Jó az IT-alapképzés Magyarországon, de inkább még csak pontszerű teljesítmények körvonalazódnak hazánkban, szektorszinten nem beszélhetünk eredményességről – állítja Petyus Dániel, a Vivorbis ügyvezető igazgatója, aki korábban dolgozott New Yorkban, Londonban és Dublinban is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakember hogyan látja a hazai startup-ökoszisztémát, milyen lehetőségei vannak a cégének, illetve hogy milyennek ítéli meg a hazai sikersztorikat.

Hogyan szerezte a nemzetközi tapasztalatait?
Az én történetem kicsit újszerű a „magyar valósághoz” képest, főleg a rendszerváltás óta. Dolgoztam több befektetési banknál, az egyiknek a programján keresztül jutottam ki az Egyesült Államokba. Később visszakerültem Budapestre, majd kiköltöztem Londonba, mert azon a pénzügyi területen, ahol tevékenykedtem, nem lehetett volna Magyarországon érvényesülni, hiszen a központok az angol és a japán fővárosban, valamint New Yorkban vannak. Miután kimentem, további befektetési bankok kereskedési részlegein dolgoztam technológiai oldalon, majd később elkerültem egy szolgáltatóhoz, amely ugyancsak pénzintézeteknek nyújtott informatikai megoldásokat.

Ekkor alapítottam saját céget, kezdtem elmozdulni a tanácsadás irányába, amelynek köszönhetően Londonban több helyen, valamint Dublinban is végeztem munkát. Ekkor egy évet egy rákkutató startupnál töltöttem – engem ez is érdekel, ráadásul voltam biológia szakos egyetemi hallgató is, és az egyik diplomám bioinformatikából van. Valami igazán hasznos dolgot akartam megvalósítani, valami olyat, amiből közvetlen haszna van a világnak. Aztán a tanácsadási, a pénzügyi, valamint a startupvilágban szerzett tapasztalataim miatt úgy döntöttem, nem a saját időmet és energiámat szeretném eladni, hanem létre akarok hozni valamit, ami önmagában értéket tud teremteni. Ez után magánéleti okok miatt visszaköltöztem Magyarországra, ahol ugyancsak indítottam egy vállalkozást.

Mivel foglakozik a cége?
Nagy mennyiségű adatot dolgozunk fel valós időben, szokás ezt big datának is nevezni. Azt gondolom a személyes tapasztalataim, valamint a világ fejlődése láttán leszűrt észrevételeim miatt, hogy a vállalkozások sokat tudnak egy-egy ilyen elemzésből vagy termék használatából profitálni. Nem konvencionális eszközöket használunk, hanem igénybe vesszük például a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket is. Próbálunk kombinálni, illetve megkeresni azokat az alkalmazási területeket a különböző iparágakban – tehát nemcsak a pénz- és egészségügyben, hanem például a biztosítási és a telekommunikációs szektorban –, ahol ezek jól működnek, továbbá helyi és nemzetközi ügyfelekre is célzunk.

Miben különbözik a nyugati és a hazai startup-ökoszisztéma?
Korlátozottak a lehetőségek ahhoz képest, mint amit Londonban tapasztaltam. Kevesebb támogatás jut a startupoknak, illetve közösségi térből is kevesebb jött létre. Ugyanaz érvényesül, mint általában minden területen Magyarországon: ha valaki ismeri a megfelelő csatlakozási pontokat, akkor nagy esélye van. Önmagában a növekedés sokkal nehezebb.

Ennek tükrében hogyan élte meg a hazaköltözést?
Nagyon optimista voltam – úgy gondoltam, hogy látszódnak a fejlődés nyomai. Ha az ember ezekre fókuszál, akkor ki tud alakítani magában egy pozitív szemléletet. De azt látni kell, hogy a piac mérete nagyban különbözik, ráadásul London és New York „világfővárosok”, sokkal koncentráltabban állnak lehetőségek a vállalkozók számára. „Startupértelemben” Budapest nem egy központ, hiszen a régióban van sok olyan más város, ahol hasonló szintű aktivitás zajlik. Egyébként mi nem klasszikus értelemben vett startupot csinálunk: nem külső bevonással szeretnénk növekedni. Amit mi csinálunk, azt bootsrappingnek (nincs rá magyar szó, a szaknyelv meghonosításnak fordítja – a szerk.) hívják: organikus fejlődést szeretnénk elérni, arra törekszünk, hogy megálljunk a saját lábunkon. Nem az az elsődleges célunk, hogy minél vonzóbbak legyünk egy befektető számára.

Említette a piacok méretét. Feltétlen fontos, hogy nagy legyen? Ellenpélda tud lenni Észtország, amelyet egy „digitális csodának” tartanak, pedig nincs nagy piaca.
Ezt több oldalról is meg lehet közelíteni. Vannak az abszolút einsteini ötletek, amikor valaki feltalál egy Ubert vagy egy Airbnb-t, amely a világ bármely pontján megtörténhet, mert a későbbiekben nagyon hamar eljut oda, ahol megfelelőképpen tud növekedni. Ha valakivel nem ez történik, hanem van egy jó ötlete, amely bizonyos szegmensekben jól értelmezhető, akkor ez egy kisebb piacon nehezebben tud terjeszkedni. Egyébként meglepődne, ha látná, hogy 2018-ban milyen faék egyszerűségű dologgal is sikeres lehet valaki. Erre jó példa a Deliveroo, ami Londonban újraértelmezte a házhozszállítás fogalmát – egy milliárdos üzletről beszélünk, amely abból fakad, hogy van egy pici rés, amelyen bekúsztak egy hatalmas piacra. Ez egy kisebb országban nem jöhetett volna így létre.

Észtországra rátérve: nagyon fontos, hogy az emberek akarják, hogy a dolgok jobbak legyenek körülöttük. Érdeklődni kell az újdonságok iránt. Észtországban arról szól a kultúra, hogy próbálnak lehetőségeket teremteni. A „nem” és a „biztos, hogy nem” náluk nem elterjedt fogalmak.

Magyarországon mennyire érvényesül ez a mentalitás? Ha csak az Ubert vesszük alapul, akkor nem kimondottan lehet minket ezzel a hozzáállással vádolni.
Az Uber egy sarkalatos példa, Magyarország után sok helyen betiltották, sőt még Londonban is rezeg a léc a társaság alatt. Az Uber üzleti modellje csak egy a mostanában gyakori startupmodellek közül. Nem mellesleg a startupok nem egyenlők az Uberrel. De az igaz, kell a képesség ahhoz, hogy felismerjünk valamit, ami egy jobb megoldás a már meglévőknél, és hagyjunk neki teret. Ugyanakkor hatalmas potenciál van az Uberben, nem a jelenlegi megoldásuk a lényeg, hanem hogy ez hova vezet a jövőben. Teljesen új fajta termékeket és értékláncot hozhat létre. Az, hogy nincs Budapesten Uber, az annak a szomorú példája, hogy erővel lenyomták a lobbisták a privát érdekeik miatt.