Ahogy forog előre az idő kereke, és fejlődik a technológia, úgy válik egyre izgalmasabbá a Földön kívüli élet kutatása. Az elmúlt évben számos szuperfantasztikus felvétel látott napvilágot, amelyek révén kicsit közelebbről is megismerhetjük a Mars történetét – márpedig egyesek szerint sietnünk kell, ugyanis hosszú távon nem maradhat mindenki a jelenlegi otthonában. Összeszedtük az elmúlt egy év fontosabb, a témát érintő eseményeit.

„Egész világegyetemünk, világképünk fontos kérdése, hogy a Föld annyira különleges hely-e, hogy csak itt fejlődhettünk ki mint gondolkodó lények, vagy az élet bárhol máshol kifejlődik, ahol erre lehetőséget kap” – idézte a Magyar Távirati Iroda még a tavalyi év utolsó napjaiban Kiss László csillagász-fizikus szavait. Kiss László az M1-en arról beszélt továbbá, hogy a marsi vizsgálatok segítségével kideríthetjük, hogy volt-e valaha élet a vörös bolygón.
A szakember szereplésének apropóját az adta, hogy a NASA InSight nevű űrszondája pár héttel korábban, november 26-án landolt a Marson, majd meg is küldte első felvételét az égitestről. Kiss akkor azt mondta, a kutatók azon dolgoztak, hogy a bolygó felszínére érzékeny műszereket telepítsenek: az űrszonda egyik hosszú robotkara elhelyezett egy szeizmométert (földrengésmérőt), amely a marsi tektonikát kezdte vizsgálni. A szerkezeten található egy mikrofon, amellyel rögzíteni tudták a helyi szelek emberi fül számára is hallható hangját. Ezen túl az InSight egy öt méter hosszú érzékelőt fúrt be a talajba, amely a hő terjedését méri a felszín alatt. „Ezek alapján majd mintegy két év múlva tudni fogjuk, hogy a Mars múltja milyen lehetett, hiszen ez a jelenlegi belső szerkezetből kikövetkeztethető lesz” – szögezte le a fizikus.

„Ez az első alkalom, hogy konkrétan a bolygó belsejének a tanulmányozására törekszünk. Korábban a Pathfinder, illetve a Curiosity segítségével a környezetet tanulmányoztuk, hogy van-e víz, jég, illetve hogy hogyan változott az éghajlat négymilliárd év alatt” – nyilatkozta ez idő tájt a Euronewsnak Lu Pan, az Université Claude Bernard Lyon 1 egyetem geológusa. (Az InSightnak egyébként áprilisban sikerült gyenge, de világosan észlelhető rezgést érzékelnie a bolygón, így a kutatás röviddel a fúrás után eredményesnek mutatkozott.)
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 2018-ban a Marson nagy homokvihar dúlt, amely betemette a Curiosity szondát is: az általa közölt képek sötétebbek lettek, viszont ez remek alkalom volt arra, hogy a tudósok méréseket hajthassanak végre. Kiderült, hogy egy regionális vihar képes az egész bolygót elfedni, majd teljesen felszívódni. Hasonló meglepetést okozott, amikor olasz kutatók az Európai Űrügynökség Mars Express űrhajójával folyékony állapotban lévő vizet találtak a bolygó déli sarkánál. „Ezt mindig az élet előfeltételének tekintették. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jelen is van, de ez olyan összetevő, amelyre szükségünk lenne az élethez” – mondta a felfedezéskor Håkan Svedhem, az Európai Űrügynökség egy kutatója.

Képeink már vannak

Azt leszögezhetjük, hogy az egyik legizgalmasabb tudományos terület jelenleg a Mars-kutatás: nem kis túlzással az egész világ (legalábbis a fejlett országok) a kérdés körül pörögnek, így nem csoda, hogy napvilágot látott az első fotó Kína Mars-kutató szondájáról is a közelmúltban.
Ha minden igaz, a távol-keleti ország 2020-ban indítja útjára a szerkezetet, amely 2021-ben fog a Marson landolni a tervek szerint. Az egyébként meglehetősen furcsa kinézetű gépezet kilövése mellett Kína a küldetés keretein belül működtetni fog egy leszállóegységet, egy Mars-járót és egy, a bolygó körüli pályán keringő űrszondát is. De nemcsak az említett ország, hanem az Európai Űrügynökség (ExoMars), a NASA (Mars 2020), valamint az Egyesült Arab Emírségek (Hope Mars Mission) is célul tűzte ki, hogy megismerjék a bolygót. (Egyébként a NASA a közelmúltban bemutatta az új szkafandereit, amelyeket a közelgő Artemis Hold-misszió során használnak a szakemberek, de majd a jövőben a Mars felfedezésekor is hasznukat veszik.) Ez azt jelenti, hogy nagyjából öt-hat űrszonda furikázhat a bolygón a következő években. Arról nem is beszélve, hogy az olyan magáncégek, mint az Elon Musk innovátor nevéhez fűződő Space X azt tűzte ki céljául, hogy 2030 előtt embert küld a Marsra.

 

De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis az elmúlt évben is születtek látványos eredmények. Az orosz–amerikai, Trace Gas Orbiter (TGO) névre hallgató űrszonda márciusban megmutatta, milyen képeket tud lőni a kamerája. A CaSSIS képalkotó rendszer felvételein kiváló minőségben látható a Mars domborzata, így különböző hegységek és kráterek, illetve még az InSight is felfedezhető, ami egyben azt is jelenti, hogy először ismert fel egy európai űrjármű leszállóegységet a Marson – közölte az Index. Egyébként a két szerkezet együttműködésre is képes, ugyanis az InSight által telepített szeizmométer jelzi, ha meteorit csapódik be a bolygóba, amiről a TGO könnyűszerrel tud képeket készíteni. Håkan Svedhem azt nyilatkozta erről, hogy az űrszondának hála a jövőben képesek lesznek a kutatók a felszínen zajló folyamatok vizsgálatára.
Az InSight űrszonda márciusban képeket készített a marsi napfelkeltéről és napnyugtáról, illetve az égen vándorló felhőket sikerült megörökítenie – számolt be a portál. A felvételeket a szerkezet robotkeze hozta össze április 24-én és 25-én, a küldetésének 145. napján, egyesült államokbeli idő szerint reggel fél 6 és este fél 7 között. „A Mars-küldetések esetében már hagyománynak számít, hogy fotókat készítünk a naplementéről és a napfelkeltéről. Mivel a legtöbb képalkotási feladatunkkal végeztünk, úgy döntöttünk, hogy ismét megörökítjük ezeket a jelenségeket egy másik bolygóról nézve” – mondta a felvételekről Justin Maki, az InSight kutatócsapatának egyik tagja.

Mégis, a legnagyobb eredmény elérésére októberig kellett várni, ugyanis a Curiosity egy 150 kilométer átmérőjű, kiszáradt oázis nyomaira bukkant. A kutatók megállapították, hogy a sókban és üledékekben gazdag mélyedés a múltban vélhetőleg sokszor, ciklikusan vízzel töltődhetett, majd kiszáradhatott. A vizsgálatok jól jelzik, hogy a hajdan nedves éghajlatú Mars egy fagyos sivataggá alakult át. (Egy másik kutatás egyébként arra világított rá, hogy a Vénusz is lakható lehetett úgy két-három milliárd évvel ezelőtt: mérsékelt hőmérséklet és vízfelületek jellemezték a bolygót, majd drámaian megváltozott a felszínének a 80 százaléka, mert a kőzeteiben található szén-dioxid felszabadult.)

A teljes cikket olvassa el a Business Class Magazin FÖLD,KALAND,ILYESMI című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!