokban is. A német vállalatvezetők luxemburgi bankokban vezetett számláitól a Nissan autógyár múlt héten leváltott főnökéig megszámlálhatatlan példa van erre világszerte. A demokrácia elvei szépek, nemesek, fontosak, a demokratikus működés egyik alapkérdése viszont az, hogy milyen módon tud reagálni a hatalom ilyen-olyan úton történő megvesztegetésére, és hogyan tudja ezt féken tartani. Legyenek azok lobbisták az Egyesült Államokban vagy a maffia Olaszországban, és sorolhatnánk, ezek a befolyásoló tényezők valójában ugyanazon elv mentén működnek. Az egyén, ugyanúgy, mint egyes érdekcsoportok, a gazdasági boldogulását szeretné alapvetően felgyorsítani, ha teheti. Az a kérdés, hogy az erkölcs, a törvények – azok betartása, betartatása – és a gazdasági környezet mennyiben gátolják meg ezt, és milyen mértékben szabnak, ha egyáltalán szabnak neki, mértéket. Filmünk nem feltétlenül az értelmiség hőssé válásáról szól, hiszen mindenki válhat hőssé a maga kisebb-nagyobb környezetében. Hős bárki lehet, aki a közjó érdekében hajlandó tenni, úgy, hogy személyes boldogulását, jólétét, megélhetését, netán életben maradását kockáztatja. Hőstettek a közösség bármilyen szintjén értelmezhetőek, családi, kisközösségi hőstettek ugyanúgy vannak, mint akár egy ország vagy az egész emberiség sorsát befolyásoló áldozatvállalások.
A Filmalap a kezdetektől támogatta a tervet. Bár tény, hogy a hazai viszonyaink változásai még inkább átpolitizálták a filmet, így az nem önmagában lett politikusabb, hanem abban az inerciarendszerben, amelyben élünk.

A film dramaturgiai csavarja megrázza és felébreszti a nézőt – jól értelmezem azt a közvetett üzenetet, hogy mindenekelőtt az ország múltjával kellene elszámolni? 
Szerintem fontos lenne. Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval ezt legalább annyira alapvetőnek gondoltuk, mint a hősiesség tematikáját. Ungvári Krisztián egy egész könyvet szentelt annak a sokszínű folyamatnak, hogy az ügynöklisták nyilvánossá válását mi módon sikerült akadályozni az elmúlt harminc évben. Ez egy alapvető kérdése és meghatározója a hazai közéletnek, amire szerettünk volna reflektálni.

Mit szeretett volna leginkább megfogalmazni ezzel a filmmel? 
Én személy szerint azt, hogy kellenek hősök. A film lezárását egyesek emiatt naivnak tartják, bár legalább ugyanannyi néző vetette fel, hogy miért annyira pesszimista a film vége. Mindkettőt vállalom. Azt az utat is fontosnak tartom, amelyet a traumatizált főhősnő végigjár, az is hősies, ahogy képes lesz arra, hogy szembenézzen a múltjával, az elhatalmasodott félelmeinek forrásával. Nincs olyan lény, aki valamilyen formában ne lenne traumatizált. Egy életen át lehet ezektől menekülni, de nem szükségszerű. Legyünk bátrak, és nézzünk szembe a problémáinkkal. Ez fontos mondanivalója a filmnek.

Felelőssége egy művészembernek folyamatosan reflektálni a körülötte zajló társadalmi, politikai történésekre? Az alkotás állásfoglalás, vélemény, netán felhívás?
A környezetére minden élőlény reflektál. Ez maga az élet. Az emberi környezet nagyon sok rétegből épül fel, ezek közül az egyik meghatározó a társadalmi, politikai környezet. Nem minden alkotó hajlandó erre rezonálni, és van, akit más érdekel. De a reflexió hiánya is egy fontos jel. Ennek több oka lehet, nem csak az egzisztenciális félelem; persze ez is egy az okok közül, talán a legfontosabb. Én a film nyelvén fogalmazom meg azt, ahogy a korunkról gondolkodom.  

Milyen érzés ötvenévesen „betörni”, és sikereket halmozni a filmes szakmában? Korábban se Liza, se X típusú filmekre nem volt sok példa. Újítónak tartja magát?
Nem kifejezetten sikerként élem meg az X fogadtatását. A kritikák zöme inkább a pozitív felé hajlik, de van néhány lesújtó is. A nézőszámok sem alakultak a reményeink szerint. Sok nézőt sikerült eltalálni, sok a pozitív visszhang, de van, akinek kevésbé, vagy egyáltalán nem tetszett a film. A Liza is megosztó volt, de az X még inkább az. Én a minőség megszállottja vagyok, nem tartom magam újítónak, de az mindig is motivált, hogy olyan filmet csináljak, amilyen még nem volt itthon. Nyilván le kell szűrnöm a tanulságokat az első két film alapján, és még előttem sem teljesen világos, hogy merre menjek tovább. A korom nem érdekel különösebben, a feladatok annál inkább. Ilyen érzés ez.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin BEFEKTETÉS című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!

Előző cikk

„A walesi bárdok az A walesi bárdok” – Interjú Gryllus Dániellel és Vilmossal, a Kaláka együttes tagjaival

Következő cikk

„Ha az ember igazán szeretne valamit, akkor azt igenis meg tudja csinálni némi segítséggel!” – Interjú Máthé Gergely kerekesszékes túrázóval