Home»Gasztro»FIZETEK, FŐÚR, VOLT EGY FEKETÉM!

FIZETEK, FŐÚR, VOLT EGY FEKETÉM!

2
Shares
Pinterest Google+

A történelemben a kávéházak jelentős szerepet töltöttek be a társadalmi és kulturális életben. Vitathatatlan, hogy a kávé nem csak egy frissítő ital, hanem egy szimbólum, amely köré létesítmények, hagyományok rendeződtek. Budapesten az első kávézók a törökök 150 éves uralma alatt jelentek meg, a 19. századra pedig már a városiak szociális életének fontos részét képezték. A különböző korszakoknak és társadalmi rétegeknek mindig megvoltak a maguk kedvencei, és bár rengeteg kávéház megszűnt a második világháború alatt – maradtak túlélők.

FEKETELEVES

Az eleinte feketelevesként is emlegetett kávé a földközi-tengeri kereskedelem révén jutott Európába, az iszlám közvetítésével, valamikor a középkorban. Magyarországra, illetve az akkori Monarchia területére a törökök nemcsak a kávét, hanem kávéházi kultúrájukat is magukkal hozták, amely különbözött a 18. században a Balkánról, illetve az itáliai és német területekről beszivárgott hagyományoktól. Így három kávéháztípus alakult ki, a szerb kávéházakban dohányzás, az itáliai mintájúakban kártya és szerencsejáték, a németben társalgás és olvasás kísérte a kávézást.

Bevilaqua Borsody Béla szerint három kávéháztípust különböztethetünk meg:
„Pipásház”: török kávé, dohány és kábítószerek fogyasztására alakult kávéház.
„Játékosház”: olasz típusú kávéház, amelyben szerencsejátékra is van lehetőség.
„Beszélgetőház”: békés beszélgetések, újságolvasások kávéháza.

A török időkben a magyarok nem kávéztak, hiszen ez az ellenség italának számított, így az 1720-as évektől több évtizeden keresztül ellenálltak a csábításnak. Az 1800-as évek második felében azonban a kávéivás Európában társasági szokássá vált, ez pedig nagyban hozzájárult a budapesti kávéházi élet fejlődéséhez. A kávézórészlegek kezdetben az éttermek mellett kaptak helyet, idővel azonban már minden nagyobb térnek és utcának volt legalább egy nagyobb kávézója. A korszak polgárai számára a fejlődő nagyvárosi élet mozgatórugói főként a kávéházakban bonyolódtak. A helyiségek vendégkörük és szolgáltatásaik szerint differenciálódtak, így létrejöttek az irodalmi, politikai és művészkávéházak.

Hadik Kávéház

A 19. században, az irodalmi életben végbemenő polgárosodással, a kiadók és a nyomdák a fővárosban működtek, így az írók is nagyobb számban költöztek fel vidékről Pestre. Nagy részük az írásból volt kénytelen megélni, akik a drágán fűthető pesti lakások helyett inkább a kávéházakban töltötték idejüket, ahol írtak, újságot olvastak, beszélgettek vagy politizáltak. Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész egyik szakterülete a kávéházak kutatása. Ő úgy véli, a kávéházak jól működtek és nagyon felkapottak lettek.

Igaz, hogy az általában kevés jövedelemmel rendelkező költők, írók, művészek nem tudták eltartani a kávéházat, mégis a tulajdonosnak érdemes volt beengednie őket népszerűségük miatt. Ahogy a legenda szerint egy kávéházas mondta: „kérem szépen, ahova ezek járnak, oda járnak a szép nők, és ahova a szép nők járnak, oda járnak a gazdag férfiak.”

Idővel az irodalmi kávéházakban nemcsak olvasták, hanem készítették is az újságokat. Budapesten írói, szerkesztői, kritikusi asztaltársaságok jelentették azt a közeget, amelyben megszületett a modern magyar irodalom.

A régi pesti kávéházaknak megvolt a sajátos órarendjük: különböző napszakokban más és más vendégkör lepte el az asztalokat. A reggel érkező hivatalnokokat az ügyvédek váltották, őket követték az orvosok, majd a kispolgárok és a családok, végezetül jöttek a művészek és a lumpok.

Fontos kiemelnünk, hogy a művészvilág történései mellett a kávéházak voltak a jól értesültségnek is az első számú forrásai.

A polgári demokrácia egyik legfontosabb és legalapvetőbb, a hatalom által teljesen ellenőrizhetetlen intézménye a kávéház lett.

Ez gyakran szúrta is a szemét a nagyhatalomnak, végül a második világháború hatására a kávéházi élet megszűnt létezni. Néhány nagyobb kávéháznak azonban sikerült túlélnie ezt az időszakot, és ezek ma újra reneszánszukat élik.

New York Kávéház

KÁVÉHÁZI KLASSZIKUSOK

Az elmúlt évtizedekben kávéházi kultúránk számos régi gyöngyszeme megújult, és a régi megszokott színvonalon kínálja szolgáltatásait. Ilyen például

az 1900-as években létesült NEW YORK KÁVÉHÁZ, amely a világháborút is túlélte – igaz, állandó ellenőrzés alatt tartották, és tele volt besúgókkal, de legalább működött.

Az ötvenes években majdnem mindegyik újság szerkesztőségét és kiadóját az épület felső szintjére helyezték, ezért végül megkapta a Sajtópalota nevet is. Az épület 2001-ben került ki az állam tulajdonából, az új olasz tulajdonosnak köszönhetően pedig 2006-ban teljesen felújítva nyitotta meg kapuit. Jelenlegi vezetése visszatért az alapkoncepcióhoz, így a vendégek ismét pompás, fényűző falak közé térhetnek be. Leginkább egy kastély vagy egy múzeum hatását kelti az épület, amelyben a bárzongorista élőben játssza a lágy harmóniákat. 2013 márciusában elindult a New York Művész Páholy is, amely pár hónap alatt Budapest legnépszerűbb kulturális rendezvénysorozata lett.

2011-ben egy színvonalas nemzetközi szavazáson elnyerte a világ legszebb kávéháza címet.

Centrál Kávéház

A közelben fekvő könyvtáraknak, kiadóknak, egyetemnek és nyomdának hála a New York mellett az 1887-ben alapított CENTRÁL KÁVÉHÁZ lett a magyar irodalmi élet második legfontosabb központja. A múlt század első évtizedeiben valóságos intellektuális fellegvár volt, amelyet irodalmi kiválóságok, illetve ikonikus színészek látogattak. A második világháború után folyamatos csapások érték, míg teljes egészében át nem alakították játékteremmé. Csak 1999-ben kezdte el visszanyerni eredeti állapotát, amikor belső terét restaurálták, és a régi festmények, gyertyatartók és faragott bútorok visszakerültek eredeti helyükre. Ahogy a honlapjukon is írják:

„Nem megidézni akarjuk a múltat, hanem újjáéleszteni a szellemiséget, mely ezt a helyet egykor a főváros egyik legkedveltebb intellektuális központjává tette.”

Az 1838-ban alapított PILVAX KÁVÉHÁZAT mindenki ismeri már az irodalom- és történelemtankönyvekből, hiszen itt alakult meg 1846 tavaszán a Petőfi és Jókai vezette Tízek Társasága. 1848. március 14-én este a pozsonyi ifjúság küldötte egy biliárdasztalra állva itt adta hírül, hogy Bécsben kitört a forradalom, Petőfi pedig másnap itt szavalta el az előző éjjel végső formába öntött Nemzeti dalt. Szintén itt fogalmazták meg és fogadták el a Tizenkét pontot. A mára étteremmé és sörözővé alakult helynek már csak nevében van köze a legendás Pilvaxhoz. A hely leginkább meccsnézésre alkalmas.

(Forrás: BCM, lobu.hu, hvg.hu)

Előző cikk

APPLIKÁCIÓK, AMELYEK MÁR AZ OKOSTELEFONOK ŐSIDEJE ÓTA VELÜNK VANNAK

Következő cikk

UTOLSÓ FEJEZETÉHEZ ÉRHET AZ ALEXANDRA