Reggel, felkelés után egy presszókávé, délután, az ebédhez egy cukormentes kóla, este a buli előtt egy tuttifrutti ízesítésű energiaital. Ismerős sorrend? A koffeintartalmú italok a mindennapjaink részévé váltak, melynek következtében az iparág cégei elé rengetek kiaknázatlan lehetőség tárult – vannak, akik a világuralomra törnek, és vannak, akik új vizekre eveznek. Górcső alá vettük, többek között a Starbucksot, a Coca-Colát, illetve a Red Bullt.

Ha belegondolunk abba, hogy vannak nemesfémek, amelyeknek grammonkénti ára meghaladja a tízezer forintot, vannak dísztárgyak (festmények, grafikák, szobrok), amelyeknek értéke felbecsülhetetlen, vannak ruhák, amelyekre egy minimálbérért gürcölő személy egész éves fizetése sem elég, illetve vannak sportolók, akiknek a felvásárlási ára egyes országok GDP-jének a jelentős részét kiteszik, akkor talán nem lepődünk meg azon sem, hogy az emberi igények befolyásolása bizonyos jól képzett cégeket az egekbe repítettek. Legyen az egy árucikk vagy egy szolgáltatás értékesítése, az adott produktumot a gyártóknak bele kell égetnie az emberek tudatába, amelyhez folytatólagos marketingtevékenység szükséges, függetlenül a vállalkozás sikerétől. Másrészről viszont, ha például valamilyen alkoholos italt értékesít egy cég, amelynek „életmódi” hatása is van, akkor számolnia kell azzal, hogy a fogyasztók nemcsak az ízélményhez fognak kötődni. A káros szenvedélyek – legyen az legális vagy illegális – komoly üzlet tárgyát képezik már évtizedek óta, még annak ellenére is, hogy egyes kormányzatok nem nézik ezt ölbe tett kézzel: hazánkban államosították a dohányboltokat, amelyekbe sötétített üvegek révén kívülről nem lehet benézni, ezzel megakadályozva az ingerek beindulását, de nem mellesleg fellendítve a rablások számát. Az ilyen, és ehhez hasonló intézkedések rávilágítanak a helyzet súlyára, miképp egy szélmalomharcot kell folytatnia annak, aki az embereket leszokásra akarja bírni. Legyen szó – a törvényesség talaján állva – szeszes italról, nikotinról vagy a témánkat képező koffeinről,

 

a társadalmaknak túlzott igényük van az önkárosításra, amely a szemfüles üzletemberek zsebét mélyíti.

LEGYŐZNI A MEKIT

Bizonyára sokan hallottak a világ egyik legdrágább kávéjáról, a Kopi Luwakról, amelyet a cibetmacska ürülékéből kibogarászott szemekből készítenek el. A közönséges pálmasodró névre is hallgató állat nyersen fogyasztja el a kávét, amelynek csak a héját emészti meg, továbbá kivonja belőle a kesernyés ízért felelős anyagokat, többnyire a fehérjéket. Ez csak a legmerészebb támpillérre a kávéfogyasztás kultuszának, napjaink őrületeiért, az unikornis frappuccinóért és a pités frappéért a koffeinmulti, a Starbucks a felelős. A cég, melynek neve mögött a nagy fehér bálna, a Moby Dick egyik kávéfanatikus szereplőjét kell keresni, záros határidőn belül a világ legértékesebb étteremlánca is lehet. Az első helyen a McDonald’s trónol (januári piaci értéke 98,7 milliárd dollár volt), mögötte tűnik fel (megegyező hónap szerinti 80 milliárdos értékkel) a Starbucks, amelynek ugyan nem segített a tavaly évi 7,5 százalékpontos részvényáresés, de a vállalat nagyratörő tervei vonzóak lehetnek a befektetők számára – írta meg többek között a hvg.hu. Mark Kalinowski, a Nomura elemzője közelmúltban tett bátor nyilatkozata szerint a cég, nagy szerencsével még idén feltörhet az első helyre. Véleménye szerint a Starbucks 8%-kal növelheti kávézóinak számát világszerte, részvényeinek értéke akár 12%-kal is megugorhat. Továbbá jóslata szerint 2020 elejére teljesülhet a vállalat azon célja, miszerint globálisan 37 ezer helyen legyenek jelen, amely a McDonald’s 2016. szeptemberi számával egyezik meg. A kávébirodalom, méretéhez és jellegéhez hűen, nemcsak a terjeszkedéséről, hanem „harcias modoráról” is híres: Howard Schultz, aki naggyá tette a vállalkozást, tavaly decemberben jelentette be, hogy átadja a társaság vezetését Kevin Johnsonnak, az igazgatótanács tagjának. Howard Schultz nem távolodik el teljesen a cégtől, többek között azzal fog foglalkozni, hogy a Starbucksot társadalmi ügyek mellé – például a fegyverviselés vagy a diákhitel kérdése, a melegek, illetve a veteránok jogai, továbbá a faji megkülönböztetés elleni harc – állítsa. Egyes források szerint a cégvezér politikai babérokra is törhet, amelyre Barack Obama és Hillary Clinton lelkes támogatása is következtetni enged. Ugyanakkor valószínűleg a Starbucks sem fog bevonulni a „szent multinacionális vállalkozások” történelmébe: a cég arra kérte az egyetlen kioszkot működtető londoni Star Box kávézót a közelmúltban, hogy változtasson nevet, mert az bezavar az üzletébe (ez a jelenség hazánkat is érintette nemrégiben, gondoljuk csak a lapunk által több ízben megírt Heineken versus Igazi Csíki Sör vitára). Nasser Kamali (a tulajdonos) lemondott a névről, a poharain szereplő Star szót egyszerűen áthúzta filctollal, amelyért 300 fontos fájdalomdíj ütötte a markát a Starbuckstól. Kis hazánkat, és leginkább fővárosunkat egyébként nem csak az említett cég éttermei lepik el: jelen van a Coffeeshop Company és a Costa Coffee, illetve felénk kacsintgat a PJ’s Coffee is, de van magyar képviselő is: a kétes nyilatkozatairól és tudósításairól elhíresült Frei Tamás vállalkozása, a Cafe Frei.

KÓLAHÁBORÚ

A közelmúltban látott napvilágot a Pepsi reklámja, amely akkora feszültséget szült, hogy az italgyártó cég vissza is vonta. A kampányfilm egy tüntetést dolgoz fel Kendall Jenner főszereplésével, amely egy ilyen megmozdulást nem épp aktuális mivoltában fest le. Az egyik jelenetben a színésznő, modell, reality-sztár egy Pepsit ad át a felsorakozó rendőrök egyikének, amelyet a rendezők valószínűleg a tavalyi Black Lives Matter-tüntetések ominózus fotójáról mintáztak (egy afroamerikai hölgy áll mozdulatlanul az állig felfegyverkezett fakabátokkal szemben). Ez sokakban kicsapta a biztosítékot, a Twittert elöntötték a Martin Luther King-es és egyéb, a Pepsit kifigurázó mémek. A cég egyébként a fiaskó ellenére híres reklámjairól, olyan televíziós személyiségeket tudtak maguk mellé állítani az idők során, mint David Beckham, Beyoncé és Michael Jackson (vagy még korábban, a híres Generation Next-kampányukhoz a Spice Girls – a szerk.). Ennek egyik oka a Coca-Colával folyó évtizedes háború, amely vállalatnak szintén nem áll délcegen a zászló, profitja 20%-ot esett az idei év első három hónapja alatt, miután a tervezettnél többet költöttek az észak-amerikai érdekeltségük arculatváltására – írta meg a Világgazdaság. A társaság árbevétele 11,3%-kal, 9,12 dollárra csökkent, amely lejtmenet már nyolc egymást követő negyedévben tart. A cég egyébként egy gigaberuházás megvalósításán ügyködik hazánkban, a tárolókapacitásuk bővítése érdekében, amelyet a folyamatosan növekvő kivitel tesz szükségessé. A dunaharaszti központban épülő 6.500 négyzetméteres üzem 2 milliárd forintba kerül, amelyben 12 ezer raklapon 8,4 millió liter termék fér majd el, ezzel kivívva a Magyarország legnagyobb élelmiszeripari raktára címet. A Coca-Colát dicséri, hogy a folyamatos terjeszkedés és fejlesztés ellenére pénzt és energiát szán a minél egészségesebb tartalmú üdítőitalok gyártására. A klasszikus terméküket követte a diétás, a zéró, illetve a life kóla, de a legújabb innovációjuk a Coca-Cola Plus névre hallgató árucikkük, amely rostokat tartalmaz, és ez csak egy paletta az amúgy is gazdag színválasztékból: a cég gyártja többek között a Fantát, a Sprite-ot, a Kinley-t, a Cappyt és a Nestea-t is. Ámbátor a kólabárók nemzetközi jelenléte sem elég ahhoz, hogy a vállalkozó szellemű polgárok ne akarjanak betörni a piacra: nálunk is már számos boltban kapható a görög gyökerekkel rendelkező, steviával készülő Green Cola, továbbá a tavalyi év őszétől egy hazai gyártású üdítő, a Tikkadt Szöcske is felütötte a fejét, helyet követelve magának.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin KAPCSOLATÉPÍTŐK című lapszámában!
Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!