Senkinek nem esett jól a koronavírus-járvány, így a fiatal vállalkozóknak sem, azonban akadnak számukra izgalmas üzleti lehetőségek: a piac újrarendeződik. Dr. Kovács Patrikkal, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) elnökével home office-ról, startupokról, katázásról, zombi szektorokról és az űrpiacról is beszélgettünk. 

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2021/11. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.

Mennyit a változott a 19-35 év közöttiek vállalkozói kedve a járványt követően? 

A vállalkozók többségét hátrányosan érintette az elmúlt időszak, míg másoknak számos előrelépési és fejlődési lehetőséget tartogatott. A fiatalok valamilyen szinten egy dupla kihívástól szenvedtek: eddig is nehéz volt pályakezdőként a munkaerőpiaci integráció, ugyanakkor a világháború óta nem volt olyan, hogy az oktatáshoz való hozzáférés is akadozott volna. Ennek hatására elszállt az ifjúsági munkanélküliség; az OECD országokban jelenleg 14 százalékon áll, ami közel 23,5 millió munkanélküli fiatalt jelent. Sokan voltak, akik gyorsan felmérték a változó világ nyújtotta lehetőségeket és tudtak is élni ezekkel, de elnézve a munkanélküliségi mutatókat nem kérdés, hogy nagy feladat áll előttünk, senkinek sem esett jól a COVID-19. 

És még hol a vége… A negyedik hullám egyre csak durvul. 

Szerencsére voltak pozitív fejlemények is a pandémia alatt. A fiatalok nyitottak a digitális megoldásokra, és sokan tudtak rugalmasan alkalmazkodni az új környezethez. A hagyományos vállalkozások nehezebb helyzetben voltak, mint mondjuk valaki, aki designer táskákat készít, amiket online webshopon keresztül értékesít.

A járvány alatt a kkv-k 70 százaléka vezetett be olyan új digitális eszközöket és megoldásokat, melyeket már nagyon régóta sürgettünk.

Ez egy óriási előrelépés és ezeket a folyamatokat vinnénk is tovább, ezekre szeretnénk alapozni a további fejlődést. Azonban való igaz, hogy sok vállalkozás elvérzett; egy Kínában végzett felmérés szerint a kkv-k egyharmadának mindössze egy, egyharmadának pedig kéthavi tartaléka volt a járvány beütésekor. 

A gazdaságélénkítő programok mennyire segítették a kkv-kat?

Magyarországon gyorsan reagáltunk a járványra és széleskörű volt a válságkezelés iránya. Ugyanakkor a járvány hatására létrejött egy új jelenség is, amit zombi szektornak hívunk. Vannak olyan szegmensek, melyeket érint például a hitelmoratórium, ezért olyan, mintha az adott ágazatok rendben lennének, de lehet, hogy ez nem egy valós kép. A mesterségesen életben tartott, támogatott szektoroknál nagyon oda kell majd figyelni arra, hogy mi történik, amikor lejárnak ezek a támogató intézkedések, hiszen láttunk negatív külföldi példákat. 

Számít ilyenre Magyarországon is?

Elképzelhetőnek tartom, éppen ezért figyelemmel kísérjük az esetlegesen érintett ágazatokat. Valamilyen szempontból ma nagyobb a bizonytalanság, mint tavaly. Akkor pontosan ismertük, hogy milyen korlátozások vannak érvényben, mik a kilátások, most viszont nem tudjuk, mire számítsunk. Ez sok szektorra kihat. Jelen pillanatban nincs meg a kialakult struktúrája az „új normálisnak” – még nem tudjuk, milyen az. Tavaly sok helyen bejött a home office, de vajon átállunk majd arra a munkavégzésre, hogy két napot otthonról, három napot bent a munkahelyről dolgozunk? Vannak ilyen hangok, de nem tudjuk, hogy ez általánosan elfogadott módszer lesz-e. Nagyon érdekes az is, ahogyan a globális világgazdaság új hálózatokat alakít ki.

A beszállítói láncok széttöredeztek, most egyesülnek újra, ami szintén nagy lehetőség a fiatalok számára, mivel sok cég azt szeretné, hogy az adott országokban, régiókban legyenek beszállítóik, mert senki sem szeretne félévet várni például az alapanyagokra. 

A home office nagyon bejön a fiataloknak. Egy kutatás szerint például a fizetésükből is hajlandóak engedni, hogy otthonról dolgozhassanak. 

A fiatalabb generációk mindig is nagyra értékelték a szabadságot és rugalmasságot. A home office ezeket a hatásokat erősíti fel. Nemrégiben egy konferencián egy nagy bank vezére azt mondta, azért is preferálják a távmunkát a fiatalok, mert egy év alatt rájöttek arra, hogy rengeteg pénzt tudnak spórolni. Amikor nem kell napi három órát oda-vissza utazni, vagy az irodaház éttermében ebédelni. Nem kell kifizetni a három tanknyi üzemanyagot. Egy év alatt 1,5-2 millió forint is maradhat a zsebükben. A vállalatok nagyon féltek a home office-tól, és sajnos voltak olyanok, akik visszaéltek a helyzettel. Őket a cégeknek el kellett engedniük, de az általános vélekedés az volt, hogy pozitív hatást generál a távmunka. Az emberek többsége fegyelmezetten és jól dolgozott otthonról is. 

Mit csináltak azok, akik visszaéltek a helyzettel? Otthonról nem dolgoztak úgy, ahogy kellene?

Hát igen, röviden. Ez nagyjából a munkavállalók 4-5 százalékára lehet igaz.  

Ugyanakkor az sem jó, ha teljesen home office-ra korlátozódik le a munka, mert a vállalkozók nem tudnak feljebb haladni a ranglétrán. 

Mindenképpen kellenek az interakciók. Nagy tanulság, hogy nem lehet mindent kiváltani az online kommunikációval. A bizalmat, a csapatszellemet, a hovatartozás érzését személyes kapcsolattartással lehet erősíteni, és az információ is máshogy közlekedik a távmunka esetén. De nem feltétlenül kell mindenkinek egész nap bent ülnie az irodában. Az igazság valahol a kettő között van. Eddig az volt a rutin egy nemzetközi megbeszélés során, hogy több napot repültek a felek a találkozó kedvéért, vagy épp órákat ültek a dugóban. Az emberek elkezdték megszokni azt, hogy ha nem olyan fontos, személyes, hanem technikai jellegű egy megbeszélés, akkor Zoomon vagy Teamsen megoldják. 

Vannak olyan járvány által megtört ágazatok, amelyekben a fiatalok kimondottan érdekeltek voltak?

A kézműves gasztro-vállalkozásokat például megfogta a pandémia.

A globális turizmus 2020 első negyedévében 93 százalékkal esett vissza. Azoknak viszont nagyon sok munkája lett, akik innovatívak voltak, például a Netpincér a háromszorosára nőtt. A válság újraírta a szabályokat, a piaci trendeket. 

A startupokról mi a véleménye? Ezt az ágazatot a fiatalok dominálják. 

Nagyon fontos, hogy külön kell választani egy induló kkv-t egy startuptól. Sokszor még a döntéshozók sem látják a különbséget. Egy kisvállalkozásnak ki kell fizetnie a bérleti díjat és az emberek fizetését. Egy két laptopos startup pedig kaphat akár egymillió eurós befektetést is, és nem kell csinálnia semmit, mert ha mondjuk eléri a következő piacot, akkor megkapja az újabb tőkeinjekciót, amiből kifizeti a munkabéreket. Tisztán látni kell, hogy ki hova tartozik. Ha keverjük a szezont a fazonnal, abból sok csalódás születik. Nagyon sok fiatal szeretne a következő Mark Zuckerberg lenni, aztán kiderül, hogy milyen sokat kell dolgoznia – és feladja. Jelen pillanatban rengeteg pénz van ezen a piacon, és viszonylag kevés a jó projekt. 

Magyarországon az az általános tapasztalat, hogy a sikeres startupokat külföldi cégek felvásárolják. A térhódítás nem az erősségük. 

Vegyes a kép. Nem egyszerű érvényesülni itthonról. A nagy magyar márkák – Szentkirályi, Fornetti – is eladásra kerültek.

A mai világban csak nemzetköziben érdemes gondolkodni.

A sikeres magyar cégek arra vannak ítélve, hogy megvásárolják őket?

A külföldi nagybefektetők ma már régiókban gondolkodnak. Kevés száz százalékosan magyar tulajdonú cég van, ami külföldre megy. De nincs ezzel feltétlenül probléma, más országokban is így működik. 

Budapest mennyire domináns? 

Budapest hangsúlyos Magyarországon, de a vidéki vállalkozóknak jobb uniós pályázati lehetőségeik vannak. A kép összetett. Nem feltétlen az a lényeg, hogy hol vagyunk. Az már fontosabb, hogy milyen kapcsolatrendszere van egy cégnek. 

A kisadózó vállalkozás (kata) sok fiatal választja. Mi a véleménye erről az adózási formáról? 

A katával nagyon egyszerű elindulni, és kis kockázattal lehet nőni. A körülmények és tevékenységek határozzák meg, hogy mi a legmegfelelőbb forma a célok eléréséhez, ezért érdemes a döntés előtt könyvelővel is konzultálni. 

Azt hogyan értékeli, hogy a 25 év alattiaknak nem kell majd személyi jövedelemadót fizetniük?

Nagy segítségként. A fiataloknak tapasztalatot kell szerezniük, ez az intézkedés ezt segíti elő. A cégek sokszor ódzkodnak a pályakezdőktől, de így megérheti nekik, hogy befektessenek a fiatalokba. 

Ezt a problémát hogyan lehet áthidalni? Muszáj bevállalnia egy pályakezdő fiatalnak, hogy mondjuk gyakornok lesz, és akár évekig nem kap fizetést?

Akár igen, de ma már az egyetem mellett is el lehet kezdeni a karrierépítést. A külföldi tapasztalat mindenképpen áldásos, mert tágítja a perspektívákat. 

Ön már egyetemistaként is vállalkozó volt. Hogyan menedzselte a kettőt egyszerre?

Szerettem volna valamit teremteni, alkotni, ezért reklámügynökséget indítottam. Ezt követte a FIVOSZ ötlete. Gazdasági fórumokon, szervezetekben mozogtam, és nem találkoztam 40 év alatti vállalkozókkal.

Rájöttem arra is, hogy a mi generációnk máshogy kommunikál. Azért alapítottuk meg a szövetséget, hogy a saját nyelvünkön kaphassunk választ a saját kérdéseinkre. 

Hogyan kell összehozni a generációkat? 

Mentorálással, hídépítéssel. Egyik generáció sem jobb, mint a másik, de teljesen máshogy viselkedik. Amikor a FIVOSZ-t megalapítottuk, még nem beszéltünk X, Y és Z generációkról. Nem értették az idősebbek, hogy miért kellene minket másképpen kezelni. Ma már az ifjúsági vállalkozás segítésnek saját eszközparkja van. A fiatalokra jellemző, hogy szellemi tőkéből próbálnak anyagi tőkét csinálni, utána lépnek tovább. A szolgáltatószektorban vannak a legtöbben, majd a kereskedelemben, és a legkevesebben a gyártásban helyezkednek el. 

Melyek a legjellemzőbb hibák, melyeket a fiatal vállalkozók vétenek?

Sokan elmulasztják a tervezést, ez a legalapvetőbb hiba. A másik, amikor beleszeretnek a termékükbe, szolgáltatásukba, és nem figyelnek a piac visszajelzéseire. A kitartás is sokszor hiányzik belőlük. 

Halmoznak fel tartozásokat?

Mindenki kerülhet ilyen helyzetbe, de nem ez a leggyakoribb kihívás. Most a megfelelő munkaerő felvételének kérdése terheli a cégeket, valamint az alapanyagárak elszállása és a piac átrendeződése. 

A FIVOSZ-nak van űrbizottsága is. Ennyire releváns ez az ágazat?

A fiataloknak óriási lehetőségei vannak ezen a területen. Van finanszírozás, van támogatás, léteznek mentorprogramok és hazai űrstratégia is. Értelemszerűen nem rakétát fognak építeni a fiatalok, de világviszonylatban is ez az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat. Érdemes odafigyelni rá, hiszen erről szól majd a következő ötven év. Az űrszektor ráadásul válságálló. Ha valakinek van egy jó projektje, akkor az hosszútávú finanszírozást jelenthet a számára. 

Most 35 éves. Ha a pályakezdő lenne, akkor milyen vállalkozást indítana?

Mindenképpen olyan dologgal foglalkoznék, amiben hosszabb távon is van lehetőség és nemzetközi reláció is. A legfontosabb, hogy megtaláljam a partnereket, azt a hátteret és közösséget, ahonnan releváns információkat tudok szerezni. 

Az interjú eredetileg a Business Class Magazin 2021/11. számában jelent meg. Ha szeretné megvásárolni a lapot vagy előfizetne rá, akkor azt megteheti a Dimagon keresztül.