Még mielőtt a koronavírus-járvány betört az országba, számos szakértő újabb válság közeledéséről beszélt. Nem lehetett biztosan tudni, hogy bekövetkezik-e, de a hatékonyság növelése érdekében, valamint egyes ágazatok átalakulása következtében számos vállalat és iparág radikális lépésekre szánta el magát.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/01. számában jelent meg.

Az elmúlt hét évtized során négy nagyobb válság rázta meg a világot: 1975-ben, 1982-ben, 1991-ben és 2009-ben. Ezek közül az utolsó volt messze a legsúlyosabb, és bár a fejlődő országok gyorsan talpra álltak, az eurózóna még hosszú évekig küzdött az államadósságokból fakadó nehézségekkel.

2018 közepe óta ismét arról hallani, hogy új válság közelíthet, amit a növekedés általános lassulása, a termelés és a kereskedelem gyengélkedése, a nemzetközi kereskedelmi viták és politikai feszültségek kiéleződése látszik alátámasztani.

Lassulás jön, ez biztos

A világgazdaság növekedési üteme lassul: 2020-ra a Világbank 2,5 százalékos bővülést jelez előre, ami a legutóbbi válság óta várt második legalacsonyabb érték – a 2019-es után.

A szakértők a legnagyobb veszélynek azt tekintik, hogy a termelékenység növekedésének üteme a fejlett és a fejlődő országokban is rohamosan fékeződik, annak ellenére, hogy a piacokon bőségesen rendelkezésre áll az „ingyenpénz” (a kamatszintek nulla közelében vannak), az eladósodottság mértéke pedig az 1970-es évek óta nem látott mértékben emelkedik.

Mivel a hagyományos gazdaságpolitikai eszközök mozgástere drámaian leszűkült, egy esetleges következő válságban a legtöbb ország nagyon sérülékenynek bizonyulhat.

Extra kiadásokat hoz a klímaválság

Mindemellett a világnak számos új kihívással és változással is meg kell küzdenie. A környezetkárosítás és a klímaváltozás jelentette problémák és azok megoldása roppant költséges feladat lesz, miközben a megjelenő új technológiák jelentősen átformálhatják a gazdaság szerkezetét.

Például a német kormány mellett működő közlekedésügyi tanácsadó testület megbízásából végzett kutatás alapján a legrosszabb esetben 410 ezer munkahely szűnhet meg 2030-ig annak révén, hogy a belső égésű motorral működő gyártmányokat háttérbe szorítják a jóval kevesebb alkatrészből álló, elektromos meghajtású kocsik.

(Igaz, ezt más iparági szervezetek erős túlzásnak tartják, és a maguk részéről „csak” 80–90 ezer német álláshely megszűnésével számolnak.) Ugyanezen időtávon az automatizálás és a robotizáció hatásai a McKinsey becslései szerint 75–375 millió munkahelyet érinthetnek globálisan. (Itt természetesen nem feltétlenül megszűnésről van szó, sok esetben inkább átalakulásról vagy pályamódosításról beszélhetünk.)

Újból a munkaerő látja kárát a recessziónak

A munkaerőpiaci átalakulás első jelei mindenesetre már látszanak. Az amerikai technológiai cégek – iparági óriások és szilícium-völgyi startupok, köztük a szabadúszókat alkalmazó úgynevezett „gig economy” úttörői – 2019-ben több mint 64 000 elbocsátást jelentettek be, ami 351 százalékos növekedést jelent 2018-hoz képest. De leépít számos más tengerentúli vállalat is, a Boeing-beszállító Spirit AeroSystemstől kezdve (első körben 2800 fő) a munkagépgyártó Caterpillaren át (2110 fő) a legendás kamiongyártó Mackig (300 fő).

És ezek csak az idén januárban bejelentett lépések. A németországi autógyárakban tavaly 8,9 százalékkal csökkent a termelés (az előző évben pedig 9,3 százalékkal), és ezzel párhuzamosan tavaly január óta az autóiparban foglalkoztatottak száma 1,3 százalékkal csökkent, jóval erősebb mértékben a feldolgozóiparban dolgozókénál, ahol egészében 0,2 százalékos visszaesést mértek. Ráadásul

egy decemberi felmérés adatai szerint az autóipari vállalatoknak már a 14 százaléka vezetett be rövidített munkaidős foglalkoztatást, ami duplája az egyéb iparágakban működő cégek 7 százalékos átlagának.

Az idei év első negyedében az autóipari vállalatok 19 százaléka tervezi rövidített munkaidő alkalmazását, míg a többi iparágban 15 százalékra rúg ez az arány. De olyan európai nagyvállalatok is racionalizálnak, mint a brit Tesco (4500 fős elbocsátás). A világ nagybankjai pedig összesen mintegy 60 000 fő leépítését jelentették be tavaly – és ez szinte kizárólag az európai központú pénzintézeteket érintette. A brit HSBC 4000, az olasz UniCredit 8000 fős leépítést jelentett be (utóbbi 2023-ig), a Deutsche Bank pedig júliusban egyenesen 18 000 alkalmazottjától vált meg világszerte a tőzsdei automatizációra és az ügyfelek csökkenő kockázatvállalási hajlandóságára hivatkozva.

Hazai kilátások

A folyamatok alól a magyar gazdaság sem vonhatja ki magát. Az ugyan továbbra sem egyértelmű, hogy az Opelnél tervezett legújabb, 4100 fős leépítés mennyiben érinti a szentgotthárdi gyárat, vagy hogy az Audi Hungariánál bejelentett fokozatos létszámcsökkentés hogyan alakul majd, de az autóipari beszállítók körében már érezhető a felbolydulás: a zalaegerszegi Eckerle akár teljesen bezárhat, így 225 ember munkahelye szűnhet meg; a helvéciai Mercedes-beszállító Antolin mintegy 100 embertől vált meg; de kisebb lépésekkel „korrigálja” a létszámot a szombathelyi TDK és a makói Continental gyár is.

Október végén 350 fős leépítést jelentett be, és további racionalizálást helyezett kilátásba a Dunaferr, amely az acélágazat elhúzódó válságával, a világgazdaság lassulásával, a csökkenő árakkal, valamint a kötelező környezetvédelmi beruházások költségeivel magyarázta a döntést. Az Electrolux szeptemberben jelentette be hatékonyságnövelő programját, amely 800 jászberényi munkavállalót érint. Ugyanakkor jelentős összegeket fordítanak a nyíregyházi gyáregység automatizálására.

A Magyar Telekom az elmúlt években tapasztalt ütemet tartva, 2020-ra 450 fős (3 százalékos) létszámleépítésről adott hírt.

Szlovákiában sem rózsás a helyzet: a Samsung a televíziók iránti kereslet csökkenése és a munkabérek növekedése miatt 900 alkalmazottjától válik meg, míg a kassai acélmű dolgozóinak ötödét, 2500 főt 2021 végéig bocsátja el a tulajdonos U. S. Steel az olcsó ázsiai import gerjesztette versenyre hivatkozva.

Összességében elmondható, hogy bár újabb válságot még nem kell kiáltanunk, számos iparág helyzete válik egyre nehezebbé, a változások pedig sokszor munkavállalók ezreit érinthetik, miközben a politika mozgástere viszonylag szűk a negatív hatások kezelésére.

A cikk eredetileg a Business Class Magazin 2020/01. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne, akkor mindezt megteheti a Dimagon.