Török Balázs, ismertebb nevén Kodiak a magyar e-sport legendás figurája, aki a Counter-Strike nevű videojátékban több csapatával is világszintű eredményeket ért el. Neki sikerült az a bravúr, hogy az aktív versenyzői pályafutása után is azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret. Streamel, többezres követőtáborral rendelkező YouTube-csatornát üzemeltet, edzősködik, és néha interjút ad. Röviden: minden tevékenységében játszik.

Nem túlzás azt állítani, hogy a társaiddal a hazai e-sport úttörői voltatok. Az aktív versenyzői pályafutásod idejében, a kétezres évek elején a magyar társadalom számára teljesen ismeretlen jelenség lehetett a gamer létforma. Mit szóltak a körülötted lévők, hogy ilyen szenvedéllyel játszol?
A szüleim nem kifejezetten örültek, de nem is tiltottak el a játéktól. Sokak szerint csinálhattam volna inkább értelmesebb dolgokat, de nekem ez okozott örömet, ez volt a legkedveltebb időtöltésem. Akkoriban még csak egy nagyon szűk kör foglalkozott ilyesmivel versenyszerűen, idegen volt ez az embereknek, nem igazán tudták felfogni, hogy mit csinálunk.

Mennyire változott meg az e-sport társadalmi megítélése napjainkra?
Érdekes, de amióta egy potenciálokkal teli, jókora üzletággá vált az e-sport, azóta az emberek jobban elfogadják a legitimitását. A pénz beáramlásával megnőtt a presztízse, és pozitívabb lett a társadalmi megítélése is. Pedig ugyanúgy gépek előtt ülnek az emberek, és játszanak egymással, mint régen.

Minek köszönhető ez a pénzáramlás?
A folyamat ugyanúgy működik, mint a hagyományos sportok esetében. Az e-sport-közvetítés is egy értékesíthető reklámfelület, amelyet egyre több és több ember néz. A sportfogadás is hatalmas bevételeket, pénzmozgásokat generál az iparágon belül.

Milyen kvalitásokra van szükség ahhoz, hogy valaki élvonalbeli e-sportoló legyen? Gondolom, hogy ez játékonként változik, úgyhogy a szakterületedet, a Counter-Strike nevű videojátékot vegyük alapul.
Régen sokkal kisebb volt a közösség, ezért elég volt, ha az ember nagyon sokat játszott. Minél többet gyakorolt, annál inkább kiemelkedett a mezőnyből. Ma már nagyobb a játékosbázis, ezért önmagában a játékidő és a tapasztalat nem elég. Szükség van egyfajta tehetségre, de nem tudnám megmondani, hogy milyenre.

A magyarok azért gyengék CS-ben, mert rosszul szerveződnek csapatokba. Folyamatosak a konfliktusok, nem tudják kezelni a nézeteltéréseket, megsértődnek egymásra, és szétválnak az útjaik. Nem képesek háttérbe szorítani az egyéniségüket, nem tudnak hosszú távon együttműködni és összeszokni, képtelenek csapatként működni. Az élvonalban többször bebizonyosodott már, hogy minél több ideje van együtt egy csapat, annál hatékonyabb a játékstílusuk, és annál nehezebb legyőzni őket. A CS esetében az egyéni tehetségnél fontosabb a csapatjáték.

Szerinted te melyik tulajdonságod miatt tudtál kiemelkedően jó játékossá válni?
Én pont a csapatjátékban voltam a legerősebb. Ügyesen kezeltem a csapattagok közötti konfliktusokat és nézeteltéréseket, ezért képes voltam együtt tartani a brigádokat. A legjobb csapataim általában minimum egy évig egyben maradtak, ami magyar viszonylatban nagy időnek számít.

A weboldaladon a Kodiak Saga című, blogszerű írásodban részletesen összefoglalod a pályafutásodat, és nagyon érzékletesen bemutatod ennek a kicsit undergroundnak mondható gamerszubkultúra működési mechanizmusait. Sokszor a csapataidon belül is nagyon feszült volt a légkör, olyan is előfordult, hogy bizonyos tagokat el kellett távolítanod a pozíciójából. Ez emberileg mennyire viselt meg téged? A csapattársaid mennyire voltak a barátaid is egyben?
Mindig igyekeztem nem baráti alapon szervezni a csapatokat. Talán ezért is tudtunk sikereket elérni. Komolyan vettük a játékot, a legjobbak akartunk lenni, úgyhogy sokkal inkább munkatársként viszonyultunk egymáshoz. A csapattársaimnak sok olyan emberi megnyilvánulásuk volt, amikkel én nem tudtam azonosulni, de a játék során ez nem számított. A CS számomra nem a barátságról szól.

A fiatalok egyre több időt töltenek a virtuális térben. Sokak szerint az agresszív videojátékok negatív hatással vannak a személyiségükre. Mi a véleményed erről?
A véleményem egyértelmű: nem értek egyet ezzel az állítással. Egy agresszív játéktól önmagában nem lesz agresszív a gyerek, ezt kutatások is alátámasztják. Ha jobban belegondolunk, a játék akár egy kiváló stresszlevezető eszköz is lehet, ha valaki okosan használja. Azt viszont elismerem, hogy a vereség például frusztrációt generálhat. Sok fiatal játékost látok, akik csapkodnak, idegeskednek, vagy mérgükben szétverik a billentyűzetüket. Régen én is ilyen voltam, de minél többet játszottam, annál jobban tudtam kezelni a kudarcot. Rájöttem, hogy a vereség ugyanúgy a játék része. Szerintem a videojátékok során felgyülemlett düh vagy frusztráció levezetésére a valódi, fizikai sportolás a legjobb módszer.

Mi szerinted a videojáték pozitív tulajdonsága? Milyen képességeiben tudja fejleszteni a felhasználót?
A Counter-Strike esetében nagyon függ attól, hogy az ember milyen szerepet tölt be egy csapaton belül. Nekem a játék során gyors döntésekkel kellett irányítanom a csapattagokat, meg kellett oldanom a kialakult problémákat és nézeteltéréseket, ezért megtanultam magabiztosan kommunikálni. Ezeket a problémamegoldói készségeket és a képességet a gyors döntésre aztán az élet többi területén is tudtam kamatoztatni. Sok magába forduló, nehezen kommunikáló ember játszik. Ez a virtuális tér egyben egy platform számukra, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatnak és beszélgethetnek.

Tegyük fel, hogy valaki nagyon sokat játszik, jónak érzi magát, és gamerből szeretne e-sportólóvá válni. Mit tegyen? Hogyan zajlik ez a folyamat pontosan?
Nagyon jó kérdés. Erre a mai napig keressük a választ. Az biztos, hogy kitartónak és elhivatottnak kell lenni, mert hosszú a folyamat. Általában így szokott ez kinézni: a gamer rengeteget játszik, aztán behívják egy gyengécske csapatba. Eljárnak versenyekre, leginkább veszíteni, de a játékstílusával ő mégis ki tud emelkedni a csapatából. Ha szerencséje van, felfigyelnek rá, és meghívják egy jobb csapatba. Ha folyamatosan jó teljesítményt tud hozni, akkor lépésről lépésre egyre feljebb kerülhet, de ez egy nagyon kemény harc.