Lobenwein Norbertet, a Volt Fesztivál szervezőjét, aki a Music Hungary Szövetség alelnökeként az állami mentőcsomag elosztásán is dolgozik a fesztiválokat és szórakozóhelyeket ért veszteségekről, a túlélési lehetőségekről és a jövő tervezhetőségéről kérdeztük.

Milyen lelkiállapot észlelhető a zenész és fesztiválos szakmában? Személy szerint hogyan érzi magát?

Hangulat szempontjából hasonló a helyzet, mint a legtöbb szakmában, a legtöbb területen. A turizmust, azon belül a szórakoztatóipart nagyon mélyen érinti a mostani válság. Ha csak a fesztiválokat nézem, 2020-ban minden magyar fesztivál elmaradt, vagy olyan formában tud-tudott megvalósulni, aminek nincs sok köze az eredeti tervekhez.

Ez az állandó újratervezés és bizonytalanság mindenki számára nehezen feldolgozható.

 

Amikor kiderült, hogy elmaradnak a fesztiváljaink, titkon azt reméltem, ez egy pihenős év lesz, próbáltam a helyzet pozitív oldalát megtalálni. Végül másképp lett munkával teli, mint megszoktam, de sokkal több időt töltök a családommal, ennek az egynek örülök.

Mekkorára becsülhető a Covid-19 miatti kár a fesztivál- és koncertiparban? Közvetlenül és közvetve mekkora lehet a bevételkiesés, és hány embert érinthet?

A fesztiválipar GDP-re gyakorolt hatása is jelentős. Sokféle becslés és számítás létezik, függően attól, hogy mely típusú fesztiválokról beszélünk, de az látható, hogy több tízezer embert érint és tízmilliárdokban mérhető a veszteség a legoptimistább kalkulációk szerint is.

Zenekarok és háttéremberek szintjén ritkaság, hogy valakinek komolyabb tartalékai legyenek a helyzet átvészelésére. A fesztiválszervezők, illetve a nagyobb koncerthelyszínek, mint pl. az Akvárium milyen helyzetben vannak? Mennyire tartható fenn a működés, előkészíthetőek-e a következő évi rendezvények?

Az ország számos pontján működő fesztiválok, klubok szervezőivel, üzemeltetőivel folyamatosan egyeztetünk. A fesztiválok esetében a már elköltött reklám- és a működési költség az, ami garantált veszteség, ez néhány tízmilliótól 150-200 millió forintig terjed, az esemény és a cég méretétől függően. Persze a Sziget jócskán kilóg a sorból, ott önmagában milliárdokról beszélhetünk, amikor a veszteséget számoljuk.

A hazai klubok helyzete is többféleképpen alakult.

A bezárások utáni időszakban az 500 fő alatti koncertek lehetősége sokaknak szerencsére jól jött, hiszen a vidéki klubok zöme eleve erre a létszámra épül, de voltak hónapok, amíg forgalom nélkül kellett megtartani a csapatot, fizetni a bérleti díjakat. A nemrég bejelentett, a Petőfi Irodalmi Múzeum kezelésében lévő pályázat a reményeim szerint mind a klubokat, mind a koncertszervezőket segíti majd. A „nagyok” körében nemrég végeztem egy felmérést, ez az A38-ra, a Budapest Parkra, a Barba Negrára és a saját helyünkre, az Akváriumra terjedt ki. Ezek esetében a havi rezsi is többmilliós, esetenként több tízmilliós tétel. Hónapokig zárva voltak, a nyitás után is csak takaréklángon indulhattak el. Egybehangzó vélemény a négy hely vezetői részéről, hogy az idei veszteség ledolgozhatatlan.

Egyáltalán, mekkora biztonsággal vagy épp bizonytalansággal tudnak előre tervezni a fesztiválszervezők? Van-e konszenzus a szakmában, számolnak-e a jövő évre (vagy esetleg későbbre) üzemszerű működéssel, a nemzetközi turnék beindulásával?

Tervezhetetlen a jövő. Itthon és külföldön is minden fesztiválszervező úgy dolgozik a 2021-es éven, tárgyal a zenekarokkal, szponzorokkal, alvállalkozókkal, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Nem tud mást tenni, hiszen leállni nem lehet, de közben tudjuk: nincs arra garancia, hogy 2021-ben majd biztosan lehetnek tömegrendezvények. Minden bizonytalan, így számomra az is nagy kérdés, hogy a közönség a jövőben mer-e majd előre jegyet váltani koncertekre, fesztiválokra, amely cash-flow szempontból a működésük alapját jelentette eddig.

A külföldi zenekarok menedzsmentje mennyire volt rugalmas, megértő az események idei alakulását illetően, és ők hogyan terveznek a jövőre?

Mivel a COVID nem egy régiót, hanem a teljes ágazatot érintette, nem volt különösebb vita ezen a téren a promóterek és az ügynökök között. Itt is elindult az újratervezés a jövőt illetően, illetve az előlegek visszafizetése. Az ügynökök egy része már tervezi a 2021-es évet és kötik le a koncerteket, az óvatosabb sztárok a 2021-es évet kihagyják.

A napokban bejelentett 2,1 milliárd forintos csomag – amelyből 700 millió jut a fesztiválszervezőknek, a többi a zenei kluboknak – mire lehet elegendő? Mikorra várhatóak a támogatás odaítélésének részletei?

Az 1,4 milliárdos csomagról a Petőfi Irodalmi Múzeum rendelkezik, a fesztiválokat érintő 700 millióról a Magyar Turisztikai Ügynökség. Az MTÜ vezetője engem kért fel, hogy az előkészítést koordináljam. A Music Hungary Szövetség és a Fesztiválszövetség bevonásával készítettünk egy javaslatot, amelyet eljuttatunk a megbízónak.

Ez az összeg ahhoz elegendőnek tűnik, hogy sok kicsi és közepes méretű könnyűzenei fesztivál terheit enyhítse, a nagyobbak esetében is jelent némi segítséget, főként, ha szem előtt tartjuk az elsődleges célt: fontos, hogy ezek a cégek, vállalkozások ne menjenek csődbe és jövőre is elindíthassák a várva-várt fesztiváljaikat.

Az persze látható, hogy az életben maradáshoz a tartalékaihoz mindenkinek hozzá kell nyúlnia, akinek van erre lehetősége.

Hogyan működik a munkamegosztás a Magyar Turisztikai Ügynökség, a Magyar Fesztivál Szövetség és a Music Hungary Szövetség között?

Én a Music Hungary Szövetség alelnökeként most először kaptam olyan feladatot, amely a teljes ágazatot érinti. Hiszek a közös munkában, a konszenzusos megoldásokban, így az első lépésként virtuálisan egy asztalhoz ültettem a két szövetség vezetőit és közösen találtuk ki a javaslatot, amelyet az MTÜ elé tártunk. A két szövetség vezetői, munkatársai végsősoron ugyanazért dolgoznak, ez a szenvedélyük, a hivatásuk. A munka akkor lehet eredményes, ha erősítik egymást.

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2020/08. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.