„Mi nem hanghordozókat, hanem hangulathordozókat árulunk”, „előfordul, hogy az összekötő szövegek fontosabbak, mint maguk a dalok”, „vastag könyvet lehetne írni azokról a szaftos titkokról, amiket tudok”, „ha bejön ide egy előadó, és nem látom rajta azt, hogy kicsit őrült, kicsit dinka, akkor nem tudok vele mit kezdeni, mert könyvelőnk az van”. Ilyen és ehhez hasonló aranyköpések hangzottak el a Joós Istvánnal készült interjúnk során, akinek a keze alatt olyan könnyűzenei sztárok, zenekarok fordultak meg, mint például Majka, a Rapülők, az Edda, Zséda, Zámbó Jimmy, a Magna Cum Laude és a Wellhello. Szóba került a cenzúra, az alkohol- és drogproblémák, valamint a sztárgázsik is.

A gasztronómiában és a filmiparban hazánk megtalálta az elmúlt években a helyét, viszont a könnyűzenében van még hova fejlődni, pedig vannak ígéretes előadók – véli Bajnai, aki bízik abban, hogy az új kulturális államtitkár sokat tesz majd ezért a területért is. Számunkban Joós István, a Magneoton kiadó vezérigazgatója elmondja a véleményét a tavalyi év legmegosztóbb NKA-támogatásáról, a kollégiumvezetőt erről is kérdeztük. Szóba került még a fesztiválszezon, a retró zene „jövője”, illetve hogy miért fontos elmennünk lottózni.

Gerendai Károly vállalkozó nevét az egész országban ismerik, és ami talán még fontosabb, személyét egyöntetűen el is ismerik. Nem véletlenül, az üzletember– kis túlzással – amihez nyúlt, az arannyá vált: elég csak a Sziget Fesztiválra, a Michelin-csillagos Costes éttermekre, vagy éppen a legújabb vállalkozására, a karibi hangulatot Budakalászra varázsoló, Lupa-tavi strandberuházására gondolni. Az egyébként meglehetősen szerény és közvetlen üzletember elárulta, hogy nincs nála a bölcsek köve, de hisz a kemény munkában, a jó csapatban, igyekszik mindig valami újat alkotni, hiszen szerinte egy vállalkozónak ez a jófajta stressz- és adrenalinkoktél a hajtómotorja, és hogy nem hisz a kompromisszumokban. Színes beszélgetés következik fesztiválról, függetlenségről, turizmusról, gasztronómiai beruházásokról és a honi strandolási szokásokról.

Az autógyártás rendkívül anyagigényes iparág, ami azt is jelenti, hogy a leselejtezett személyautók – méretüktől függően – egy-két tonna hulladékot jelentenek. Ráadásul néha olyan anyagokból, amelyekre a laikusok nem is feltétlenül gondolnak. Szerencsére egyre több ezek közül már újrahasznosítható!

Nem új keletű mondás, hogy a divat állandóan változik. Ám a vele járó pénzköltés, a vég nélküli vásárlás, a ruházati és kozmetikai termékek felhalmozása napjainkban már a mértéktelenség fogalmát is kimeríti. Ez ma a trend, a társadalmi elvárás, vagy csupán az emberi gyengeség egyik formája? Miért dőlünk be a legújabb reklámok és hirdetések soha vissza nem térő lehetőségeinek és az ezzel együtt megvásárolható, magával ragadó életérzésnek? A tényleges bajt nem is a shoppingolás, hanem a megvásárolt termék előállítása, az ezzel járó környezetszennyezés, illetve a csomagolások nem megfelelő újrahasznosítása okozza. A divatipar – a fast fashion és a high fashion is – próbál fenntartható ágazattá válni, ám ez hatalmas kihívást jelent a kisebb és nagyobb márkáknak egyaránt. A következő összeállításban a fenntarthatóságot vizsgálva bepillantunk a vezető divatházak tudatos jövőképeibe.

Egyre több ember számára válik fontos üggyé a hétköznapok szintjén is a ruhaipar által okozott környezetkárosítás. Gondolhatunk itt a fast fashion folyamat visszaszorítására vagy a környezetbarát márkák és ruhadarabok vásárlására. A magyar Touch Me Not nevű márka a minősített textilalapanyag használatával egy kiváló alternatíva lehet az ilyen szemléletű vásárlók számára. Bilau Deával, a márka egyik alapítójával beszélgettünk.

Az egészségmegőrzés területén alkotott egészen újat dr. Békási Sándor és dr. Oláh Dániel, akik kitalálták a Fitpuli alkalmazást, amely egyszerre kezeli az orvosi és az életmódbeli paramétereket. Az elsősorban munkáltatóknak és munkavállalóiknak szánt app ősszel lép a piacra, az ide vezető útról és a Fitpuli újszerűségéről az alapítókat kérdeztük.

Magazinunk fennállása óta több alkalommal írtunk már az élelmiszeripar kérdéseiről, szóba került például, hogy vajon meddig lesz elegendő élelme az egyre csak növekvő lakosságnak, mivel pótolható majd a fehérje, ha egyszer elfogy a hús az asztalunkról, és hogyan hat az ipari élelmiszer-előállítás a földünkre és az egyre nehezebben fenntartható környezeti egyensúlyra. Felkerestük a hazai négy legnagyobb áruházlánc képviselőit, hogy az élelmiszer-pazarlásról és a társadalmi felelősségvállalási programjukról kérdezzük őket, közülük a Lidl nem kívánt élni a lehetőséggel. Ugyanakkor kiderült, hogy az Aldi, a Tesco és a SPAR is sokat tesz az ökológiai lábnyomának csökkentésért. De vajon elég lesz-e ennyi erőfeszítés? 

A vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról mintha kevesebb szó esne mostanában, a környezetvédelem azonban egyre nagyobb teret kap a hírekben. Az etikus működés fontosságáról, a CSR jövőjéről és az emberiséget fenyegető veszélyekről Lakatos Zsófiával, a Magyar Public Relations Szövetség elnökével beszélgettünk.

„Szerettünk volna egy helyet Budapesten, ahol a minőségi kávé, a barátságos környezet és a környezettudatosság mind egy helyen található meg. Egy olyan kávézót, ahol organikus és fair trade alapanyagokat felhasználva képviseljük a specialty kávékultúrát hazánkban.” Az Ecocafe társtulajdonosával, Polyák Judittal beszélgettünk a családi vállalkozásként, az Andrássy úton működő kávézó történetéről, filozófiájáról és jövőképéről.