Egyre több ember számára válik fontos üggyé a hétköznapok szintjén is a ruhaipar által okozott környezetkárosítás. Gondolhatunk itt a fast fashion folyamat visszaszorítására vagy a környezetbarát márkák és ruhadarabok vásárlására. A magyar Touch Me Not nevű márka a minősített textilalapanyag használatával egy kiváló alternatíva lehet az ilyen szemléletű vásárlók számára. Bilau Deával, a márka egyik alapítójával beszélgettünk.

Honnan jött a névválasztás? Mit jelképez a logó?
A márkanév, a Touch Me Not a mimóza (Mimosa pudica) egyik angol névváltozata: touch-me-not plant, a logó pedig a növény sematikus ábrázolása.

Hogyan jött az ötlet, hogy ökoruhamárkát alapítsanak? Mi indította el önöket ezen az úton?
A koncepció idővel alakult ki. Eleinte egyetemi projektmunkák miatt sok időt töltöttünk el textilek keresésével, a körúti kisebb méteráruboltoktól kezdve egészen az itthoni textil-nagykereskedésekig kutakodtunk, de nem voltunk megelégedve az elérhető textilekkel, az anyagösszetételükkel, a színekkel és mintákkal, tehát úgy összességében a minőséggel.
Ami talán a legzavaróbb volt, hogy sok esetben nincsen feltüntetve az anyagösszetétel és a származás helye, tehát semmilyen információ sincs a kelméken. Hiába kérdezgettük rengeteg helyen, hogy az adott, kiválasztani tervezett textil miből készült. Vagy bevallották, hogy egyszerűen nem tudják, vagy valamilyen általános, tehát textilipari szempontból nem értelmezhető választ kaptam, például hogy „keverék”, amit nyilvánvalóan nem írhatunk rá egy ruha címkéjére, és nem is szeretnénk. De olyan is volt, hogy már a textil tapintásából éreztük, hogy a kapott válasz nem valós. Garanciát szerettünk volna arra, hogy ha mi valakinek azt mondjuk, hogy az a pulóver pamut, akkor az pamut is legyen. Itt jöttek képbe a különböző minősítések, de itt még a bio/etikus/fenntartható kritériumokat nem fogalmaztuk meg, egyszerűen tudni szerettük volna, hol lehet úgy venni szép, minőségi textilt, hogy pontosan tudjuk, miből készült. Innen pedig már egészen felgyorsult a dolog, minél több minősítés került elénk, annál tovább keresgéltünk, míg végül rátaláltunk a GOTS (Global Organic Textile Standard, magyarul Globális Organikus Textilszabvány – a szerk.) minősített textilek fogalmára: rendkívül szigorú minősítési rendszer, amely a környezetvédelmi, emberi, fair üzleti és versenyszempontokat egyaránt kontrollálja. Ennek nyilván megvan a maga hátulütője, mivel egy ilyen minősítés megszerzése és éves szinten megtartása (auditok) hatalmas költség és befektetés, emiatt a GOTS-textilek árai is gyakran többszörösei a megszokott méteráraknak.

 

 

 

 

 

Az önök készítette ruhadarabok tehát megfelelnek a GOTS minősítésnek. Mit jelent ez pontosan? Mennyire nehéz elérni ezt a minősítést?
A ruhadarabok, amelyeket készítünk, nem GOTS minősítettek, ezt mindenhol kihangsúlyozzuk. A textilek, amelyeket használunk, viszont kizárólag GOTS-gyárakban készített, minősített alapanyagok. Mi nagyon sok szempontból nem tartunk ott, hogy minősítettek legyünk: sem rendszerszinten, mivel nem futószalagon gyártunk, hanem kisebb, változó darabszámú szériákat, sem pedig pénzügyileg, mivel egy ilyen minősítés megszerzése és éves megtartása is kifejezetten nagy összeg, nem beszélve azokról a fejlesztésekről, amelyek elengedhetetlenek lennének egyáltalán már csak a pályázáshoz is.

Ha jól értesültem, önöknél a ruhakészítés egész folyamata során elsődleges szempont a fenntarthatóság és a környezettudatosság. Mennyire nehéz ezzel a szemléletmóddal dolgozni? Van olyan folyamat vagy munkafázis, amely sokkal tovább tart, vagy sokkal körülményesebb így?
Az alapanyagok, amelyekkel dolgozunk, nagy részét lefedik ennek a szemléletmódnak, a többi dolog, úgy gondolom, nem specifikusan fenntartható abban az értelemben, ahogy ma használják ezt a szót: egyszerűen csak logikus. Logikus az, hogy a lehető legkevesebb hulladékkal dolgozunk, és úgy gondolom, hogy minden más márkának és varrodának is célja, hogy az adott textilből minél több ruhadarab kijöjjön, és minél kevesebb hulladék keletkezzen, különben tárolnia kéne, vagy esetleg elszállítania, ami szintén költség. Nincsen olyan konkrét munkafázis, amely emiatt lassabb lenne, ugyanolyan sebességgel szabunk és varrunk, mint más, hasonló tudású ember. Azonban a teljes gyártási folyamat valóban lassabb: a textilek, címkék nem a sarki boltból érkeznek, így néha heteket, sőt akár hónapokat is kell várnunk az alapanyagokra, ráadásul a termékek varrása és szabása is sok időt vesz igénybe még az anyagok kiszállítása után, szóval hosszú ideig „áll a pénzünk”.

Mi a helyzet az ökodivattal Magyarországon? Mennyire nehéz hozzájutni olyan magyar dizájnertermékekhez, amelyek nemcsak jól néznek ki, hanem környezettudatosak is?
Egyre több ilyen márka van, mindenkinek javasolnám, hogy látogasson el a Prezent nevű boltocskába a budai vár alatt, ahol megpróbáltunk minden olyan magyar tervezővel együtt dolgozni, akik valamilyen szempontból a mi felfogásunk szerint hozzátesznek a magyar fenntartható dizájnhoz.

Világszinten melyek a piacvezető ökomárkák? Mit érdemes tudni róluk?
A kifutók világa, és így a haute couture, ready-to-wear kollekciók nem igazán állnak közel hozzánk, illetve nagy világmárkákat sem követünk, inkább a vásárok, kiállítások során találkozunk sok kisebb környékbeli márkával, amelyek tulajdonosai hasonlóan látják a helyzetet, mint mi, illetve letették a voksukat a minősített textilek mellett. Amely „nagyok” hirtelen eszembe jutnak: például a Patagonia, a Bleed, a People Tree, de az „öko” kifejezést nagyon sok oldalról meg lehet közelíteni, akár a Levi’st is ide sorolhatnánk, mivel a Forbes már több éve megemlítette a legkörnyezetbarátabb világmárkák között, mert törekednek arra, hogy gyártás közben a lehető legkevesebb vizet használják.

Bio, öko, organikus, hand made, dizájner – ezek nagyon trendi szavak manapság. A nagy márkák közül az Adidas egyre aktívabban részt vesz a környezettudatos szemléletmód terjesztésében. Ez nyilván egyes termékeiknél is visszaköszön. Vajon ez egy őszinte vállalás a részükről, vagy inkább csak marketingfogás?
Szintén nem látok bele mélyen ebbe a témába, pont annyira lehet részben marketingfogás is, mint valóság, senki sincs abban a helyzetben, hogy valóban utána tudjon nézni, hogy az adott cipő tényleg 11 darab, óceánból kihalászott PET palackból készült-e. Annak könnyen utána tudok nézni, hogy az a bejelentésük igaz-e, amely szerint nem adnak már műanyag zacskókat, csak papírzacskókat a vásárlóknak, emiatt most tényleg elmegyek majd egy üzletükbe. Érdemes onnan is megközelíteni a témát, hogy mit mivé alakítanak az újrahasznosítás (re/upcycling) során: például pont az adott Adidas cipőnél, amelyből tavaly közel egymillió darabot adtak el, emelik ki, hogy minden egyes része újraműanyag, így a talpa, a sarka, a fűzője és a bélése is. Ha a cipő ezekből az alapanyagokból is hozza az átlagos minőséget, az rendben van, de ha mondjuk a sok energiafelhasználással járó újrahasznosítás során egy, bármilyen szempontból gyengébb termék készül magasabb áron, akár azért, mert nem bírja úgy a talpa, akár azért, mert a bélelése miatt nem fogja annyit hordani a viselője, akkor már elgondolkodtató, hogy valóban környezettudatosnak nevezhető-e a folyamat. Másrészről viszont azt érzem, hogy egy ekkora márka nyilván nem fog olyan kampányba kezdeni, amely mögött nincsenek valós tettek, illetve, az „eco-friendly” termékeik magasabbra belőtt árában már valóban belekalkulálható a speciális termékek előállításához szükséges többletköltség.

A teljes interjút olvassa el a Business Class Magazin ZÖLDÜGYEINK című lapszámában! Fizessen elő nyomtatott vagy digitális formában!