A koronavírus-járvány keresztül húzta az Átjáróház című film stábjának számításait, de a forgatás újra indulhatott. Madarász István rendező szerint nem egyszerű maszkban, kesztyűben dolgozni, de megcsinálták.

Miben tér el az Átjáróház története a klasszikus romantikus vígjátékoktól? 

A filmben találkozik két fiatal, akik azonnal egymásba szeretnek és megbeszélnek másnapra egy következő randit. A fiú éppen úton van az első napján az új munkahelyére, egy halottasházba, ahol éjjeliőrként kell dolgoznia. Kiderül, hogy nem egy átlagos halottasház vár rá, hanem egy olyan, ahol éjszaka előjönnek a halottak – akik nem ijesztő zombik, hanem nagyon kedves, rendes emberek –, akik itt ragadtak, mert elintézetlen dolguk maradt az életben, az éjjeli őr feladata pedig az, hogy nappal segítsen a fiataloknak ezeket megoldani. A fiú emiatt az állása miatt lekési a randit, a lány viszont meghal és következő este már ő is feltűnik az átjáróházban, ami komoly dilemma elé állítja az éjjeli őrt: segítsen a lánynak továbbjutnia, kideríteni, mi tartja itt, vagy minél tovább magánál tartsa, esetleg lenne-e arra út, hogy valakit visszahozzunk a halálból.

Van egy kedves boszorkány nagynénje és a hullaházban dolgozik egy gonosz boncmester, akitől félnek a halottak – akik egyébként próbálnak a fiatalok szerelmi életéhez asszisztálni és segíteni nekik.

 

 

 

 

 

Ebből a felállásból bonyodalmak és komikus dolgok, közben beindul a szerelem megmentése és a küzdelem a lányért. Az Átjáróház valójában egy klasszikus szerelmi történet, csak nem annyira hétköznapi a problémájuk, hogy a szüleik utálják egymást, egyikük gazdag vagy szegény, vagy hogy távol élnek egymástól, hanem az egyikük élő, a másik meg halott, de ez is csak egy magánéleti probléma.

A forgatókönyv eredetileg horror lett volna.

Megkeresett Muhi András producer, hogy olvassam el a forgatókönyvet, amit Veres Attila írt és egy pár évig fejlesztgették a Filmalapban, de aztán bedöglött a projekt. Megkérdezték, mit gondolok róla és megtetszett, de egy sokkal sötétebb, kifejezetten pesszimista végkimenetelű film volt, horrorisztikus elemekkel.

Mondtam, hogy látok benne egy romantikus vígjátékot, és akkor kicsit hülyének néztek.

Írtam egy három oldalas szinopszist ugyanazokkal a szereplőkkel csak más kontextusban, így lett a történet nem okkult, hanem meseszerű, nem pesszimista, hanem optimista és nem egy elfuserált szerelmi történet, hanem egy igaz szerelemért küzdő fiú sztorija, ami megtetszett a Filmalapnak is. Ezután majdnem egy évet dolgoztunk rajta Veres Attilával, majd a végén bezárkóztunk Muhi András visegrádi nyaralójába és négy sűrű nap alatt átírtuk az egészet. Persze a főszereplők és több dialóg is megmaradt az eredeti fogatókönyvből is, csak már egészen mást jelentett. Egy komoly probléma volt az elején, hogy mindenki kínosan alábecsülte a film költségvetését, pedig én mondtam, hogy ez egy drága film, és bonyolult, látványos dolgok lesznek benne.

Akkor az a 480 millió forint támogatás a megújult Filmalaptól nem fedezi a film költségeit?

Minden nap belehalunk abba, hogy az ambíciók brutálisan túlszárnyalják a költségvetésünket, de ha túléljük, egy nagyon jó film lesz. Forgatás közben például mindenki meglepődött azon, hogy „ja ahol le van írva, hogy fejre fordulnak a díszletek, azok tényleg fejre fordulnak! Miért nem ezt mondatátok?”

A Filmintézetben elhangzottak olyan mondatok, hogy „de ez csak egy romantikus vígjáték, miért akartok többet költeni?”

Ez számomra egy befektetés. Minden filmemmel azt kell elérnem, hogy legyen következő filmem, amivel sokkal jobb helyzetbe kerülhetek. Remélem, ezután a film után elhiszik, hogy nagy és bonyolult filmeket szeretnék és tudok csinálni. Az biztos, hogy az Átjáróház többnek fog kinézni, mint amennyibe került, de ez nem kevés emberáldozattal jár.

Mi alapján választották ki a színészeket?

Sokat járok színházba, így viszonylag jól ismerem a színészeket és voltak elképzeléseim. A női főszereplőnk, Rujder Vivien volt meg a leghamarabb, mert amellett, hogy nagyon tehetséges, szép, aranyos, van benne valami cserfesség, vadság, a teste felett is jó kontrollja van. Mellé kerestük a férfi főszereplőt, akikkel nem tudtam zöld ágra vergődni, viszont eközben a kezdetektől tudtuk, hogy a gonosz boncmester szerepet Kulka Jánosnak kellene játszania, és érdekelt, mire képes. Többször meglátogattam, és mivel játszik a Trojka társulatban, elmentem megnézni három darabban. Láttam, hogy tudja, amire nekem szükségem van, és a társulatban felfigyeltem egy Bárnai Péter nevű fiúra, akiről életemben nem hallottam, de egy idő után már csak őt figyeltem, nem is Kulkát.

Eljött castingra, közben kiderült, hogy megkapta az RTL-es Bátrak földje sorozat főszerepét, és amire elkezdődött a mi forgatásunk, már forgatott 120 napot, ami nekem nagyon kapóra jött, mert hiszek a rutinban. Megnéztük Viviennel és csodálatosak voltak együtt, úgyhogy az eldőlt. Kútvölgyi Erzsébet is rajta volt a listán, előkelő helyen, megnéztünk másokat is, de ő volt a legjobb a kedves boszorkány szerepre. Nagyon szerettem volna, hogy a halottak köre egy sokszínű csapat legyen ismert és kevésbé ismert színészekkel, amiket sikerült is jól összeválogatni. 17 halott van ebben a hullaházban és az egy nagy álom volt, hogy ezek mind kiemelt színészek legyenek, ne statiszták.

Egy jó szereposztást sikerült összehoznunk, többek között Dobó Kata, Galla Miklós és Árpa Attila is játszik a filmben. Elégedett vagyok.

A film forgatása utolsóként állt le a járvány kezdetekor és elsőként indulhatott újra. Mekkora csapás volt ez a produkcióra?

Ezt a produkciót még az átlagosnál is több nehézség sújtotta, másodszor kellett leállítani a készülését, szélnek ereszteni a munkatársakat. Egyszer már úgy volt, hogy minden készen állt a forgatáshoz – szereplők, stáb, helyszínek –, amikor Andy Vajna halála után leállt a Filmalap, befagyasztották a már megítélt támogatásokat is.

Ő egyébként nagyon szerette ezt a projektet, mondta, hogy ez lesz a magyar Alkonyat. Én akkor darabjaimra hullottam, de aztán októberben felállt az új Nemzeti Filmintézet, és az első döntésével újraindította ezt a filmet, amiért nagyon hálásak voltunk. Azonnal utána kellett nézni, hogy melyik színész elérhető még, és ki az, aki közben elszerződött máshová. Sok mindent át kellett alakítani, elkezdtünk kapkodni, majd úgy döntöttük, februárban kezdjük a forgatást.

Márciusban pedig már megérkezett a vírus. Mennyit sikerült addig leforgatni a filmből?

A helyzet iróniája az volt, hogy a stábon a járványügyi tiltások előtt végigment egy hányós hasmenős vírus, naponta öt ember eltűnt. Elkezdtünk maszkban járni és tíz percenként kezet mosni, mindent állandóan fertőtlenítettünk. Ehhez képest, hogy van egy koronavírus, nem tűnt brutálisnak. Minden nap megbeszéltük, hogy még egy napot leforgatunk, majd még egyet, mert Kútvölgyi Erzsébet a veszélyeztetett kategóriába tartozik. Március 14-én volt az utolsó forgatási napunk, amikor reggel azt hittük, még folytatjuk, az este pedig kiderült, hogy nem. A leállás előtt szerencsénkre pont befejeztük a nagy műtermi etapot, leforgattunk nagyon bonyolult és drága jeleneteket, és már költöztünk volna be egy toronyház második emeleti lakásába. A lakók természetesen nem nagyon akarták, hogy egy hatvan fős stáb oda költözzön és már élő láncot alkottak a ház körül, hogy ne menjünk oda. 

Gondolom ezen sokat bukhattak.

Addigra a kiválasztott emeletünkön már kiköltöztettük a lakókat, átvettük a lakásaikat, kifestettük, berendeztük, és egyszer csak szóltak, hogy nincs több forgatás. Na, ezen itt elég sok pénzt buktunk, hiszen vissza kell állítani a lakóknak a lakást és vissza kell adni, emellett más helyszínek is le voltak foglalva, ki voltak fizetve, és azok most mentek ki a kukába. 

A legnehezebb az volt, hogy az első 1-2 hétben – mint mindenki az országban – vártuk, hogy mindjárt folytatjuk. Pár hét alatt rájött az emberiség, hogy nem folytat senki semmit, hanem leáll minden és senki nem tudja, meddig. Elindultak a halálesetek és minden kezdett ijesztővé válni, akkor komolyan kezdtem aggódni, hogy ez olyan típusú világjárvány lesz, hogy a végén semmi nem számít már, csak hogy hány lélegeztetőgépet veszünk az országban. Kit fog az érdekelni, hogy Madarász Isti filmet forgat? Ez egy elég rossz jövőkép volt. 

Hogyan tudták pótolni a kiesést?

Májusban éreztük, mintha elindult volna az élet, és elkezdtük nézni a lehetőségeket, beszélgetni a Filmintézettel a folytatásról. Kiderült, kifejezetten támogatná az ipar újraindulását, hiszen nagyon sok embernek ad munkát Magyarországon a filmgyártás. Ráadásul hajlandóak kisegíteni minket azzal az összeggel, amit elbuktunk, illetve azokkal a költségekkel, amik szükségesek a megfelelő óvintézkedések betartásához, mint a maszkok, kesztyűk vagy a lelassult forgatás. Ez számszerűsítve 36 millió forint volt, amit végül nem a film büdzséjéből kellett levágni. A Filmintézet ebben partner volt, készült egy pótköltségvetést és elkezdhettünk forgatni. Abba a házba, amit kinéztünk, nem mehettünk vissza – nem is akartunk –, ezért fel kellett építeni műterembe a lakást, ami nekünk kényelmesebb és biztonságosabb is. 

Azon a héten, amikor elkezdtünk forgatni, elindult a pár hetes szeszélyes időjárás, amikor egyszer sütött a nap, majd öt perc alatt akkora eső lett, hogy hömpölygött az utcákon. Eléggé megnehezítette a munkánkat, amikor például a farkasréti temetőben forgattunk, és amikor bementünk egy jelenetre a ravatalozóba, leszakadt az ég, de annyira, hogy folyt be a víz. Mondtuk a színészeknek, hogy senki ne mozduljon, megy tovább a jelenet, miközben a statiszták lába alatt patakok folytak. Egészen szürreális élmény volt, de felvettük a jelenetet. Az időjárás miatt napról napra kellett cserélgetni a gyártási tervet, hogy éppen melyik jelenetet forgassunk.

Nehezítette a forgatást, hogy a februárban megkezdett jeleneteket nyáron kellett folytatni?

Határozottan. Kabátban és sapkában már beforgattuk a szereplőket, így most június-júliusban ugyanebben a ruhákban kellett forgassunk, nehéz elmondani, mennyit izzadtak a színészek. Szegény Kútvölgyi Erzsébetre nyolc ventilátor volt ráállítva, amikor nem forgott a kamera, mert a felvételnél még a légkondit is ki kell kapcsolni. Emellett ott volt az állandó félelem, hogy mi történik ez alatt a négy hónap alatt. Kétszer álmodtam azt, hogy találkozom a főszereplőmmel, Bárnai Petivel, aki 30 kilót hízott és telesen kopasz. Vivi pedig egyszer elmesélte, hogy „képzeld, kimentem az erkélyre és tiszta szeplős lettem”, azért ez elég probléma. Sőt, volt olyan színész, aki levágatta a haját a karanténban, mert elfelejtette, hogy még látszani fog a forgatáson. Ez a 3-4 hónap elég sok már ahhoz, hogy egy színész számon tartsa, pontosan melyik melóban van.

Az újraindulás előtt mindenkinek szóltunk, hogy a karanténkilókat kezdjék leadni.

Sok állat van a filmben, így ez is félelmünk volt, hogy fognak-e még élni júliusban. Például Negró hollót lecseréltük Scherlockra, hála istennek pontosan úgy néz ki, a kecske meg megmaradt. Teljesen irreális apróságok meg tudják az embert hülyíteni. Át kellett szabni néhány ruhát. Az egyetlen dolog, ami most szokatlanul simán alakult, az a stáb egyeztetése, hiszen a leállások miatt mindenki ráért és örömmel jött dolgozni. Hálás vagyok a producereknek és a Filmintézetnek, hogy a segítségükkel ki tudtuk dolgozni azt a biztonságos eljárást, hogy a résztvevők és szereplők is eljöjjenek a forgatásra. Nem egyszerű 12 órát maszkban és kesztyűben forgatni, de megcsináltuk.

Hol tart a projekt?

Most fejeztük be a forgatást és indul az utómunka. Azt fájlalom, hogy ki volt tűzve a 2021 Valentin napi bemutató, ami elcsúszik tavaszra. Nagy kérdés, hogy mi lesz a mozikkal, de remélem, hogy tömegek fognak sorban állni az Átjáróházra. 

A Hurok című film után ez a második mozifilmje, nagy a nyomás?

Számomra óriási a tét, az előzőnél is az volt, a következőnél is az lesz, én betegesen szeretnék jó és sikeres filmeket csinálni, ráadásul sokat. Az előző filmem sok szempontból sikeres volt, kivéve a mozis nézők számát, úgyhogy most alapvetően másképp álltunk ehhez: már nagyon rég dolgozunk a marketing tervén és a forgalmazási tervén. Kevés magyar film van, aminek már a forgatás előtt ki van tűzve a bemutató dátuma. Nagyon céltudatosak voltunk, elmentünk a forgalmazóhoz, megmutattuk, hogy milyen lesz, és megbeszéltük, mikor mutatjuk be. Próbálunk professzionálisan hozzáállni a projekthez, csak egy kicsit szétverte a koronavírus. Én úgy állok a filmezéshez, hogy nézzék meg sokan, mert azért készül, mondják, hogy nagyon jó lett, és követeljék az emberek, hogy csináljam a következő filmet.

Vannak tervben új produkciók?

Ezzel párhuzamosan már dolgozunk különböző filmeken, de még nem részletezhetem: van kalandfilm, scifi, sportfilm és nagyon szeretnék musicalt is csinálni. Ezek már nem szerelemprojektek, hanem kicsit tudatosan felépített filmek. Nekem ez a Közép-európai tempó, hogy egy rendező 3-5 évente csinál egy filmet, nem fekszik. Én évente tudnék filmet csinálni, rajtam nem múlik. 

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2020/06. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.